Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

286 A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. azokat az argumentumokat tartja szem előtt, amelyeket önmaga mellett felhozott és nem tartotta elsősorban szem előtt azt, hogy ha szükséges, a legnagyobb türelemmel és consilianssággal megkísérli megállapodni egy olyan egyéniségben, akinek személyiségében mindannyian conrputákunk. Ennek ellenkezője történt. Amint elmondottam, az első értekezleten, mikor korábbi tervek nyomán József főherczeg neve megemlittetett, (Éljenzés jobb/elől.) a ministerelnök ur a leghatározottabban kijelentette: ebbe nem mehetek bele, én ragaszkodom személyem jelöléséhez, én vindicálom magamnak a jogot, hogy én képviseljem ott az országot. Tehát épen ellenkezőleg járt el, mint ahogy kellett volna eljárnia. Ez az önjelölés körülbelül azt a benyomást teszi rám, mint amit egy nemrég elhunyt erdélyi nagy űrről beszélnek, — hogy megtörtént-e valóban az eset, azt nem tudom, de nagyon találó. A történet ugy szól, hogy több izben fellépvén képviselőnek abban a kerületben, amelyről tudta, hogy ott az történik, amit ö akar, mikor vártak a programmbeszédét, azt mondta: Bizalmatok pedig bennem fog összpontosulni. (Derültség.) így cselekedett Tisza István ministerelnök ur is. Még csak egyet akarok említeni, méltóságos főrendek, arra nézve, hogy milyen káros következménye van ennek az állásfoglalásnak. Az ellenzéktől nem volt várható, hogy ebben a kérdésben is lemondjon minden eddig elfoglalt álláspontjáról; de az talán mégis egy kissé méltatlan kívánság a többség részéről, hogy miután mint pártvezért kell megválasztani a ministerelnök urat, az ellenzék is a saját pártvezérének tekintse őt! Hogy milyen következményekkel jár az, hogy a többség szembehelyezkedett az első jelöléssel, József főherczeg jelölésével, azt hiszem, ezt nem kell bővebben magyarázni. Hogy milyen előnyökkel járt volna az ő személyének megválasztása, ezt a képviselőházban az ellenzéki szónokok nagyon helyesen kifejtették. Mikor a mai időkben a szélső ellenzék az, amely javasolja, hogy a Habsburg-ház egy tagja tegye a magyar király fejére a koronát: akkor önök ezzel szembeszállnak és ugy akarják feltüntetni az ellenzék állásfoglalását, hogy csak egynéhány személyes ellensége a ministerelnök urnak volt az országban, de különben mindenki, az egész ország bámulta és imádta Tisza Istvánt, a munkapárt vezérét. így csinálják önök maguknak a történelmet! Méltóságos főrendek! A szavazás eredménye gyászos. A képviselőházban összesen szavaztak 313-an, ebből Tisza István grófra 210-en, József főherczegre 103-an. Tudjuk, hogy az összes képviselők száma 453, tehát megállapítható, hogy a ministerelnök ur a képviselőháznak absolut többségét sem tudta elérni. Őszintén szólva, ilyen kitüntető bizalomból én nem kérnék. (Mozgás.) Egy tekintélyes lap azt irta, hogy: Mit akarnak a főherczeg jelölésével? Hiszen a demokratiának nagy vívmánya, hogy Tisza István gróf és nem egy főherczeg fog koronázni. En azt hiszem, a ministerelnök ur sem tagja egy demokrata körnek sem, de hogyha a demokratia eszményét nézzük, akkor előttem nagyobb demokrata az a főherczeg, aki a háború kezdete óta a lövészárkokat járja, a szenvedő katonákat vigasztalja és érezteti velük, hogy ezt nem mint főherczeg teszi, hanem őket bajtársainak tekinti, mintsem Tisza István gróf az ő összes tetteivel, amelyek azt bizonyították, hogy zsarnoki módon kezeli a hatalmat és azt, aki ellenkező nézeten van, ellenségnek tekinti és az egyént csak akkor becsüli, hogyha az az ő hatalmát szavazatával erősiti. (Mozgás.) Méltóságos főrendek! Egy nagy kéréssel fordulok a méltóságos főrendiházhoz. Azokat az indokokat, amelyek alapján én álláspontomat kifejtettem, — amint hogy mindenkinek más és más politikai meggyőződése van, — ne méltóztassék félreérteni. Aki indítványomat elfogadja, az az én beszédemmel nem azonosítja magát. Méltóztassék indítványomnak rideg és praeciz szövegét elolvasni és ahhoz ragaszkodni és ha a főrendiház még fenn akarja tartani tekintélyét, meg vagyok győződve, hogy el fogja fogadni indítványomat. Indítványom a következőkép szól: (Halljuh ! Halljuk! Olvassa :) A főrendiház nem veszi tudomásul a képviselőház üzenetét, ahhoz hozzá nem járulhat, mert ezen eljárás sérti a főrendiház jogait. A koronázás alkalmával a nádori teendők elvégzésére megbízandó férfiú választásában részt akar venni és nem elégedhetik meg azzal, hogy e kérdésben csak vétójoga legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! En nagyon természetesen a dolog személyi részével egyáltalán nem szándékozom foglalkozni; de most, a vita jelen stádiumában szólalok fel két rövid, tárgyilagos észrevétel megtételére. (Halljuk! Halljuh!) Hadik János gróf ő nagyméltósága kifogásolta a képviselőház eljárását abból a szempontból, mert az először is nem felel meg a Deák Eerencz-féle praecedensnek. Hadik János gr.: Nem ezt mondtam! Tisza István gr. ministerelnök: Nem ezen szavakkal mondta... Hadik János gr.: Megfelel, de nem szabad praecedensnek tekinteni: ezt mondtam. Tisza István gr. miniszterelnök: Azt mondta, hogy Deák Ferencz mindenben egészen másképen járt el. Másodszor pedig kifogásolta azt, hogy ez az eljárás sérti a főrendiháznak jogát. Tehát ő nagyméltósága először azt mondja, hogy Deák Ferencz, mielőtt ajánlotta volna az akkori ministerelnököt, — nem mint minister-