Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

288 A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. A képviselőház eljárása tehát, azt hiszem, egyfelől megfelel az elvi álláspontnak, másfelől a 67-iki praecedensnek, harmadszor pedig nem lehet sérelmes a méltóságos főrendekre, mert a méltóságos főrendek belátásától függ, hogy hozzájárulnak-e a képviselőház határozatához, vagy pedig kívánják, hogy együttes ülés tartassák, melyen a méltóságos főrendek választási jogukkal szabadon élhessenek. Én, méltóságos főrendek, most csak ehhez kívántam ragaszkodni. Kötelességemnek ismertem, hogy a képviselőház eljárásának indokait röviden s tárgyilagosan előadjam. Egyébként a dolog természeténél fogva ebben a vitában résztvenni nem szándékozom. (Helyeslés és éljenzés.) Radvánszky Albert b. jegyző: Ráday Gedeon gróf! Ráday Gedeon gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Hiszen tulajdonkép azok után, miket a ministerelnök ur ő nagyméltósága itten elmondott, felszólalásom úgyszólván tárgytalanná lett. De méltóztassék megengedni, hogy különösen az időnek előrehaladottságára való tekintettel is bőven és hosszassabban ne vegyem igénybe a méltóságos főrendek türelmét, s igy elállják attól a jogomtól és ne éljek azzal a talán könnyűnek látszó alkalommal, hogy Hadik János gróf ő nagyméltóságának indítványa megokolásához fűzött minden egyes tételét bonczkés alá vegyem. Nem élek ezzel a jogommal, csak tisztán egyet szabad legyen itt megemlítenem, hogy ugy mondjam: a nagyméltóságú főrend saját megnyugtatására, t. i. azt, hogy abban az erős hitben és meggyőződésben élek és szentül meg vagyok győződve arról is, hogy nem állok ezzel egyedül, hanem igen sokan osztoznak velem együtt ebben a nézetben, hogy abban a férfiúban, akit az országgyűlés többsége nádorhelyettesül megválasztott, nem a ministerelnököt, nem .. a pártvezért választotta meg, hanem kizárólag Tisza István grófot. (Éljenzés.) Méltóztassék nekem megengedni, hogy én minden további bővebb commentar nélkül egészen egyszerűen a 67-iki praecedensre való hivatkozással kérjem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak Hadik János gróf ő nagyméltósága indítványát mellőzni. (Elénk helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző; Plósz Sándor! Plósz Sándor: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Tulajdonképen felesleges volna az elhangzott beszédek után felszólalnom, mégis jelezni akarom, hogy én szerintem az a modus precedendi, hogy itt a képviselőház üzenetét tárgyaljuk, egyáltalán nem sérti a főrendiház tekintélyét. Én azt hiszem, hogy amikor ugyanazon módszer szerint járunk el, mint a legfontosabb törvények alkotásánál, akkor az nem lehet sérelmes a főrendiházra nézve. (Helyeslés.) Ami pedig a dolog lényegét illeti, ha a mi nézetünk egyezik a képviselőház többségének nézetével, akkor mi a magunk szavazatával támogatjuk annak megválasztását, akit mi akarunk. Ha ellenkező nézetben vagyunk, akkor amint a ministerelnök ur mondotta, úgyis logikai szükségesség, hogy egy vegyes ülés tartassák. Részemről azonban mégis szükségesnek találom azt, hogy itt különösen hangsulyoztassék az, amit az előttem szóló méltóságos főrend is kiemelt, hogy mi Tisza István grófot nem abból a szempontból választjuk meg, illetve nem abból a szempontból járulunk hozzá a képviselőház határozatához, mert ő Magyarország ministerelnöke, hanem mert az ő egyéniségét tekintjük a nemzet bizalma letéteményesének. (Igaz! Ugy van!) De hiszen maga az a tény, hogy a képviselőház választ és hogy mi ezen választás kérdését tárgyaljuk, ez a tény magába véve kétségtelenné teszi ugy a képviselőháznak, mint a főrendiháznak azt az álláspontját, hogy a nádorhelyettesi tiszt nem a ministerelnöki hivatalhoz, mint olyanhoz van kötve, hanem személyi választás dolga. Ezt kívántam csak megjegyezni. Radvánszky Albert b. jegyző: Eiáth Pál báró! Fiáth Pál b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Midőn ezen tárgyhoz hozzászólok, először is azt emelem ki, amiben mi, ő nagyméltósága Hadik János gróf és én találkozunk; t. i. én is sokkal practikusabbnak tartottam volna, ha egy vegyes ülésben érvényesíthették volna a főrendiházi tagok az ö szavazatukat. Ez practikusabb, azonban nem emeli a főrendiház hatalmát a képviselőház irányában, sőt lazítja, leszállítja. Most egészen paritásos állapotban vagyunk; ők választanak, mi a választásukat megtagadhatjuk, vagy helybenhagyhatjuk. Sőt választhatnánk mást is nádorhelyettesnek és ami választásunk eredményét közölnők velük, de ha ők azután megint ellene mondanának annak, akkor olyan circulus vitiosus támadna, amely talán csak hat hónaj) multán, a törvényes idő leteltével vezetne compromissumhoz. Nagyon kérem tehát az igen t. kormányt, kegyeskedjék ezt a jövőre figyelembe venni. Ma hála Istennek. uj királyunk van, adja az Isten, hogy sokáig ne legyen ilyen választásra ismét alkalmunk. De előrelátásból kötelességünk ezt hangoztatni, hogy a nádorhelyettes-választás a jövőben ilyen módon kezeltessék. Ez az, amiben egyezünk. Nem egyezünk abban, hogy a főrendiház befolyása, vagy inkább hatásköre kisebbítve van. Nem egyezünk abban sem, hogy nagyméltóságod azt mondja: Hiszen olyanok a körülmények, hogy válaszszatok, de csak a ministerelnököt választhatjátok, mást nem. Excellentiád viszont azt akarja: Választhattok mindenkit, csak a ministerelnököt nem ! (Derültség.)