Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-89

A FŐRENDIHÁZ LXXXIX. ÜLÉSE. 273 Magyarország királya lett és magát megkoro­náztatja, itt ebben az egész levezetésben héza­got látok. A bizottságban indítványoztam, hogy említ­tessék meg a hitlevélben az 1900: XXIV. t.-czikk, amely beczikkelyezte azt a tényt, hogy Ferencz Ferdinánd főherczegnek törvényes gyermekei nem várományosai a trónnak, hanem hogy az öröklési jog az 1723 : I. és II. t.-czikk értel­mében következő főherczegre száll át. A ministerelnök ur akkor azt mondta, hogy semmi értelme annak, hogy ez bevétessék, hogy ez egészen fölösleges, mert az a nyilatkozat nem tartalmaz lemondást. Ezt én is helyeslem. S azt mondta a ministerelnök ur, hogy az 1900-iki törvény egyáltalán nem változtatván meg az öröklési rendet, az egyszerű nyilatkozat, amely akkor szükséges volt, de annak itt helye nincs. Ezzel szemben a képviselőházban, amidőn egy ellenzéki képviselőnek, akinek beszédét nem olvastam, de aki nem tudom mily okból felhozta ezt a kérdést, a ministerelnök ur válaszolt, a ministerelnök ur azt mondta: »Ez a kérdés egészen tiszta világosságba helyeztetett az 1900. évi XXIV. t.-ez. megalkotásakor is, valamint teljes világosságba helyeztetett az a körülmény is, hogy boldogult Ferencz Ferdinánd főherczegnek az a nyilatkozata, amely ezen törvényezikkbe beczikkelyeztetett, nem lemondási nyilatkozat« — helyes, — »mert lemondani csak meglevő jogról lehet, gyermekeinek pedig öröklési joga nem volt; hanem a nyilatkozat ünnepélyes elis­merése annak a ténynek, hogy gyermekeit örök­lési jog nem illeti és ünnepélyes ígéret arra, hogy annak idején, tehát akkor is, ha esetleg uralkodó lesz, ezen álláspont mellett fog meg­maradni. A leghatározottabban tiltakoznom kell tehát minden olyan kísérlet ellen, mely a magyar trónöröklési jog iránt bármiféle kételyt, vagy homályt akarna támasztani, vagy bárhol azt a hitet akarná felébreszteni, hogy itt bármiféle vitás kérdés lehet«. Az utolsó szóig aláírom. De épen azért, mert a ministerelnök ur ezt szükségesnek tar­totta kiemelni és mert az 1900-iki t.-czikk biz­tositéka annak, hogy az ünnepélyes kijelentés­nek ez volt a czélja, azért tartom szükségesnek, hogy a törvény a hitlevélben is megemlittessék. Fontosnak tartottam volna, hogy erre hivatkozás történjék a hitlevélben. Mert igaz, hogy az 1723 : I. és II. törvény állapítja meg Magyar­országon az öröklési rendet, de ugyanott ki van mondva, hogy örökös csak osztrák főherczeg lehet; de hogy ki osztrák főherczeg, azt magyar törvény nem állapítja meg, hanem az uralkodó­ház házi törvénye. Amikor a vita a beczikke­lyezés körül a képviselőházban folyt, akkor vilá­gosan kifejtette Szilágyi Dezső, hogy miután mi a házi szabályokat és törvényeket nem ismer­jük, ezek Magyarországon jogforrásul nem szol­gálhatnak. Ebben az esetben tényleg meg lett álla­Főrendiházi Napló. 1910—1915. IV. kötet. pitva, hogy a házasság morganatikus volt s az abból született gyermekek nem főherczegek. Ilyen fgntos törvényi megállapításnak a hit­levélbe való felvételét én szükségesnek tartom; ezáltal van megállapítva az, hogy ebben az esetben a trőnöröklési rend az 1723-ik évi I. és II., t.-czikknek teljesen megfelel. Álláspontom megerősítésére leszek bátor felolvasni néhány passust Szilágyi Dezsőnek 1900 november 6-án mondott beszédéből. O azt mondja (olvassa): »Mit végez az országgyűlés, midőn a nyilatkozatnak ezt a részét, amely nézetem szerint egyedül bírálat és döntés tárgya, megvizsgálja és rá a trónöröklési viszonyokat szabályozó törvényt alkalmazza ? Lényegében a törvénynek magyarázatát! Meghatározza a törvény értelmét és eldönti azt a kérdést: ezen törvény értelmében helyes-e & nyilatkozatnak ezen része, igen, vagy nem? És midőn ezen eset alkalmából ezt végzi, az egész törvényhozás, tehát az országgyűlés és a király, — mert szentesítendő lesz a javaslat, — tulaj­donkép ezen eset alkalmából, ha nem is formai­lag, de lényegében hiteles törvénymagyarázatot teljesít, authentica interpretatiót.« Később azt mondja (olvassa): »Ha tehát ez a törvényjavaslat beczikkelyezésének az ér­telme, akkor ez a beczikkelyezés részben örök emlékezet okából való beiktatás, minden jogi következmény nélkül, részben már bírálat, hite­les magyarázata a magyar trónöröklési rendnek.« Később ismét azt mondja (olvassa): »T. ház! Én nem tartom sem szükségtelennek, sem feleslegesnek, pedig az a nézetem, hogy e tör­vényjavaslat uj jogtételt nem tartalmaz. Mi az eset, t. képviselőház? Ez a házasság a trón közvetlen közelében történt, ez a házas­ság morganatikus, nem egyenrangú házasság. Arra nézve, hogy mik annak a jogi következ­ményei a trónöröklés rendjére, amint maga ez a vita is bizonyítja, eltérők a nézetek. Már most a trónöröklés rendjének szilárdsága kétségtelen értelme, egyik legnagyobb dynastikus és orszá­gos érdekünk. Minél ziláltabbak a viszonyok, minél több súrlódási pont van ebben a monar­chiában, annál inkább szükséges az, hogy az alaptörvénynek és elsősorban a trónöröklés rendjének értelme minden kétely ellen bizto­sittassék. És mikor helyes e kételyeket elhárítani ? Mikor helyes a törvénynek a hiteles magyarázatát megadni ? Akkor-e, mikor a kérdés teljesen actualis? Mikor a trónöröklés sora megnyílt és mikor az lesz a kérdés, hogy ez, vagy az a leszármazó-e az, aki a törvény szerint a trónra­lépésre hivatva van ? Akkor helyes-e, vagy most, midőn a kérdés nem actualis és ennélfogva semminemű mellékérdek, semminemű mellék­törekvés sem bonyolíthatja ezt a dolgot, midőn pártok és ezen törvénytől egészen idegen érdekek és idegen törekvések nem vehetik ezt kezükbe, mint eszközt, egyéb czéljaik elérésére ? Ezért nem 35

Next

/
Thumbnails
Contents