Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

22 A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. van. Azt hiszem, a két szervezet között minden esetre a mi szervezetünk jobban kidomborítja a parlament souverainitását és önrendelkezési jogát. Elismerem, hogy itt pro et contra lehet érveim, de azt hiszem, az a szervezet, a melyet a tör­vényhozás most már megalkotott a magyar kép­viselőházra nézve, lehet czélszerü, vagy nem ezél­szerü azonban feltétlenül kidomborítja és érvényre juttatja a magyar parlament souverainitását. Méltóságos főrendek! Ezzel végigmentem azokon a fontosabb eszméken, amelyek felhozat­tak. Csak egy dolgot jegyzek meg. Hadik János gróf ő nagyméltósága is megemlékezik arról az igazán, bocsánat a kifejezésért, de gyermekes meséről, hogy akárki a kerek világon őrt állna a burg kapuja előtt. Hadik János gr.: Látjuk! Tisza István gr. mínisterelnök: Mit látnak? Hadik János gr.: Hogy önök az egyedüli tanácsadók! Tisza István gr. mínisterelnök: Hagyják az ilyen érveket a zuglapoknak, ne méltóztassanak ilyenekkel a főrendiház niveauját igazán leszállí­tani. Hiszen a mai világban olyan uralkodóval szemben, aki egész életét az államügyeknek szentelte, nem nevetséges dolog-e az a feltevés, hogy itt bárki a világon elzárhatná a helyes informátiótól ? Én megmondom, mi van ott a burg kapuja előtt. Ott megjelennek nap-nap után ő nagy­méltóságának és elvtársainak cselekedetei és, méltóztassanak nekem megengedni, amint a nemzet előtt a mi pártunk leghatalmasabb kor­tese a coalitió volt, ugy annak az útjába, hogy az uralkodó előtt kellő bizalmat nyerjenek ő nagymóltósága és elvbarátai, senki más nem áll, mint az ő ismert politikai irányuk és cse­lekedeteik. Most j>edig méltóságos főrendek még egy­szer kérem a méltóságos főrendek támogatását a mi épitő munkánkhoz. Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága őszinte csodálkozásomra azt mondja, hogy nem szabad előbb rombolni és azután építeni, hanem megfordítva kell eljárni. Bocsánatot kérek, nekem különös véleményem van arról az építészről, aki előbb épit és azután rombolja le, amit épített. Én azt hiszem, a megfordított utat kell mégis követni, és mi, — akik azt láttuk, hogy akkor, amikor a nemzet, igazán a kiábrándulás egy pillanatában, a mi kezünkbe adta a hatalmat, és hogy akkor itt az országban annyi minden romokban hevert, — természetszerűleg eltakarítot­tuk először a romokat, és az eltakarított romoktól megtisztított helyre építjük azután föl a modern magyar nemzeti állam büszke épületét. (Élénk éljenzés.) Hadik János gr.: Méltóságos főrendek! Elnök: Milyen czimen méltóztatik szólani? Hadik János gr.: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. A mínisterelnök ur azt mon­dotta beszéde közben, hogy dicstelen kormány­zás következett ekkor meg ekkor. Én megkér­deztem, hogy melyik kormányt érti. Hogy be­bizonyítsam, hogy ez a kérdés nem naivitásból történt, hanem volt okom rá, hogy megkérdez­zem, bátor leszek felolvasni Tisza István gróf­nak a szabadelvüjmrt értekezletén tartott beszé­déből egy részt, a Pejárváry-kormány idejéből. Tisza István gróf azt mondja (olvassa): A kor­mány vagy nem fogja összehívni a képviselő­házat kellő időben, ós akkor tényleg meg fogja sérteni a törvénynek sarkalatos intézkedését, vagy el fogja a választásokat rendelni az ország jelenlegi állapotában, és ezzel talán még sokkal nagyobb bűnt, sokkal nagyobb hibát fog el­követni, mint amilyent a törvénysértés által el­követ, mert kiteszi ezt az országot olyan harcz­nak, olyan izgalomnak, olyan megrázkódtatás­nak, amely ezután, félek tőle, még sokkal mesz­szebb fogják a végletekbe sodorni az ellenzéket. És én igazán nem tudom, mire való ez a szemérem, amelylyel a kormány ebben a kér­désben igyekszik még fentartani a törvényesség látszatát. Hiszen egész actiójuk a törvénysér­tések egész lánczolata. Egygyel több vagy ke­vesebb igazán nem nyom sokat a latban.« így méltóztatott annak idején a Éejérváry­kormányról beszélni. Tisza István gr. mínisterelnök: Igen! Hadik János gr.: Ezért kérdeztem én meg, hogy melyik kormányt érti. Ugy látszik, most a ministerelnök ur ugyanezeket az elveket magára nézve már nem tartja kötelezőknek, amelyekre akkor Fejérváry ministerelnök figyelmét felhívta, mert most már maga is a törvénytelenségek egész sorozatát követte el. Azt mondja a ministerelnök ur, dicstelen volt a coalitió kormány Hát, ha oly dics­telen volt, és ha ő ragaszkodik a parlamen­tarismushoz, és annyira siet mindig az országot megmenteni, miért nem tetszett bejönni a parla­mentbe, miért nem tetszett ott elmondani, hogy miért tartja dicstelennek ezt a kormányzást ? Akkor hallgatni méltóztatott: évek hosszú során keresztül csendben volt. Nem lehet olyan nagyon dicstelen ő excellentiája szemében az olyan kor­mányzás, amelynek megakadályozását nem tar­totta sürgősnek és amely ellen nem tartotta érdemesnek, hogy évek során át tiltakozó szavát felemelje. Még egy megjegyzést méltóztatott tenni: hogy azért bukott meg a szabadelvű párt, mert szu volt a fában. Engedje meg, mielőtt erre válaszolnék, hogy megkérdezzem, kiket értett ezalatt? Talán azokat, akik a pártot november 18-án ott hagyták? Igen? Tisza István gr. ministerelnök: Én pár­beszédet nem folytathatok! Hadik János gr.: Hisz mindig Angliára méltóz­tatik hivatkozni? Nem méltóztatik tudni, hogy Angliában igenis létezik párbeszéd a parlament­ben ? Méltóztassék erre válaszolni, mert ha nem bennünket értett, akkor nem untatom a méltó-

Next

/
Thumbnails
Contents