Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

A FŐRENDIHÁZ XLVI. ÜLÉSE. (35 amelyeket az állani támogat és lehetőleg előmozdítani törekszik, de nem tekintheti közvetlenül állami feladatnak, mint a tanítást, amelynek kötelező volta a törvényben ki van mondva. Ami már most a törvényjavaslatnak azt a több oldalról kifogásolt intézkedését illeti, amely az 5. §-ban foglaltatik, és amely szerint az a lelkész, akinek jövedelme a háromszorosa azon tiszta jövedelemnek, amely itt meg van állapítva, korpótlékban nem részesül, ez tényleg azon czélból állíttatott be kizárólag, hogy az egyházközségek hozzájárulása biztosittassék. Azáltal, hogy ez a jövedelem kiegészíttetik, az illető nem vészit semmit, ha fizetése ki lesz egészítve, akkor korpótlékhoz jut. A 6. §., amelyre a herczegprimás ur ő eminentiája hivatkozott, hogy ez amazzal ellentétben áll, ez megint a congruakérdésre vonatkozik. Ha ki lesz egészítve a fizetés az egyházak részéről, akkor föltétlenül kijár a korpótlék. Ennek folytán a lelkész ily módon tényleg magasabb fizetéshez jut. Ha a lelkészek el akarják kerülni, hogy a kórpótléktól elessenek, erre két mód van. Az egyik az, hogy az egyházközségek a maguk részéről hozzájárulnak, a másik pedig, hogy az ő járandóságuknak ujabb becslését kérik, így a lehetőség mindkét esetben megvan arra, hogy az illető lelkészek korpótlékhoz jussanak. Ami már most a fizetések revízióját illeti, hivatkozhatom arra, hogy ezzel a joggal sem hivatali elődöm, sem én gyakran nem éltünk és kijelentem, hogy a jövőben sem akarom azt általánosságban alkalmazni. Ellenben minden lelkésznek e szakasz alapján meg van adva a mód arra, hogyha magára nézve a jelenlegi állapotokat és a kongrua meghatározását sérelmesnek tartja: a revisiót kérhesse. A törvény egyáltalában semmiféle különbséget nem tesz az egyes nemzetiségek között és kizárólag csak a képesítésről beszél. Hogy a képesítés tekintetében bizonyos különbség van, azt általános elvnek kell tekinteni, mert a magasabb képesítettséget igazoló diplomát mindenütt többre becsülik, mint a kisebb képesítést. Hogy sérelmek állhatnak elő e tekintetben és hogy a görög-keleti egyházaknál a kisebb képesítésű lelkészek kisebb javadalmazásban részesülnek: ezt én részemről elismerem, azonban az adott viszonyok között, nem lehetett nagyobb összeget e czélra felvenni, mint amenynyi tényleg felvétetett. Az eddigi törvény szerint, amely ebben a félévben már végre lett hajtva és amelynek intentiója szerint a lelkészek már fizetésüket megkajDták, a kisebb képesítésű lelkészek is részesültek segélyben. A jövőben hasonlóképen fognak segélyben részesülni ós törekedni fogok arra, amint ezt a pénzügyminister ur is kijelentette, hogyha az állam pénzügyi helyzete megengedi, ezen segélyt gyarapitsuk. Részemről egészen méltányosnak tartom, amit a görög keleti egyház méltóságai hangsúlyoztak, hogy ezen seFőrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. gély lehetőleg fele legyen azon korpótléknak, amelyet a többi lelkészek kapnak. Mihelyt tehát az állam pénzügyi helyzete megengedi, törekedni fogunk arra, hogy ezen segélyt a kisebb képesítésű lelkészek is megkapják. (Egy hang balfelöl: Köszönjük!) Azt hiszem, ezáltal a jelzett sérelmek orvosolva lesznek és mihelyt a tapasztalatok alapján meggyőződünk, az állam pénzügyi helyzete pedig megengedi, később lehet szó arról is, hogy^ezen viszonyokat intézményileg is biztosítsuk. (Élénk helyeslés.) Ami a dunántúli evangélikus püspök ur ő Méltóságának azt a megjegyzését illeti, hogy kivánatos volna a segélyek fokára nézve, hogy a protestáns egyházak egyeteme is meghallgattassák, erre nézve hivatkozhatom a herczegprimás ő Eminentiájának azon kijelentésére, hogy kivétel van a katholikus egyházra, amennyiben ott az egyház is hozzájárul a kongruához. Miután pedig itt kizárólag állami hozzájárulásról van szó, azt hiszem, hogy e kettőt kapcsolatba ,és paralellába hozni nem lehet. Általában véve az által, hogy a törvényben nincs fixirozva minden egyes része a segély kiosztásának és hogy a segély kiosztása általánosságban már megtörtént, megvan a módja a kormánynak arra, hogy mindazon esetekben, ahol a viszonyokat orvosolni lehetséges és azt méltányosnak tartja, a segélyt ezen az alapon kioszthassa. A törvényjavaslat minden méltányos kívánságnak megfelelni törekedett és ami még nem következett be, törekedni fogunk azt a jövőben pótolni, ha ezt az állam pénzügyi helyzete megengedi. Kérem tehát, hogy ezen indokok alapján méltóztassanak a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Következik a határozathozatal. Mivel Cristea E. Mirón jüispök ur ő méltósága egy indítványt adott be, kérdem ő móltóságát, fentartja-e indítványát, igen vagy nem! Cristea E. Mirón püspök: Méltóságos főrendek! A vallás- és közoktatásügyi minister ur ő nagyméltósága kijelentette, hogy amint az államkincstár pénzügyi helyzete megengedi, a kisebb képesítésű lelkészek számára is megállapít — és pedig ha lehetséges, törvény alapján — egy bizonyos korpótlékot. En evvel az Ígérettel meg vagyok elégedve, amennyiben indítványom második felében épen erre irányuló kérés foglaltatik. Ennélfogva indítványom egészének nincsen értelme és igy kérem méltóztassanak indítványomnak első felét, csak mint kérelmet, áttenni az illető helyre, mert hiszen az indítvány második fele — mint mondottam — a nagyméltóságú minister ur kijelentése következtében úgyszólván el van intézve. Elnök : A gyakorlattól eltérő lenne, hogy az 9