Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-43
M A FŐRENDIHÁZ XLÍII. ÜLÉSE. megrendült erkölcsi érzék mellett akadnak kémek is. Ezt mondottam. Különben ismétlem ezt azzal a különbséggel, hogy a franczia jacobinusok az ő értelmükben felfogott szabadság és hazafias irány értelmében és kedvéért gyakorolták a rémuralmat, de hogy lehet rémuralmat inaugurálni az alkotmányosság látszata alatt a reactio czéljaira is és hogy a reactiónak is lehetnek jacobinusai vagyis psychologiailag elfogult emberei, akik egy rögeszme szolgálatában állanak. Hisz ilyenek voltak a jaeobinusok (Helyeslés.), akikről egy franczia történetíró, a jacobinuspsychologiát tanulmányozva azt mondja: »hogy a jacobinus egy őrült, akiben van logika, egy szörnyeteg, aki azt hiszi, hogy lelkiismeretes. « Hogy más valakire is reá lehet ismerni ebben az arczképben, — arról én nem tehetek. Elnök: Kivan valaki szólni? Radvánszky Albert b. jegyző: Gróf Tisza István ! Tisza István gr. ministerelnök: Méltóságos főrendek! Igazán restellem, hogy még egyszer fel kell szólalnom. Felszólalásomban kizárólag két dologra szorítkozom; azt hiszem, mulasztást követnék el, ha hallgatnék. Az első Hadik János gróf ő nagyméltóságának az a felszólítása, hogy a »szu« kifejezést kikre értettem. Hát én nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok constatálni, hogy igenis azokra értettem, akik november 18-án otthagyták a pártot és akik — bocsánatot kérek, itt a részletekbe nem megyek bele — igenis kifejezték aggályaikat egy vagy más irányban, de akik azt az időt, amit a pártban töltöttek, hosszú időn keresztül a párt consistentiájának aláásására használták fel. Hadik János gr.: Ez nem áll! Tisza István gr. ministerelnök: Kérem, ebben különbözők lehetnek a vélemények. Hadik János gr.: Kikérem magamnak, hogy az én személyemre is vonatkoztassa, mert ez nem igaz. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van!) Tisza István gr. ministerelnök: Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogv miért hallgattam a coalitio kormányra jutása után. Engem nem lep meg, hogy ezt a kérdést minduntalan felvetik, felvetik olyanok, akik, bocsánatot kérek, de egész közéleti működésükkel beigazolták, hogy a közügy szolgálata terén való objectivitást és a szenvedélyeik felett való uralkodást nem ismerik. Engem ebben a magamtartásában a közügy objectiv szolgálatának szempontja vezetett. Én láttam, hogy az egész nemzet bizonyos illusiók uralma alatt áll, láttam azt, hogy abban a hitben van, hogy végre hatalomra jutnak azok az igaz hazafiak, akiknek sikeres működése elébe a korábbi többség magatartása szabott korlátokat. És én azt gondoltam, ha most bármit követünk is el az activ politika mezején arra, hogy ezen urak politikájának téves - voltáról a nemzetet meggyőzzük, ezzel az ellenkező eredményt fogjuk elérni, mert a nemzet azt fogja megint gondolni, hogy nem ama politika hibás volta okozza annak sikertelenségét, hanem azoknak az áskálódásai, azoknak az intrikái, akik még mindig útjában állanak az igazi nemzeti politikának. A nemzet érdeke követelte tehát a teljes félreállást, azt, hogy teljesen szabaddá tegyük a teret azon urak előtt, mutassák meg, hogy mit ér a politikájuk. Mi nem gördítettünk akadályokat az útjukba, sőt, talán még ő nagyméltósága is el fogja ismerni, hogy segíteni is igyekeztem annak a jwlitikának. És ha mindennek daczára saját súlya alatt roskadt össze az a politika, akkor csakugyan meg kellett a nemzetnek győződnie arról, — hála Istennek, meg is győződött — hogy téves utón járt, hogy téves illusiókra ragadtatta el magát, hogy az igazi magyar politika csak . . . Hadik János gr.: A csendőrszurony! Tisza István gr. ministerelnök: .... az 1867-iki kiegyezés alapján való erőgyüjtő, nemzeti munkának rögös útja. (Helyeslés.) Ez a czél vezetett eljárásomban és ez a czél teljes sikert ért el, mert, amint már az előbb jeleztem, elég volt négy esztendő a coalitio kormáhyzásából arra, hogy a coalitto illusióiból és tévedéseiből alaposan kigyógyítsa a nemzetet. Csak ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: Miután a méltóságos főrendek közül hárman a ministerelnök ur nyilatkozata ellen szólottak, bátor vagyok felkérni azon méltóságos főrendeket, akik a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Hadik János gr.: Xem volt interpelláczió! Elnök: Miután hárman a ministerelnök ur nyilatkozata ellen szólottak, nekem mint elnöknek tudnom kell, hogy kik fogadják el a ministerelnök ur nyilatkozatát. (Felkiáltások a jobbközépen : Nem volt indítvány! Felesleges a szavazás !) Elnök: Kijelentem, hogy a méltóságos főrendeknek nagy többsége a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul veszi. (Felkiáltások a jobbközépen: Milyen nyilatkozatot ?) A magam részéről az uj kormányt üdvözlöm és a haza javára czélzó törekvéseihez teljes sikert kívánok. Prónay Dezső b.: Tudomásul veszszük a kinevezést! (Zaj.) Melyik nyilatkozatot veszszük tudomásul, talán a személyes kérdésben tett nyilatkozatát a ministerelnök urnak? Elnök: Bocsánatot kérek, külön nem tehetem fel mindenkinek a kérdését. Miután hárman a ministerelnök ur nyilatkozata ellen felszólaltak, nekem mint elnöknek kötelességem volt megállapítani, hogy a méltóságos főrendek tudomásul veszik-e a ministerelnök ur nyilatkozatát, vagy nem.
