Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-46

52 A.FŐRENDIHÁZ XI.VI. ÜLÉSE. bizonyultak. Tagadhatja-e valaki e papság elkeseredésének és elégedetlenségének jogos voltát, ha csak azt az egyesegyediili körülményt veszi is tekintetbe, hogy mig az 1913. évi XVI. törvényozikk az elemi iskolai tanítók fizetésének maximumát a lakáspénzen kivül 3200 koronában állapítja meg, addig a lelkészkedő papság javadalmazásának maximumát e törvényjavaslat csak 3000 koronában tervezi. A lelkészeknek e miatt való elkeseredése és elégedetlensége annál indokoltabb, mivel e 3000 koronához is csak nagyon csekély számú lelkész fog hozzájuthatni, azért, mert a jelen törvényjavaslat lelkészkedő papságunknak tekintélyes részét, a kisebb képesitésüeket, egyáltalában nem részesiti korpótlékban, hanem őket, családos embereket, meghagyja 800 koronás jövedelmükben, amelyből a jelen viszonyok között valóban lehetetlen megélni, teljes lehetetlenség családot fentartani és gyermekeket iskoláztatni. A törvényjavaslat ezen intézkedése a kisebb képesitésü lelkészekre nézve nemcsak nagy számuk miatt igen sérelmes, hanem azért is, mert a hazai görög keleti román egyháznak ezren felül van olyan lelkésze, aki hét vagy hat és csak rendkivüli esetekben a negyedik középosztály és a tanítóképző tanfolyam elvégzése után a rendes — háromévi — hittani tanfolyamot is haügatta, és igy mindenesetre megvan ennek a kisebb képesitésü papságnak is az a képesitése, amely az elemi tanítóknak. Szem előtt tartva ezeket a körülményeket, kézzelfogható tény, hogy e kisebb képesitésü lelkészeken esik a legnagyobb jogsérelem azáltal, hogy most, amidőn az 1898 : XIV. törvényozikk alapján megállapitott jövedelemkiegészités a változott körülmények nyomása alatt korpótlék utján felemeltetni szándékoltatik, őket, a kisebb képesitésüeket, a családos embereket és eszerint a segélyre leginkább szorultakat egyszerűen figyelmen kivül hagyja, anélkül hogy ők ilyen elbánásra okot szolgáltattak volna. A lelkészeknek a törvényjavaslat 2. §-ából kifolyó e nagy sérelmét korántsem orvosolja a javaslat 9. §-a, amely a kisebb képesitésü lelkészek és az 5 évnél hosszabb ideig szolgáló segédlelkészek részére, méltánylást érdemlő körülmények fenforgása esetén, segélyt helyez kilátásba. Es nem orvosolja és nem orvosolhatja e sérelmet azért, mert a törvény mitseni biztosit részükre, hanem anyagi helyzetük javulása a körülmények változatos, tehát határozatlan alakulásától tétetik függővé, holott e lelkészek az egyháznak és az államnak tett egyaránt jó szolgálataik alapján legalább is annyi jogra tarthatnak és tartanak is igényt, hogy az 1898 : XIV. t.-czikkben biztosított és élvezett kiegészítés arányában korpótlékban is részesüljenek. A törvényjavaslat 4. §-a öt korpótlékot állapit meg. 400, 800, 1000, 1200 és 1400 K-nyi összegekben, oly ozélból, hogy az eddig 1600 K jövedelmet élvezett lelkész, 25 évi szolgálata után, 3000 K-s maximális jövedelemhez juthasson. E szakasz elolvasása után csakugyan arra lehetne következtetni, hogy minden felsőbb képesitésü lelkésznek 25 évi szolgálat után 3000 korona jövedelme lesz. Ez a helyzet azonban, az én számitásom szerint, a lelkészeknek csak a legkisebb részére nézve fog bekövetkezni, a többi lelkésznek soha sem lesz 3000 korona jövedelme, sőt igen sokan, épen a korpótlékról szóló törvény alapján, korpótlékhoz jutni egyáltalában nem fognak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 5. §-a ug}'anis kimondja, hogy a jelen törvény alapján járó korpótlék az 1898 : XIV. t.-cz. és 1909 : XÍII. törvényczikkekben engedélyezett jövedelem-kiegészités összegével együtt nem lehet nagyobb, mint háromszorosa annak a tiszta jövedelemnek, amely az idézett törvények szempontjából a lelkészek bevallása alapján megállapittatott. Hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza mire vezet, azt a méltóságos főrendek engedelmével a következő ténykörülményekkel fogom a legvilágosabban illusztrálni. A folyó, 1913. év első felében az aradi görög keleti román egyházmegye területén 499 lelkész részesült jövedelemkiegészitésben. Ezek között 28 van olyan, akinek a tiszta jövedelme eléri vagy túlhaladj 1000 K-t, ezek tehát mindenesetre elérhetik azt, hogy 3000 K jövedelemhez jussanak és ilyen maximális jövedelemhez juthatnak az utódaik is, illetőleg az e községekben választandó lelkészek, ha azok is magasabb képesitésüek lesznek ; 57 lelkész jövedelme 600 és 900 K közöt váltakozik. Ezek tehát ha szintén magasabb képesitésüek, elérhetnek 1800—2800 K-át. A többinek, tehát 414 lelkésznek a tiszta jövedelme csak annyi, hogy a háromszorosa sem haladja túl az 1600 K-át. Ezek tehát ha magasabb képesitésüek lesznek is, korpótlék czimén egy fillért sem fognak kapni. Es igy lesz ez a többi egyházmegyében is, miből következik, hogy az ezen törvényjavaslat alapján contemplált jövedelememelés a román lelkészek óriási többségére nézve teljesen illusorius. Egyházunk önkormányzati jogaira is rendkívül sérelmes e törvényjavaslat, amely ugy intézkedik, hogy a vallás-,és közoktatásügyi minister akkor, midőn valamely uj lelkészi állás szervezését ismeri el indokoltnak, kikötheti, hogy a korpótlék összegének egy bizonyos hányadát az egyház köteles viselni és hogy az elismert megelőző lelkészi szolgálat a korpótlék szempontjából nem számit. E törvény intézkedése sérti egyházunk önkormányzati jogát, mert terhet ró az egyházközségekre, amihez a magas kormánynak törvényes joga nincs ; másrészt pedig lehetetlenné teszi azt, hogy valamely korpótlékot élvező lelkész egy újonnan elismert plébániát foglalhasson el, ami nemcsak már szerzett jogot helyez hatályon kivül, de a lelkészi szolgálat érdekeinek figyelembevételét is lehetetlenné teszi. Mindezekből világos, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat nemcsak hogy általános, egyenlő