Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-88

264 A FŐRENDIHÁZ LXXXVIII. ÜLÉSE. A kérvény előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatott az igazoló bizottságnak. Tudomásul szolgál. Bemutatom dr. Khuen-Héderváry Sándor gróf os. és kir. követségi titkár berlini és ifj. Kimen-Héderváry Károly gróf cs. és kir. tartalékos huszárfőhadnagy hédervári lakosok közös kérvényét vagyoni képesítésük elismerése és királyi meghívóleveleik kieszközlése iránt. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatott -az igazoló bizottságnak. Tudomásul szolgál. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy az igazoló bizottság beadta jelentését Keglevich Gyula gróf örökösjogu főrendiházi tagnak feléledt tagsági joga azonnal való gyakorolhatésa iránt benyújtott kérvénye, Khuen-Héderváry Sándor gróf és ifj. Khuen-Héderváry Károly gróf igazolási kérvénye és Gyurátz Ferencz, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület püspökének püspöki hivataláról történt lemondását bejelentő kérvénye tárgyában. A. jelentés idejében kinyomatván és szétosztatván, a mai ülés napirendjére tüzetett ki. Méltóztatnak tudomásul venni. Amint már a múlt ülésem is jeleztem, a kivándorlásról szóló 1909. évi II. t.-cz. 33. §-a értelmében a kivándorlási tanács tagjainak megbízatása két évre terjed s minthogy a tanácsba legutóbb megválasztott négy főrendiházi tag megbízatása folyó évi deczember hó 20-án lejár, a további két évre terjedő hatálylyal kiküldendő tagok megválasztását még e határidő lejárta előtt meg kell ejteni. A kivándorlási törvény idézett szakaszának rendelkezései szerint az országgyűlés két háza részérő] kiküldendő tagok választása az illető ház elnöke által kijelölendő 20 tag sorából történik. A magam részéről a következő 20 tagot jelölöm ki: Béldi Ákos gróf, Bissingen-Nippenburg Ernő gróf, Chorin Ferencz, Dessewffy Emil gróf, dr. Gaal Jenő, Gerliczy Félix báró, Kenessey Béla püspök, Kulmer Miroslav gróf, Mailáth József gróf, Melzner Gyula. Miklósy István püspök. Mikó Bálint, Nákó Sándor grőf, Norinann-Ehrenfels Rezső gróf, Radvánszky Albert báró, Sennyey Béla báró, Szalavszky Gyula dr.. Szápáry László gróf, Széchényi Viktor gróf, Zichy Rafael gróf. Magára az ezen 20 főrend közül választandó négy tanácstag megválasztására nézve javaslatomat később fogom megtenni. Méltóságos főrendek ! Mielőtt a napirendre áttérnék, Hadik János gróf sürgős indítványt kíván előterjeszteni. Méltóztassanak azt meghallgatni. Hadik János gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Sürgős indítványt vagyok bátor előterjeszteni, melynek tartalma az : mondja ki a főrendiház, hogy a jelenleg a koronázásnál nádori tisztséget helyettesítő egyén megválasztásában a főrendiház is résztvenni kíván. Az 1867. évi eset szerintem semmiképen sem lehet praecedens. 1867-ben Deák Ferencz indítványára, bizonyára előzetes tárgyalás alapján, melyet az országgyűlésnek minden pártjával és kiváló egyéniségeivel folytatott, közös megállapodással egyhangúlag jelötetett erre a tisztségre Andrássy Gyula gróf. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ehhez a jelöléshez kivétel nélkül mindenki lelkesedéssel hozzájárul, hogy Deák Ferenczbeszédében ezt mondhatta : »Azt hiszem, felesleges egy együttes ülés megtartása, hanem mondjuk ki, hogy egyhangúlag Andrássy Gyula grófot választjuk meg és szólítsuk fel a főrendiházat, hogy ehhez járuljon hozzá.«• Ez az akkori viszonyoknak teljesen megfelelt és ez ellen akkor nem is emelt senki kifogást. De hogy ezt praecedens megalkotásának tekintették volna és hogy azt akarták volna, hogy jövőre is mindig igy történjék annak az egj^énnek megválasztása, azt kizártnak kell tartanunk s ez a főrendiházra nézve nagyon is sérelmes volna. Mert hiszen egészen világos, hogy ahhoz a reformhoz, amely 1867-ben Deák Ferencz indítványára ebben a kérdésben történt, hogy t. i. a nádori állás üresedésben léte esetén azokat a funkeziókat, melyeket a koronázásnál a nádor szokott teljesíteni, az országgyűlés által választott egyén teljesítse, mindnyájunknak ragaszkodnunk kell s ha elfogadjuk azt, hogy a megoldásnak ez a helyes módja, akkor egészen természetszerű az a conseqnentia, melyet én levonok, hogy t. i. az országnak kell a koronázásnál a nádori functiót teljesítő egyént megválasztania. (Helyeslés balról.) Ha a 67-iki eset praecedensül fogadtatnék el és ezentúl mindig a képviselőház választaná meg a nádorhelyettest és csak hozzájárulás végett tenné át e határozatot a főrendiházhoz, akkor ezáltal a főrendiház egyszer s mindenkorra el volna zárva választási jogától, egyszerűen a vétójog gyakorlására lenne utalva, vagyis arra, hogy vagy ne vegye tudomásul a választást, — ami ilyen esetekben, azt hiszem, végtelen kellemetlen helyzetet teremtene, — vagy pedig arra, hogy egyszerűen kénytelen tudomásul venni a bejelentést, miután a képviselőházban már megválasztották az illetőt. Ebben az esetben a főrendiház, ha egyszerűen tudomásul veszi, vagy elutasítja a képviselőház határozatát, teljesen elesik attól a jogától, amely megilleti, mert semmiféle törvényre, vagy jogszokásra nem lehet hivatkozni, amely szerint a főrendiház nem ép olyan joggal venne részt a választásban és lenne jogosítva ugyanolyan jogot gyakorolni, mint a képviselőház. Ha tehát azt mondjuk, hogy az ország választ, akkor választania kell a főrendiháznak éjragy, mint a képviselőháznak. (Ugy van! jóbbfelől.) Hallottam azt az ellenvetést, hogy együttes ülést nem lehet tartani, mert a két ház házszabályai nem congruensek. Én magam is nagyon veszedelmesnek tartanám, ha egy együttes ülésen ezek a kérdések vitattatnának. A megoldásnak azonban egészen más módozatai is vannak, amelyek mellett elintézhető a kérdés, anélkül hogy az