Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-91
1910-1915 A FŐRENDIHÁZ XCI. ÜLÉSE 1917. évi márczius 20-án, kedden Jósika Sámuel báró, közben Széchényi Bertalan gróf elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az igazoló, a mentelmi és a főrendiház 1917/18. évi költségvetési előirányzata tárgyában beadott gazdasági bizottsági jelentések. — A niinisterelnök ötödik jelentése a háboru esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannalc: Teleszky János, Sándor János, Balogh Jenő, Szurmay Sándor, Jankouich Béla, Ghillány Imre b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkön3 r v vezetésére Vigyázó Ferencz gróf, a szólni kívánók jegyzésére Hertelendy Ferencz jegyző urakat kérem fel. Fájdalommal jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy legutóbbi ülésünk óta ismét érzékeny veszteségek érték e házat három tagtársunk halálával . Február 7-én hunyt el Bécsben 95 éves korában Orczy Béla báró országbíró, akiben nemcsak a közjogi és történelmi hagyományok fényével övezett első zászlósúri méltóság viselőjét, hanem a közügynek mindvégig hű és kiváló munkását, a magyar közélet nestorát is környeztük legbensőbb tiszteletünkkel. A múlt századnak még negyvenes éveitől kezdve ott találjuk őt legkiválóbb vezérférfiaink oldalán, ujabbkori politikai életünk minden emlékezetesebb mozzanatában. A halhatatlan emlékű József nádort mint személyes kamarása szolgálta ennek utolsó perczéig ; a szabadságharczban mint nemzetőr-százados vett részt ; a kiegyezés művében s az azt követő alkotmányos aerában Deák Ferencznek, Andrássy Gyulának volt egyik leghívebb munkatársa és bizalmi embere. Tizenkét éven át mint a külügyministerium osztályfőnöke, utóbb majdnem ugyanannyi ideig mint a Felség személye körüli minister s különböző tárczák ideiglenes vezetője vett tevékeny részt a kormányzatban. És emellett nemcsak munkás részese volt politikai átalakulásunknak, hanem hűséges krómkása is, akinek naplószerü feljegyzései a legbecsesebb kortörténeti kútfő értékével bírnak. Bár érdemeinél csak szerénysége volt nagyobb, nemes alakja a patriarchális kor természetes visszavonultságában sem mosódott el a köztudatból, mint ahogy nem fog elhalványulni kegyeletes emlékezésünkben sem. (Helyeslés.) Második halottunk a magyar katholikus egyház egyik előkelősége : Hornig Károly báró bibornok, veszprémi püspök, ki főpásztori székhelyén február 9-ikén hunyt el. Erős hitbuzgóság mellett széleskörű tudás, a vallásos irodalom terén nagy odaadással kifejteit lelkes munkásság emelték a megboldogult egyházfőt .a hierarchia legmagasabb fokára s örökítik meg egyházának, hazájának és a közművelődés ügyének tett áldozatkész szolgálatokban áldásos emlékét. Kötelességtudásának jeüemző példáját s-rlgáltacta utolsó nyilvános szereplesével, midőn alig néhány héttel halála ilőt 1 ", hosszabb betegségtől megtörött erőben is híven teljesítette a koronázás magasztos fényénél a veszprémi püspököt közjogunk értelmében megillető functiókat. Harmadik veszteségünk egy még frissen hantolt sirhoz vezet. (Halljuk! Halljuk!) Folyó hó 14-dikén ragadta el a halál váratlanul Hajós József tagtársunkat, kiben közgazdasági életünk egyik kiválóságát imelte az uralkodói elismerés ezelőtt öt évvel a ház életfogytiglan kinevezett tagjai közé. Tevékenységének java részét hazai hitelügyünk ilőkelő intézményeinek s ezek köat főként egyiklegrégibb és legtekintélyesebb pénzintézetünk, a Pesti Első Hazai Takarékpén '.tár vezetésének szentelte ; de érdemes munkása volt a közügynek a politikai és megyei élet terén is, egy törvényhozási cikluson át pedig nagyrabecsült tagja az országgyűlés másik házának. Halála annál fájdalmasabban érint mindnyájunkat, mert még nemrégiben, mint üléseink egyik legszorgalmasabb látogatóját, munkabíró erejének teljességében láttuk sorainkban.
