Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-91

308 A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE. Hiánynak nem lehet indokolatlan nagyhatalmat kezébe adni. Miután a mezőgazdasági körökben nagy elégedetlenség és nagy nyugtalanság uralkodik, hisz ezek a körök vannak most legközelebbről érdekelve, ki kell tartani és elő kell készíteni az uj aratást, mely most a legfontosabb hadiczél, — kérdem a t. ministerelnök urat: van-e kilátás arra, hogy a kormány a földbirtok)avaslatokat nemsokára a parlament elé fogja terjeszteni és legj'en szives legalább némi megnyugtatásunkra röviden jelezni, hogy az intézkedések mily irányban fognak kifejezésre jutni ? Legyen szabad ezek után áttérnem egy kérdésre, mely az egész földbirtokpolitikával a legszorosabb kapcsolatban van, t. i. a mezőgazdasági hitelügy kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) A háborút követő béke előreláthatólag nagy feladatok elé fog minket állítani e téren. A pénzbőséget hitelválság fogja követni. Ez történt a hamincz éves háború, a franczia háborúk, a negyvennyolczadiki átalakulás után is. A kis- és középbirtok jelzálogkölcsönét organizálni és más alapokra kell fektetni. A magyar földhitelintézet kifogástalanul látja el azokat a hiteligényeket, amelyeket a nagybirtokosok és a nagy vizi társulatok támasztanak. A kisbirtokosok földhitelintézete és az altruista bank inkább a középbirtok hiteligényeit elégíti ki. Közbevetőleg örömmel mutatok rá az altruista banknak az erdélyi és a határszéli megyékben a pusztulásnak induló középbirtok érdekében kifejtett áldásdus kezdeményezésére. A kisbirtokos és kisebb középbirtokos népelem azonban a váltókölcsönök óriási súlya alatt képtelen a mezőgazdasági kultúra szolgálatára. Az 1914. évi statisztikai évkönyv szerint egy milliárd 284 millió és 887 ezer korona jelzálogilag biztosított váltókölcsön s ennek 90 százaléka a kisbirtokosok körében nyert elhelyezést. A váltó szigorú formalitásai és a peres eljárás kivételes szabályai oly nagy előnyöket adnak a hitelezőknek, hogy ma a vidéki pénzintézetek túlnyomó részben az úgynevezett paraszt váltókkal operálnak. Ez szakemberek előtt köztudomású tény. Ugyancsak nem kell bőven fejtegetni, hogy mily nagy károk származnak ebből a mezőgazdasági termelésre nézve. Csak a gyors felmondhatóságra, a nagy kamatra és a sok költségre utalok. Az országos központi hitelszövetkezet elismerésre méltó tevékenysége nem képes az áramlatokkal megküzdeni, sőt maga is kénytelen decentralisalt szervei segítségével a váltó alkalmazásának útját követni más hitelforma hiányában. A váltó eme képtelen favorizálása a földhitel körében egy olyan vidéki bankszervezetet teremtett meg, amely kész veszedelem társadalmi szempontból. Ha nem engedhetjük meg méltóságos főrendek, hogy a harcztérről visszajött katonák, mint mezőgazdák, kisi párosok, magukat egy kizsákmányoló, pénzben bővelkedő, üzérkedő hadsereggel szemben találják, amely őket esetleg földjüktől megfoszthatja, ép ugy nem engedhetjük meg, hogy a falujába visszatért szabadságolt katona, vagy rokkant prédája legyen az ő esetleges megtakarított pénzére utazó meggazdagodott embertársának, vagy felebarátjának ugyanazon faluban, mert ezek jóhiszeműségére és zsebére fognak utazni. És itt nem osztom a pénzügyi körök azon felfogását, hogy a paraszt barátja a váltónak és nem hive a törlesztéses kölcsönnek, amelynek igénybevétele esetén hosszú évekre kell törlesztéses kötelezettséget vállalnia. Az sem téveszt meg engem, hogy a paraszt váltóját rendszerint aránytalanul rövid idő alatt le szokta törleszteni és hogy ő azért kedveli a váltóhitelt, hogy annyi földet vesz, amennyi pénzt megtakarított és ha nem futja már, akkor örömest igénybe veszi a váltóhitelt. Én a falusi szövetkezetek életéből, ahol folytonos figyelemmel kisérem ezen jelenségeket, számtalan példát hozhatnék fel, amidőn a paraszt igen szívesen vess fel földkölcsönt, amortisationalis kölcsönt, sőt nem bánja a hosszú lejáratot. Viszont ha felesleges pénze van, az adósságát egyszerre lefizeti. Gondoskodni kell tehát uj jelzálogtörvény megalkotásáról. Ez megtörtént már Németországban, Svájczban, sőt a háború alatt Ausztriában is. Lehetővé kell tenni a konversiókat, elő kell segíteni az olcsó jelzálogkölcsönt, ki kell küszö bölni a váltókölcsönt fokozatosan a földhitel köréből ; ehelyett gondoskodni kell oly okiratformáról, mely a tőke biztonságának megfelel és kevésbbé költséges, de megfelel a mezőgazdasági termelés czéljainak is. Mindenekelőtt módosítani kell a mai végrehajtási törvényt; az indokolatlan és spekulatív árveréseket nem kell megengedni. És most, méltóságos főrendek, volna egy szavam a nagy pénzintézetekhez is, (Halljuk ! Halljuk !) amelyek ujabban a magyar földdel törődni kezdenek. Kétséget nem szenved, hogy a kisember helyzete lesz a háború után a legrosszabb, de, egyes vidékeket kivéve, nem a földmives parasztgazda sorsa miatt aggódom főképen, mert azok elég jó helyzetbe jöttek, hanem azok lesznek a leghátrányosabb helyzetben, akik a mindennapi megélhetéshez szükséges czikkeket nem termelik, hanem venni kénytelenek : a kisiparosok, a kiskereskedők és a kishivatalnokok. A nagy pénzintézetek helyesen tennék, már a népszerűség szempontjából is, —• ugy is folyton támadják őket a tőkének túlságos concentratiója miatt, — ha legalább az első lépéseket megtennék arra nézve, hogy a mezőgazdasági jelzáloghitel ugy a kis-, mint a középbirtokosok érdekében revideál tassék. Ezzel kapcsolatban a kisiparos, a kiskereskedő és a kishivatalnok olcsó jelzáloghiteléről is gondoskodhatnának. Ezzel a megtakarított és talán fölösleges milliók egy népszerű, humánus czélra szolgálhatnának