Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-48
A FŐRENDIHÁZ XLVIII. ÜLÉSE. kitette meg emlékét czukoriparunk európai hírre való felvirágoztatásában. Politikai és közgazdasági életünknek egyaránt érzékeny veszteségét jelenti harmadik elköltözött tagtársunknak, Heltai Ferencznek halála, kinek egyéniségét a közérdek minden ágazatában fáradhatatlan munkával szerzett széleskörű tájékozottság mellett erős gyakorlati érzék tette a közügy számára becsessé. Mind e kiváló tulajdonságait különös szeretettel bocsátotta székesfővárosunk nagyarányú gazdasági és culturalis fejlődésének szolgálatába, s tragikus végzete pályája derekán épen arról a vezető helyről szólította el, amelyet a székesfőváros törvényhatóságának élén, mint főpolgármester, alig néhány hónappal előbb annyi jogos és sokat igérő ambitióval foglalt el. A katonai és polgári erények nemes megtestesülése iránt táplált őszinte kegyelettel tekintünk Zoltán Elek tagtársunk megüresedett helyére is, a ki a trón és haza szolgálatában fényes katonai pályáján tanúsított példás kötelességérzetét egész odaadással vitte át törvényhozói hivatásába is. Annyira megszokott daliás alakja, lovagias egyénisége bizonyára sokáig lesz rokonszenves emlékezés tárgya mindnyájunk előtt; mint ahogy maradandó emléket biztosit nevének honvédségünk fejlesztése terén főként a honvéd-lovasság felügyelőjének minőségében évek során át kifejtett tevékenysége is. Bizonyára a méltóságos főrendek tolmácsa vagyok, a midőn indítványozom, hogy elköltözött tagtársaink emlékét kegyelettel örökítsük meg jegyzőkönyvünkben; egyszersmind kérem jóváhagyó tudomásul vételét az elnökség intézkedéseinek, hogy ravatalaikra, a kegyelet jeléül koszorút helyeztetett. Azt hiszem, ily értelemben mondhatom ki a határozatot. Méltóságos főrendek! Amidőn azokról a tagtársainkról emlékezünk meg, akiket a mulandóságnak mindnyájunkká] közös végzete ragadott ki körünkből, ugy érzem, nem mellőzhetünk egyszerű hallgatással egy megrendítő tényt, amely ha még nem is jelenti ránk nézve a gyászos bizonyosságot, de, fájdalom, már többet az aggodalmat keltő bizonytalanságnál. Mindnyájan a legőszintébb megilletődéssel vettük azokat a szomorú híreket, amelyek a karlóczai görögkeleti érsek és szerb pátriárka rejtelmes eltűnéséről szóltak s amelyek után, sajnos, ma már vajmi kevés helye van a kétségnek afölött, hogy görög-keleti szerb egyházunk legfőbb méltóságával huzamosabb időn át nem lesz e házban képviselve. Ebből az alkalomból mély részvétünknek ezen egyház irányában kifejezést adni szomorú kötelességemnek ismertem. Bemutatom a mini sterelnök ur kétrendbeli átiratát, amelyek szerint 0 cs. és apostoli királyi Felsége a legmagasabb születés-, illetőleg névnapja alkalmából a főrendiház részéről kifejezett hódolatteljes szerencsekivánatokért legmagasabb köszönetét méltóztatott kifejezni. Tudomásul szolgál. Bemutatom a budapesti cs. német főkousulnak a magyar kir. ministerelnök ur utján megküldött levelét, melyben tudatja, hogy a főrendiháznak II. Vilmos német császár ő Felsége uralkodói jubileuma alkalmából a monarchia berlini nagykövete utján tolmácsolt szerencsekivánatait ő Felsége a német császár nagy örömmel fogadta s azokért legmagasabb köszönetét méltóztatott nyilvánítani. Tudomásul vétetik. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát s az ahoz másolatban mellékelt legfelsőbb elhatározást, mely szerint ő cs. ós ap. kir. Felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Leo Károly főherczeg ur ő cs. és kir. fensége, mint a magyar főrendiház örökös jogú tagja, a szokásos szövegben kiállítandó és ő Felsége legmagasabb aláírása alá terjesztendő királyi levél által a magyar főrendiházba meghívassák. Az átirat kiadatott az igazoló bizottságnak. Tudomásul vétetik. Bemutatom a ministerelnök ur 25 rendbeli átiratát törvényjavaslatok megtörtént legfelsőbb szentesítése tárgyában. Kérem az átiratok felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a ministerelnök átiratait a kereskedelmi utazók tekintetében Svédországgal az 1911. évi június hó 22-én létrejött Nyilatkozat beczikkelyezéséröl: a vízjogról szóló 1883 : XXIII. t.-cz. kiegészítéséről és módosításáról; a Japánnal 1912. évi október hó 28-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséröl; az országos gazdasági munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a, gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről: a közveszélyes munkakerülőkről; a választói jog büntetőjogi védelméről: a budapesti központi kir. járásbíróság felállításáról és egyéb szervezeti. szabályokról; az állami költségvetési év kezdetének megváltoztatásáról: és a Budapest székesfőváros területéről kiinduló villamos üzemre berendezett helyiérdekű vasutak szállítási adója tárgyában kelt törvényjavaslatok szentesítésének és kihirdetésének megtörténtéről). Radvánszky Albert báró jegyző (olvassa a ministerelnök átiratait az ágyúgyár felállításáról ; a szeszeontingens biztosítása tárgyában; a szatmÁr-nagybányai h. é. vasutr észvénytár sasán engedélyokiratainak s az engedélyokirati függelékeinek egyesítése, és a dunántúli-zalavölgyi, körniend-zalalövö-örszentpéter-miiraszombati (Magyar-délnyugati) h. é. vasút részvénytársaságok vasutvonalai engedélyokiratainak egyesítése és a zalalövő-zalaegerszegi, valamint a zalabér-sárvárbük-kőszegi h. é. vasutak engedélyezése tárgyában; továbbá az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyezéséröl, és a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. t.-cz. 2., 4., és 22. §-ainak kiegészítéséről; 10*
