Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-50

88 A FŐRENDIHÁZ L. ('LÉSE. zást tettek szükségessé, egy tüntetés alakjában, amely utóvégre most nem tartozik ide, amelyre nézve tehát talán fölösleges volna véleményt nyilvánítanom, visszhangot keltettek a delegatióban is, és miután — hogy ugy fejezzem ki magamat — ez a tüntetés előre bejelentett volt, már előzetesen felmerült az illetékes tényezők körében az a kérdés, vajon ezen, a delegatio tárgyalásainak nyugodt menetét, sőt esetleg lehetőségét is fenyegető tüntetéssel szemben minő rendelkezések szüksége forog fenn. Miután a delegatio ügyrendjének 48. §-a értelmében a delegatio elnöke őrködik a csendnek, a tanácskozási rendnek s a bizottság erre vonatkozó szabályainak megtartása felett, e tekintetben a magyar képviselőház rendszabályainak megfelelő pontjait fogja szem előtt tartani, — az elnök. Ezen 48. §. értelmében tehát a delegatióban a rend, csend, s a tárgyalások nyugodt menete szempontjából a magyar képviselőház határozatai és szokásai irányadók; az összes illetékes factoroknak felfogása az volt, hogy ugyanolyan módon kell a delegatiókban a rendet és csendet biztositani, mint ahogy az a magyar képviselőházban biztosittatik. Ennek folytán magyar rendőrség vitetett fel Bécsbe, amely természetesen nem a külső területeken, de a mintegy exterritoriális jelleggel biró magyar házban, a delegatio tanácskozásainak színhelyén a rend fentartásáról gondoskodott. Ugyancsak rendőrség vétetett ugyanezen czélból igénybe a bécsi ülésszakot alig néhány héttel követő októberi és novemberi budapesti ülésszak alkalmával. Amennyire emlékezetem terjed, — ha emlékezetein nem hagy cserben — azt hiszem, hogy sem a képviselőházban, sem a delegatióban, sem a főrendiházban ez az eljárás akkor nem kifogásoltatott ; pedig ha lehet is azt mondani, hogy a képviselőházban és a delegatióban akkor az ellenzéki pártokhoz tartozó képviselők és delegátusok nem vettek részt a tanácskozásokhan — ámbár a delegatióban voltak főrendiházi tagok, akiknek pártállása határozottan ellenzékinek volt tekinthető — de itten a főrendiházban mindenesetre folytak le a tanácskozások az ellenzéknek élénk részvétele mellett anélkül, hogy azok a főrendek, akik általában bizalmatlansággal viseltettek az akkori kormány iránt, ezt az eljárást, a rendőrségnek a delegatióban való alkalmazását — ha csak emlékezetem nem csal — bármi tekintetben is kifogásolták volna. Én tehát konstatálhatom, hogy pártkülömbség nélkül, legalább is hallgatólag, elismertetett az az elv, hogy a delegatióban a rend fentartására nézve a képviselőház szabályai és eljárása irányadók. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy akkor, amidőn ép ugy a képviselőházban, mint a delegatióban lefolyt esemén3

r

ek hatása alatt a parlamenti őrség szervezésének gondolata megszületett, akkor is ugyanez a felfogás, ugyanez a ratio legis vezette mindazokat, akik a magyar képviselőház biztonságáról ezen némileg módosított formában kívántak a jövőre gondoskodni, és azok, akik részt vettek az 1912:LXVII. t.-cz. megalkotásában, tudatosan olyan szöveget óhajtottak construálni, amely kiterjeszsze a képviselőházi őrség alkalmazását a delegatióra is. Ezért mondj a (ÍZ idézett törvénynek, t. i. a képviselőházi őrségről szóló 1912:LXVII. t.-czikknek 1. §-a, hogy: »Az elnök megteszi a képviselőház és a bizottságok tanácskozásainak biztosítására szükséges intézkedéseket« és a 2. §., hogy: »Ezen intézkedések foganatosítására képviselőházi őrség állíttatik fel«. Az volt tehát a törvény megalkotóinak határozott intentiója és szándéka, hogy ez alatt a kifejezés alatt: »a képviselőház és a bizottságok« az országos bizottságok is értessenek ós ezért nem használta a törvény »a képviselőház és bizottságai-? kifejezést, amely esetben a »bizottságok« szó természetszerűleg kizárólag csakis a képviselőházból megalkotott bizottságokra lett volna érthető. Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy, ha nem itt hangzott is el az ellenvetés, de a kép teljessége végett röviden foglalkozom vele; ezzel a felfogással szemben felhozatott, hogy a képviselőház házszabályai is, ott, ahol a képviselőház bizottságairól szólnak, nem azt mondják, hogy »a ház bizottságai«, hanem általában bizottságokról beszélnek és hogy a házszabályok egészen más helyen, külön beszélnek az országos bizottságokról. Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy abból, hogy a képviselőház házszabályai valamely terminológiát használnak, nem lehet jogosan következtetést vonni a törvéuyben foglalt terminológiára, amely nemcsak annak a háznak belköri intézményeire, de amely már meghozatalánál, de tartalmánál fogva is a törvényhozás minden tényezőjére kiterjed. De, mondom, ettől eltekintve is a dolog ugy áll, hogy a képviselőházi házszabályoknak van egy egész külön fejezete a bizottságokról, amely magában foglalja az azok tanácskozására vonatkozó szabályokat, azután egészen más helyen, ott," ahol már nem is a tanácskozásról és a tárgyalásról beszél, hanem a harmadik fejezet hetedik czimében, ahol az országgyűlés két házának érintkezéséről beszél, ezen két ház érintkezését tárgyaló fejezetben vagy czimben, egyetlen egy szakaszban, a 299. §-ban beszél az országos bizottságokról is, de csak abban az egyetlen egy vonatkozásban, hogy e bizottságok során minő érintkezés legyen a két ház között. Ez a szakasz t. i. három rendelkezést tartalmaz. Először megállapítja azt, hogy minden olyan esetben, amidőn külön törvény máskép nem intézkedik, az ilyen bizottságok tagjainak kétharmadát a képviselőház, egyharmadát pedig a főrendiház választja; megállapítja továbbá, hogy az országos bizottság tagjai a két ház által megválasztatván, a két ház elnöke egyet-