Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-55

228 A FŐRENDIHÁZ LV. ÜLÉSE. mondja (olvassa): >>A tartománygyülés hatáskörébe eső mindennemű kormányelőterjesztéshez a tartománygyülés elé való terjesztését megelőzően a monarchia mindkét állama kormányainak hozzájárulása szükséges.« Ezt értem, ez helyes, természetes dolog. A 38. §. azonban ezt mondja (olvassa) : »A tartománygyülés részéről elfogadott törvényjavaslatok legfesőbb szentesitést igényelnek. A szentesités kieszközlése az országos kormány javaslatára a monarchia mindkét állama kormányainak hozzájárulása után a bosnyákherczegovinai közigazgatás vezetésével megbízott közös minister utján történik. A szentesitett törvények ő császári és apostoli királyi Felsége nevében és a bosnyák-herczegovinai közigazgatás vezetésével megbizott közös ministernek ellenjegyzésével hirdettetnek ki.« Már most itt a két állam kormányainak hozzájárulása kivántatik. A magyar kormánynak és az osztrák kormánynak tehát módjában van ezt a szentesitést felfüggeszteni, megtagadván hozzájárulását mindaddig, amig a két állam suvérén törvényhozása nem dönt. Az én meggyőződésem szerint ez lett volna az egyedül helyes eljárás. Az eddigi felvilágosítások engem az ellenkezőről eddig meg nem győztek. Elismerem, ennek momentám tisztán csak formai a jelentősége, de ki tudja, hogy a jövőben miféle következtetéseket fognak ebből levonni. Hiszen Ausztriában már van egész közjogi írói iskola, amely a bosnyák tartománygyülésben nem tudom minek az embrióját látja, nemcsak a trialismusét, de a centralparlamentnek bizonyos elemeit is felfedezni véli benne. Nem mondom, hogy ezeknek ma nagy nyomatéka van, de mivel a boszniai kérdés közjogilag megoldva nincs, minden olyan dologtól tartózkodni kell, ami Magyarország jogaira nézve bármi tekintetben hátrányosan lenne magyarázható. Ennek folytán én ezt nemcsak szépséghibának tartom, hanem olyannak, amit szükséges ebben a házban is nyilvánossá tenni, hogy legalább ennek a felfogásnak is valamelye s nyoma legyen. Az én felfogásom tudniillik az, hogy ennek a méltóságos háznak létjoga a'zal bizonyittatik be, ha ellenőrzési, illetve felülvizsgálási jogát kötelességszerűen, hiven teljesiti. Minden ilyen esetben tehát, ha másutt nem, a főrendiházban szóvá kell az ilyesmit tenni. En a magam részéről sine ira et studio, mindenféle melléktekintetektől távol állva, kötelességemnek tartottam ezt felhozni és abban concludálok, hogyha a jelenlevő ministerelnök ur ő excellentiája ezekre az aggályaimra és kételyeimre tud olya > felvilágosítást adni, amely azokat eloszlatja, akkor ezt a törvényjavaslatot természetesen máskép fogom megítélni, mint ha ez nem következik be. ö excellentiájának széles körökben méltán bámult éleslátása talán olyasvalamit is lát, amit az én szemeim nem voltak képesek felfedezni, ennélfogva csalhatatlan felfogást nem vindikálhatok magamnak. Attól teszem tehát függővé c javaslat megszavazását, hogy erre a három pontra nézve olyan megnyugtató nyilatkozatot tud-e tenni ő excellen iája, mely ezen 1 javaslattal szemben való felfogásomat megmásítja, mert ellenkező esetben nagy sajnálatomra ezen előterjesztésnek törvényerőre emeléséhez a magam részéről nem járulhatnék. (Helyeslések.) Elnök: Kíván még valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Ha senki sem kíván szólni, az általános vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomat mindenekelőtt afelett érzett örömöm kifejezésével kezdjem, hogy az elhangzott felszólalás egyáltalában nem tartalmazott olyan természetű megjegyzést, mint hogy ha ez a törvényjavaslat Magyarországnak jogos közgazdasági igényeit és érdekeit megrövidítette vagy megkárosította volna. Abból a tényből, hogy a főrendiházban ezúttal a javaslat ebből a szempontból bírálat tárgyává nem tétetett, bizonyos megelégedéssel gondolom levonhatni azt a consequentiát, hogy az a javaslat, amely Bosznia és Herczegovina vasúti hálózatát nagy arányokban fejleszti és kiépíti, amely ott uj vonalakat hoz létre, meglevő keskenyvágányu vonalakat rendes vágányuakká alakit át s ezáltal közgazdasági szolgáltatási képességüket is lényegesen fokozza : szerencsésen egyenliti ki az ezzel kapcsolatos osztrák és magyar érdekeket és anélkül, hogy az osztrák érdekeket bárminő tekintetben károsítaná vagy megrövidítené, fentartja a kellő egyensu^ a monarchia két államának közgazdasági érdekei között és kielégíti a magyar érdekeket is. Most már áttérve az előttem felszólalt Gaál Jenő őméltóságának megjegyzéseire, méltóztassanak megengedni, hogy azokkal lehető röviden foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) őméltósága mindenekelőtt kifogásolja azt, hogy ebben a törvényjavaslatban nincsen a tartozások nyilvántartására vonatkozó olyan dispositio, mint aminő régebben a vasútépítéssel kapcsolatos törvényekbe felvétetett. Én, őszintén megvallom, nem egészen értem, hogy egy oly éles elmével megáldott szakember, mint őméltósága is, hogyan kereshet analógiát azon régebbi törvények és ezen javaslat között. Hiszen természetszerűleg egészen más rendelkezésekre volt szükség akkor, midőn vasútépítési czélokra a közös aktívákból előleg vétetett fel és más intézkedésekre van szükség ebben az esetben, amikor tulaj dónké pen a monarchia két állama ä fond perdu járul hozzá oly vasútépítések költségeihez, amelyeket Bosznia és Herczegovina saját erejéből egyáltalában nem lett volna képes kiépíteni. Hiszen az egész indokolásból kitetszik, hogy itt igen jelentékeny anyagi áldozatról van szó, melyet elsősorban strategikus szempontok indokolnak és amely, hogy ugy fejezzem ki magamat, strategikus szempontból megbírálva, tulajdonképen megszűnik áldozat lenni, ha fontolóra veszszük azokat a pénzügyi következményeket, melyek