Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE, 17 Azt a további időt arra kellene felhasználni, hogy vagy magyarul tanítsa meg azokat a gyerekeket és az egyéb tárgyakat teljesen negligálja, vagy pedig a tantárgyakban való előmenetel érdekében továbbra is anyanyelvükön folytassa a tanítást. Ilyen körülmények között, méltóságos főrendek, ha a minister ur ezen intézkedései az iskolákban a praxisba átmennek, meg vagyok győződve, hogy azon vidékeken, ahol idegen anyanyelvű tanulók járnak állami iskolákba, azok magyarul nem fognak megtanulni és pedig se beszélni, se irni, se olvasni. Itt egy nagy kötelességmulasztás fogja terhelni a kormányt, egy kötelességmulasztás az egész magyar nemzettel szemben és kötelességmulasztás mindazon egyes tanulókkal szemben, akik az állami iskolákba jártak és az állam nyelvét mégsem volt módjuk megtanulni. Az elemi iskolák elvégzése után az ily állami iskolákból kikerült fiatalságra nézve pedig, amely magyarul ott meg nem tanult, ha a középiskolákba megy, mit fog ez eredményezni? Az idegennyelvü, a saját anyanyelvükön tanitó középiskolai tanintézetben fogják folytatni tanulmányaikat, amelyben pedig túlnyomórészben olyan eszméket és olyan felfogást színak magukba, mely a mostani nemzetiségi vezető körök nyíltan hangoztatott felfogása és amely az egységes magyar nemzeti állam negligálását foglalja magában. Lehetnek kivételek is., Épen Hosszú Vazul ő méltóságának minapi felszólalásából tudjuk, hogy az ő felügyelete alatt álló intézetekben az egységes magyar nemzeti állam iránt való lelkesedést tanulja a fiatalság. De ez kivétel. Legtöbb esetben nem így van. Az a fiatalság pedig, amely nem a nemzetiségi középiskolákba, hanem a magyar tannyelvű középiskolákba fog menni, habár állami iskolában végezte az elemit, de mivel magyarul írni-olvasni és beszélni meg nem tanult, ezen középiskolákba való belépésénél feltétlenül hátrányos helyzetben lesz a tanulmányi előmenetel tekintetében. Ez természetszerűleg keserűséget fog benne felidézni és ezen keserűség és ellenszenv, amely benne támad minden iránt, ami magyar, meg fog maradni benne, végig kiséri nemcsak tanulmányain, de majdan az életen is. Azt, hogy a nemzetiségi sajtó és a nemzetiségi vezető férfiak, akik a magyar nemzeti állam egységét megbontani törekszenek, akiknek ez a törekvésük és egészen őszintén bevallott czéljuk, mondom, hogy ezek a minister ur ezen intézkedésével most íueg vannak elégedve, azt egészen természetesnek találom. Azonban azt hiszem, téved a minister ur abban, ha azt hiszi, hogy ennek valami jótékony, valami békitő hatása lesz a nemzetiségi súrlódások szempontjából. Meg vagyok győződve, hogy állandó megelégedést, állandó megnyugvást ez nem fog kelteni, hálára ez a nemzetiségeket nem kötelezi. Ezen concessiós politikában ők csak a kormány és a Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. magyarság gyöngeségét fogják látni s ez csak még inkább sarkalni fogja őket, hogy egyéb bevallott törekvéseiket és követeléseiket annál vehemensebben próbálják keresztülvinni. (Ugy van! jobbfelül). A ministerelnök ur nemrégiben kijelentette — és egész természetes is volt, — hogy a kormány az egységes magyar nemzeti állam alapján áll, ezt az elvet vallja. Méltóságos főrendek! Én azt tartom, hogy nem elég valamit csak elvben vallani, hanem a praxisban is olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek ezen elv megvédésére és megerősítésére szolgálnak. Én elvfeladást nemcsak abban látok, ha valamely vallott elvet hirdetni, hangoztatni megszűnünk, hanem abban is, ha a gyakorlati intézkedések, amelyeket teszünk, olyanok, amelyek ezen elv fentartását veszélyeztetik, azzal össze nem egyeztethetők. Mindezeknél fogva, mivel a kormány gazdasági, pénzügyi gazdálkodását az ország anyagi jövendője szempontjából felette aggályosnak találom, kultúrpolitikáját jiedig az egységes nemzeti állam fentartása szempontjából veszélyesnek s azzal összcfórhetlennek tartom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: A ministerelnök ur ő exellentiája kivan szólni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Fentartom magamnak a jogot, hogy talán a vita későbbi folyamában azokra az általános politikát érintő politikai és pénzügyi kérdésekre, amelyek eddig felmerültek és ezután szóba fognak kerülni, igy magának a most felszólalt főrend ő méltósága beszédének egyéb részeire is visszatérjek. Hogy most, a vita jelen stádiumában felszólalok, ez kizárólag annak tulajdonitható, hogy ő méltósága beszédének utolsó részében olyan térre került, ahol nem hagyhatom őt egy perczig sem, mert ő itt egy sajátságos és tragikomikus mistificatio áldozata. En nagyon jól ismerem ő méltósága jóhiszeműségét, ennek folytán azt, hogy ő t. barátomnak, a cultusminister urnak a szájába teljesen más, homlokegyenest ellenkező dolgokat ad, mint amiket ő mondott, nem tulajdonithatom egyébnek, minthogy ő méltósága bizonyos ellenzéki lapokból merítette informatióját. Károlyi Gyula gr.: A hivatalos naplóból! Tisza István gr. ministerelnök: Akkor mélyen sajnálom, mert akkor csakugyan ugy látszik, ő méltósága nem képes kellőleg distingválni olyan dolgok között, amelyek a culturpolitikának és az iskolaügynek legelemibb igazságához tartoznak. Hadik János gr.: Már megint? Tisza István gr. miniszterelnök: Mit mondott az én t. barátom, a cultusminister ur, a képviselőházban, a budgetvita alkalmával, erről 3