Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

22 A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. van. Azt hiszem, a két szervezet között minden esetre a mi szervezetünk jobban kidomborítja a parlament souverainitását és önrendelkezési jogát. Elismerem, hogy itt pro et contra lehet érveim, de azt hiszem, az a szervezet, a melyet a törvényhozás most már megalkotott a magyar képviselőházra nézve, lehet czélszerü, vagy nem ezélszerü azonban feltétlenül kidomborítja és érvényre juttatja a magyar parlament souverainitását. Méltóságos főrendek! Ezzel végigmentem azokon a fontosabb eszméken, amelyek felhozattak. Csak egy dolgot jegyzek meg. Hadik János gróf ő nagyméltósága is megemlékezik arról az igazán, bocsánat a kifejezésért, de gyermekes meséről, hogy akárki a kerek világon őrt állna a burg kapuja előtt. Hadik János gr.: Látjuk! Tisza István gr. mínisterelnök: Mit látnak? Hadik János gr.: Hogy önök az egyedüli tanácsadók! Tisza István gr. mínisterelnök: Hagyják az ilyen érveket a zuglapoknak, ne méltóztassanak ilyenekkel a főrendiház niveauját igazán leszállítani. Hiszen a mai világban olyan uralkodóval szemben, aki egész életét az államügyeknek szentelte, nem nevetséges dolog-e az a feltevés, hogy itt bárki a világon elzárhatná a helyes informátiótól ? Én megmondom, mi van ott a burg kapuja előtt. Ott megjelennek nap-nap után ő nagyméltóságának és elvtársainak cselekedetei és, méltóztassanak nekem megengedni, amint a nemzet előtt a mi pártunk leghatalmasabb kortese a coalitió volt, ugy annak az útjába, hogy az uralkodó előtt kellő bizalmat nyerjenek ő nagymóltósága és elvbarátai, senki más nem áll, mint az ő ismert politikai irányuk és cselekedeteik. Most j>edig méltóságos főrendek még egyszer kérem a méltóságos főrendek támogatását a mi épitő munkánkhoz. Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága őszinte csodálkozásomra azt mondja, hogy nem szabad előbb rombolni és azután építeni, hanem megfordítva kell eljárni. Bocsánatot kérek, nekem különös véleményem van arról az építészről, aki előbb épit és azután rombolja le, amit épített. Én azt hiszem, a megfordított utat kell mégis követni, és mi, — akik azt láttuk, hogy akkor, amikor a nemzet, igazán a kiábrándulás egy pillanatában, a mi kezünkbe adta a hatalmat, és hogy akkor itt az országban annyi minden romokban hevert, — természetszerűleg eltakarítottuk először a romokat, és az eltakarított romoktól megtisztított helyre építjük azután föl a modern magyar nemzeti állam büszke épületét. (Élénk éljenzés.) Hadik János gr.: Méltóságos főrendek! Elnök: Milyen czimen méltóztatik szólani? Hadik János gr.: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. A mínisterelnök ur azt mondotta beszéde közben, hogy dicstelen kormányzás következett ekkor meg ekkor. Én megkérdeztem, hogy melyik kormányt érti. Hogy bebizonyítsam, hogy ez a kérdés nem naivitásból történt, hanem volt okom rá, hogy megkérdezzem, bátor leszek felolvasni Tisza István grófnak a szabadelvüjmrt értekezletén tartott beszédéből egy részt, a Pejárváry-kormány idejéből. Tisza István gróf azt mondja (olvassa): A kormány vagy nem fogja összehívni a képviselőházat kellő időben, ós akkor tényleg meg fogja sérteni a törvénynek sarkalatos intézkedését, vagy el fogja a választásokat rendelni az ország jelenlegi állapotában, és ezzel talán még sokkal nagyobb bűnt, sokkal nagyobb hibát fog elkövetni, mint amilyent a törvénysértés által elkövet, mert kiteszi ezt az országot olyan harcznak, olyan izgalomnak, olyan megrázkódtatásnak, amely ezután, félek tőle, még sokkal meszszebb fogják a végletekbe sodorni az ellenzéket. És én igazán nem tudom, mire való ez a szemérem, amelylyel a kormány ebben a kérdésben igyekszik még fentartani a törvényesség látszatát. Hiszen egész actiójuk a törvénysértések egész lánczolata. Egygyel több vagy kevesebb igazán nem nyom sokat a latban.« így méltóztatott annak idején a Éejérvárykormányról beszélni. Tisza István gr. mínisterelnök: Igen! Hadik János gr.: Ezért kérdeztem én meg, hogy melyik kormányt érti. Ugy látszik, most a ministerelnök ur ugyanezeket az elveket magára nézve már nem tartja kötelezőknek, amelyekre akkor Fejérváry ministerelnök figyelmét felhívta, mert most már maga is a törvénytelenségek egész sorozatát követte el. Azt mondja a ministerelnök ur, dicstelen volt a coalitió kormány Hát, ha oly dicstelen volt, és ha ő ragaszkodik a parlamentarismushoz, és annyira siet mindig az országot megmenteni, miért nem tetszett bejönni a parlamentbe, miért nem tetszett ott elmondani, hogy miért tartja dicstelennek ezt a kormányzást ? Akkor hallgatni méltóztatott: évek hosszú során keresztül csendben volt. Nem lehet olyan nagyon dicstelen ő excellentiája szemében az olyan kormányzás, amelynek megakadályozását nem tartotta sürgősnek és amely ellen nem tartotta érdemesnek, hogy évek során át tiltakozó szavát felemelje. Még egy megjegyzést méltóztatott tenni: hogy azért bukott meg a szabadelvű párt, mert szu volt a fában. Engedje meg, mielőtt erre válaszolnék, hogy megkérdezzem, kiket értett ezalatt? Talán azokat, akik a pártot november 18-án ott hagyták? Igen? Tisza István gr. ministerelnök: Én párbeszédet nem folytathatok! Hadik János gr.: Hisz mindig Angliára méltóztatik hivatkozni? Nem méltóztatik tudni, hogy Angliában igenis létezik párbeszéd a parlamentben ? Méltóztassék erre válaszolni, mert ha nem bennünket értett, akkor nem untatom a méltó-