Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-45

34 A FŐRENDIHÁZ XI.V. ÜLÉSE. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. §-ait. amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat eként részleteiben is letárgyaltatván, felkérem azokat, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetben elfogadottnak jelentem ki, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a hajdudorogi görög katholikus püspökségről szóló törvényjavaslat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Radvánszky Albert b. jegyző: Szabó Jenő! Szabó Jenő: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Szándékomban volt tüzetes jogtörténeti kifejtéssel kimutatni és igazolni, hogy a hazai görög-katholikus egyházban a különböző anyanyelvű görög-katholikusok között ősidőktől fogva egész a mai napig a teljes bit- és szertartási egység és elvileg az egyháznyelvi téren is a teljes reciprocitás állott és áll fenn. Csak mint az egyháznyelvi türelmességnek egy lélekemelő példáját vagyok bátor itt kiemelni azt, hogy pl. a munkácsi egyházmegyében egészen 1885-ig, t. i. a szamosujvári egyházmegye kihasitásáig, a midőn t. i. az egyházmegyének joghatósága alatt számos román egyházközség állott, az ungvári katheclrális templomban rendszerint románul is miséztek. Hasonló egyháznyelvi türelmesség állott fenn az ó-szláv egyháznyelvvel szemben is a balázsfalvi érsekség alá tartozó egyházközségekben, tudnillik az u. n., szám szerint mintegy húszra rúgott, ruthén parochiákon, amelyekre nézve az ó-szláv nyelv volt a kötelező. Igaz ugyan, hogy az idők folytán ezek egy részéből az ó-szláv nyelvet kiszorította a román nyelv, de ez nem egyháznyelvi türelmetlenségből történt, hanem csak azért, mert a hivők románok voltak és ennélfogva az ó-szláv nyelvet nem volt okuk használni. A szertartásos egység alól egyedül itt Budapesten csak néhány év óta áll fenn kivétel. Itt t. i. a görög-katholikus hívek egyháznyelvi különbség nélkül 1905-ig az illetékes római katholikus plébániák alá tartoztak. Külön görögkatholikus egyházközség nem volt. 1905-ben az itteni görög-katholikus egyházközség erigáltatván, akkor az itteni görög-katholikusok szintén minden egyháznyelvi különbség nélkül szintén ezen uj egyház plébániájának joghatósága alá kerültek. De kevés idő múlva különbség tétetett a ruthén és román rítus között és a román ritusuak kikapcsoltattak ós visszahelyeztettek az illetékes római katholikus plébániák alá. Ez a visszahelyezés, amint jelezni voltam bátor, ritusbeli különbséggel okoltatott meg, de a valódi indok nem az volt, hanem az, hogy akkor még a görög-katholikus magyarság egyháznyelvi ügye törvényesen rendezve nem lévén, emiatt és a főváros, mint kegyúr részéről történt nyelvi kikötések miatt, az egyháznyelvi reciprocitást betartani nem lehetett. Nem hiszem, méltóságos főrendek, a vele járó beláthatatlan consequentiák miatt nem hihetem, hogy azon uj helyzetben, amely most a hajdudorogi egyházmegye létesítése által bekövetkezett, ezt a kivételes esetet, nevezetesen az egységes görög-katholikus rítusnak ilyen, hogy ne mondjam, alritusokra való szétdarabolását az egyházi hatóságok általánosítani akarnák, de még ha akarnák is, nem hiszem, hogy ez az alritusok szerinti szétdarabolás a gyakorlatban fentartható volna, hanem szükségkép érvényesülni fog az az egyházi nyelvi reciprocitás, mely mint röviden kifejtettem, ős időktől fogva a mai napig fennállott. Ezt kívánja nemcsak a jogszokás sérthetetlensége, hanem az egyház legfőbb törvénye a lelkek üdve is, még pedig a lelkiszükségnek megfelelő oly módon, hogy a vegyes anyanyelvű községekben, ha a kisebb szám magának külön egyházközséget létesíteni nem tud, a többség istentiszteleti rendjének megzavarása nélkül, külön istentisztelet rendeztessék be. Egyházfegyelmi okok ennek nem állhatnak útjában, mert ismeretes pl., hogy a katholikus délszlávoknál a latin és glagolit, vagyis horvát oltári nyelvű plébániák közös egyházi hatóságok alatt állanak, ami, ha lehetséges a római katholikus egyházban, annak sokkal szigorúbb egyháznyelvi fegyelme mellett, még inkább lehetséges a görögkatholikus egyházban annak kevésbbé szigorú egyháznyelvi fegyelme mellett. Én nagyon csodálkozom, méltóságos főrendek, hogy román hittestvéreink nem azt az egyháznyelvi reciprocitást követelik, amely mellett nincsen győző fél sem legyőzött, hanem hogy ők ehelyett a minden, bármely anyanyelvű görögkatholikust egyaránt megnyugtató reciprocitás helyett inkább a hajdudorogi egyházmegyébe tőlük beosztott egyházközségek revisioját sürgetik és nem tudom, hány egyházközségnek visszacsatolását kívánják. Én mindenesetre kötelességemnek tartottam ezeket itt elmondani, nemcsak a görögkatholikus hivek közti hittestvéri viszony és szeretet fenmaradása érdekében, hanem — és ezt