Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. 315 emelkedett,'ami több, mint 600% emelkedésnek felel meg. Vagyok bátor a t. kormány figyelmébe aján­lani azt is, hogy a háború kezdetén a mezőgazdasági napszám átlag körülbelül két és három korona kö­zött ingadozott, jelenleg pedig nyole-tiz-tizeukét koronáért sem kapható mezőgazdasági najjszámos. A mezőgazdasági termények majdnem kivétel nél­kül maxim áltattak és requiráltattak, holott az ipari termények igen kevés kivételtől eltekintve maximálva nincsenek, recpiirálva pedig, ha jól va­gyok informálva, egy czikk sincsen. Tudom, hogy ez egy nagyon neháe kérdés, de mégis szükségesnek tartanám ezzel a problémával is komolyan foglalkozni. Ebben a kérdésben aján­lom a minister urak figyelmébe azt a kérvényt, amelyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gazdaszövetség a kormányhoz intézett. A mezőgazdaságnak egy másik panasza is van. Nagyon kevés a mezőgazdasági alkalmazott. Az iparnak, kereskedelemnek azonban sokkal nagyobb számban vannak alkalmazottai. Ezt annak tulaj ­donitom, hogy az utóbbiak tudták módját ejteni annak, hogy a katonai kötelezettség alól felmen­tessenek. Azonkívül ha egy gyárnak nincs elég mun­kása, oda a katonaság azonnal rendel munkaerőt. Nem igy járnak el a mezőgazdasággal szemben. Kifogásolom azt is, hogy a hatóság azokkal szemben, akik maximális áron felül adják el a gabonát, nem jár el kellő szigorral, azokat a gaz­dákat pedig, akik becsületesen maximális áron adják át terményeiket, működésükben mindenféle korlátozással bénitják. Három évi gyakorlat után tudni kellene, kik a megbízható és kik a nem meg­bízható gazdák; az előbbiek működését meg­könnyíteni, az utóbbiak visszaéléseit pedig a leg­esélyesebben sújtani kellene. Amióta Kürthy Lajos báró ő nagyméltósága átvette a közélelmezési ügy vezetését, mintha valami megkönnyebbülés állott volna be ebben a tekintetben, főkép miután körül­vette magát olyan vagyonos független elemekkel és nem bürokratikus elemekkel, akik ezt a nagyon nehéz és inpopuláris hivatalt ellátják. Amint már többször emiitettem, nagy gondot kellene arra fordítani, hogy üzérek ne csempész­szenek ki az ország határain kívül gabonát, lisztet. A múlt évben a bizottsági ülésen megemlékeztem egy vidéki zsidóról, aki nagymennyiségű lisztet csempészett ki Ausztriába és külföldre postán és vaggonokban. A múlt év végén olvastuk azt, hogy Nyitramegyéből tetemes mennyiségű gabonát csempésztek ki szintén Ausztriába és külföldre butorszállitó kocsikban. Általában, aki kénytelen utazni vasúton, észrevehette, hogy nagyon sok •butorszállitó kocsi közlekedik, mintha egész Ma­gyarország költözködnék. Most láttuk, mi az oka ennek. Ez valószínűleg mind csempészett árut szállított, amit kivittek Ausztriába, esetleg a kül­földre. A háború alatt meg kellene változtatni a csempészek büntetését. Ha húsz évi fegyházzal sújtunk egy csempészt és 50—100 csempész ülne a fegyházban, — pedig nem 50—100, hanem ezer, meg ezer van, — meg vagyok győződve, hogy sokkal több gabona állana az ország rendelkezésére, mint jelenleg. Az ellenzék sokat beszél az Ausztriával kö­tendő vám- és kereskedelmi szerződésről. Nem akar­ják, hogy a jelenlegi komrány kösse meg ezt a szerződést és ürügyül azt hozzák fel, hogy a jelen­legi parlament, miután a háború következtében mandátuma meg lett hosszabbítva, nem kompe­tens arra, hogy ilyen fontos szerződést kössön, illetőleg ratifiealjon. Inkább azt hiszem, hogy azért ellenzi ezt, mert fél attól, hogy Tisza István gróf jobb szerződést fog kötni Ausztriával, mint aminőt ők annak idején kötöttek. Hadik János gr. : Csak ezen jár az esze. Ma­gyarország, az mellékes ! Nagyon magasröptű politika ! Zselénszky Róbert gr.: Az u. n. nagy mínis­terium egy szót hozott : a »szerződés« szót a »szö­vetség« szó helyett egy virágokkal busásan díszített tálon és ezt megfizette felemelt quotával, annabergi refus-vel és egyéb fogyatkozásokkal, ha alapul veszszük a Széll—Körber-féle eredeti szerződést. Az ellenzéknek serupulusai vannak arra nézve is, hogy a szerződés hosszabb időre köttessék. Ha a szerződés jó lesz, ha meg fog feleim az agrár­követelményeknek, ha az rpart olyan helyzetbe fogja hozni, hogy productive lesz képes működni, ha a kereskedelmet kellően megvédi főkép az anna­bergi csatlakozással : akkor egy húsz éves szerződés jobb lesz, mint egy tiz éves szerződés és megint nem lesz igaza az ellenzéknek. A legfrivolabb játékot üzi azonban az ellen­zék az általános választójog követelményével. Tudjuk, hogy legény legyen a gáton, aki ellen tud állani egy ilyen alakban és ilyen körülmények kö­zött felállított ilyen követelésnek. Az ellenzék szerint nincs morális joga a jelenlegi kormánynak az Ausztriával lejáró szerződést a jelenlegi képiselő­házzal megváltoztatni, de meggondolatlanul, ötlet­szerüleg megváltoztatni azt a választójogi tör­vényt, amelyet nemrég hoztunk, erre van joga. A legnagyobb hálával tartozik a főrendiház a tör­vényhozás, valamint az egész gondolkozó Magyar­ország a ministerelnök urnak, hogy ellen tuaott állani e frivol követeléseknek. Hadik János gr. : Az ellenállás a frivolitás ! Zselénszky Róbert gr. : Áttérek a földkérdésre. Földet a harezosoknak : ez a váksztójog mellett egy második ellenzéki követelés. Eszievételeimet azzal kezdem, In gy a s+atisztika szerint van 2,830.850 gazdaság, ezek közül a gazdaságok közül az 50 holdon aluliak kitesznek 97'5%-o J ", tehát van 2,760.000 kisgazdaság. Két és három millió között ingadozik tehát azoknak a katonáknak száma, akiknek földjük van és akik nem szorulnak a bőbeszédű és bőkezű politikusok ajándékára. Talán a városi elemeknek akarunk földet adni 1 Azzal kezdem, hogy ezzel nem is tudnának itt mit kezdeni és megköszönnék ezt a precarius és mulandó ajándékot, mert föld­höz szükséges egészség, edzettség, kitartás, ez 40*

Next

/
Thumbnails
Contents