Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-49

81 A FŐRENDIHÁZ XLIX. ÜLÉSE. tokról a kamara kebelében tudomásom nincs és habár évek hosszú sora óta úgyis mint tanár, úgyis mint az ügyvédvizsgáló-bizottságnak 10 és annyi esztendőn keresztül volt tagja, a kamara működését kötelességszerüleg megfigyeltem, jelentéseit tanulmányoztam, én csak arról szerezhettem tudomást, hogy a kamara tagjainak túlnyomó nagy többsége, választmányának egésze mindig hivatásának megfelelő világnézletet tanúsított és azokat a nagy igazságszolgáltatási és közéleti érdekeket, amelyek rájuk, mint hatóságra vannak bizva, ebben az értelemben kezelték és gondozták. Azt megengedem, méltóságos főrendek, hogy egyik vagy másik ülés alkalmával, amely itt vagy ott tartatott, — s amelyről nekem közvetlen tudomásom nem lehet, mert jelen nem voltam és a hírlapi közlések, feltéve, hogy azokat olvastam volna, ilyen esetben nagyon megbízhatatlanok — olyan hangok nyertek kifejezést a kamara egyik-másik tagja vagy egyikmásik kisebb csoportja részéről, amely hangok a világnézlet szempontjából méltán kritika tárgyává tehetők f

és amelyek én tőlem feltétlenül távol állnak. És méltóztassanak megengedni, azt is kijelentem, hogy az ily nézetekkel én mindig egész bátorsággal fogok szembehelyezkedni, de ilyen szórványos megnyilatkozásokból a kamara egészére és a kamara egészének irányára és viselkedésére, azt hiszem, nem lehet teljes joggal általános következtetést vonni. Én legalább, mint a jogi irodalom munkása, mint a jogtudomány egyik szerény művelője, azt tapasztaltam, hogy a kamara azokat, akiket ilyen közfunctiókra kiküld, rendesen az érettebb, tapasztaltabb, megállapodottabb világ nézletü tagjai közül választja és e részben biztatást nyerek a jelenlegi javaslat 19. §-ának rendelkezésében, amely szerint csak olyanok lehetnek a bizottságba kijelölhetők, akik legalábk tiz éve ügyvédi gyakorlatot folytatnak. A »juventus-ventus« érzülete és világnézleti túlkapásai és hangos megnyilvánulásai, azt hiszem, ezek között nem fognak teret foglalni. De még további megnyugtatással is szolgálhatok a méltóságos főrendiházi tag urnak. Az a bizottság, amely a birói és ügyvédi képesitések körül munkát fog végezni, öt tagból áll. Ezek közül három mindenesetre a, minister által kinevezett tag lesz, tehát olyan — hiszen ebben a méltóságos báró ur is megbízik — akit a kormány azok közül választ, akiknek lelkiismeretében, kötelességérzetében, világnézletében nincs oka kételkedni. A bizottság elnöke vagy elnökhelyettese az egyes concret eensorcsoportokban teljesiti a maga kötelességét Vegyük, hogy két destructiv vagy radikális irányzatú eensor is van ott, azok felfogása azonban nem érvényesülhet, mert a nyugodtál)!), kötelességtudó elemek azokat majorizálják. Legyen szabad továbbá azt is ügyeimébe ajánlanom, hogy ezek a vizsgák csak ugy, mint minden más vizsga, nyilvánosan tartatnak; azoknál igen jelentős hallgatóság van, amely ezeket a vizsgákat ellenőrzés, ismeretszerzés és a vizsga színvonalának megismerése czéljából fel szokta használni. Ennélfogva, azt hiszem, a nyilvánosság mai korszakában, mikor mindenféle viszásság, amely valamely hatóság eljárásában tapasztalható, azonnal megtalálja a maga kritikáját és maga után vonja a maga ellenőrzését, nem is lehet feltételezni, hogy valamely súlyos kötelességmulasztás volna elkövethető, hogy annak a bizottságnak valamely tagja kötelességét ne teljesítené híven. Mert, bocsánatot kérek, én abból indulok ki, hogy a eensor, akit akár a kormánynak kinevezési joga, akár pályatársainak megtisztelő bizalma ültetett a censori székbe, ugyanazt a kötelességérzést fogja magával hozni ezen functióba, mint a biró, aki a birói székben helyet foglal, hogy t. i. minden más melléktekintct nélkül — amint a magunk birói esküjénél szoktuk fogadni — kötelességét avval a rigorozitással fogja betölteni, amelyet épen az ő közfunctiójának jellege szab eléje, nevezetesen, hogy nem arra lesz tekintettel, — hiszen csak így lehet megmagyarázni az egész félelmet, amely annyiszor megnyilvánul — hogy az a jelölt milyen világnézletű, vagy — egész őszintén szólva — hogy melyik felekezet tagja, hanem pusztán csak azt az egyetlen egy döntő körülményt vizsgálhatják, vajon a jelölt kellő képzettséget sajátitott-e el, megvan-e neki a tudása, intelligentiája és megvannak-e azok a tulajdonságai, amelyek őt a birói és az ügyvédi tiszt ellátására alkalmassá teszik. És méltóztassék megengedni, eddig is ugy volt, hogy a képesítés tulajdonkép ketté volt ugyan választva, volt ugyan külön birói és külön ügyvédi vizsga, a birói vizsgánál csupa kinevezett tag, az ügyvédi vizsgánál ivedig felerészben a kamara által választott tagok végezték a cenzori tisztet, s mégis a bíráknak igen jelentékeny része, épen a javából, nem a birói képesítést szerezte meg, hanem minden eshetőségre való tekintettel, tekintettel arra is, hogy esetleg meg kell válnia a birói állástól s az ügyvédi gyakorlatot kell folytatnia, de azért is, mert magasabbra, többre szokták tartani az ügyvédi képesítést, — nem a birói, hanem épen az ügyvédi képesítést szerezték meg eddig is, a kamara kijelölt tagjaínak részvételével működő bizottság előtt. A jelöltek igen jelentékeny részére nézve tehát tulajdonképen a statusquo marad fenn. Készséggel concedálom, hogy amennyiben a birói vizsga helyébe most már az egységes bírói és ügyvédi vizsga lép, általánosságban, hát ennyiben lesz változás. Legfőbb bíróságunknál, a kir. Curia tanácselnökei és bírái között nagy számmal tudnék felsorolni olyan urakat, akik nem a birói, hanem az ügyvédi képesítést sze-