Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

214 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. Igenis, amint a javaslat indokolásában is kifej­tettük, nem vettük ezt egyedül alapul, hanem vettük e mellett a multat, a jövő fejlődést, a culturalis tényezőket és a gazdasági helyzetet. Ezeket vettük alapul és természetesen tekintetbe vettük azt a méltányosságot is, amelylyel tarto­zunk a nemzetiségeknek; tekintetbe vettük azt a czélt, hogy bocsássuk be az alkotmány sán­czaiba a gyorsan fejlődő munkásosztályt, de mindenekelőtt védjük meg a magyar nemzet suprematiáját és annak vezető szerepét. Es e munkálatunk közben eljutottunk a magyar városokhoz, vegyük először szemügyre Budapestet. Itt igaz, hogy egy tényezőt, a vá­lasztók számát véve tekintetbe, a 22 kerületnél többet adhattunk volna, de a lakosság számát tekintve semmiesetre nem érte volna el Buda­pest még ezt e 22 kerületet sem. Az adót és a culturalis tényezőket illetőleg pedig elismerem, hogy Budapestnek több kerület juthatott volna, de, bocsánatot kérek, bárha ebben az országban a legszélsőbb perifériákon is mindenki örömmel látja a főváros fejlődését, bár készségesen hoz áldozatot mindenki a főváros fejlődése, virág­zása érdekében, mert hiszen mindnyájunk öröme, büszkesége : mégis nem lehet, azt kívánni a tá­voli erdélyi részektől, a felső északkeleti részektől, hogy azokat a politikai jogokat, amelyeket szá­zadokon keresztül birtak, most mindazokat ad­ják át a fővárosnak. A választók számát, a culturát és a va­gyoni viszonyokat illetőleg, igaz, előnyben van ez a főváros, mert itt a culturának eszközeit könnyebb megszerezni, mert itt összegyűlnek a nagy vagyonok, mert azok az adófillérek, ame­lyeket odakünn létesült bányák és iparvállala­tok folytán fizetnek, ide folynak be; de több jogot elvenni Budajiest részére nem lehetett, mint amennyit tényleg elvettünk és mint ameny­nyi jogot adtunk kellőkép a fővárosnak, a fővá­rosi magyarságnak, amidőn kerületeinek számát 9-ről 13-mal 22-re emeltük fel. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ez haladásnak is elég nagy, a főváros iránti méltánylásnak, tiszteletnek is érvényesítése, a magyarsággal szemben is helyes intézkedés. (Igaz! Ügy van!) Könnyű lett volna a városokat több kép­viselővel látnunk el, ha a képviselők számát nagyobb mértékben szaporítottuk volna. A kép­viselők számának továbbmenő szaporítása sok indokból nem helyes, de nem lenne helyes a városok szempontjából azért sem, mert akkor még nagyobb aránytalanságok állanának elő. Ugyanis, hogy egypár részletes adatot mondjak el, Budapesten és a városokban együttvéve, ha átlag kiszámítjuk, 32.310 lakosra és 4246 választóra esik egy képviselő, tehát méltóztat­nak látni, hogy — a lakosságot tekintve — már itt is az átlagon alul vagyunk. Ha a városokat Budapest nélkül veszszük, akkor 3428 választóra és 28.834 lélekre esik egy képviselő, tehát már igy is mennyivel alul vagyunk az átlagon; hátha még 20—22-vel szaporítottuk volna a városi kerületek számát. A városok közül kizárólag a törvényható­sági városokban van 66 kerület, ebből egyedül Budapesten van 22 kerület, itt — igaz — 5582 választó, tehát az átlagon felüli szám esik egy kerületre; de csupán a lakosságot tekintve, már maga Budapest is 39.261-gyel alul van, a töb­biek pedig valamennyien az átlagon alul vannak és ott van a városok között a legkisebb kerület, Marosvásárhely városa az ő 1493 választójával. Hát bocsánatot kérek, mikor mi az átlagon alul ilyen messzemenőleg adtunk kerületeket a vá­rosoknak azért, mert magyar városok, mert a culturának tényezői, mert a haladás és fejlődés központjai, akkor nem vagyunk azzal vádolha­tók, hogy a magyarság érdekeire nem voltunk t kellő tekintettel. (Igaz! TJgy van!) 22 rendezett tanácsú város közül csak az egy Újpest az, amelynek 6504 választója és 55.174 lakosa felül van az átlagon. A 17 városi jellegű olyan kerületben, ahol t. i. rendezett tanácsú város választói alkotják a választók többségét és igy a r. t. város érvényesiti befo­lyását, csak kettő van olyan, amelynek lakos­ságszáma, illetőleg választóinak száma fölül­múlja az országos átlagot, Mig ellenben — ha szabad néhány példát felhoznom — Jászbe­rény 2983 választóval 29.384 lakossal, Makó 3923 választóval, 34.899 lakossal, Kiskunfélegy­háza 3051 választóval, 34.712 lakossal, Eszter­gom 2079 választóval, 16.863 lakossal, Brassó két kerületben külön-külön 2482 választóval, 19.419 lakossal messze az országos átlag alatt marad. Talán ezekből is méltóztatik megítélni, hogy ebben a tekintetben nem vezettek párttekintetek. A nemzetiségeknek megadtuk az őket arány­lag megillető képviseletet. Ebben a tekintetben a jelent illetőleg legjobban járt természetesen a németség, mert a németeknél a magasabb cul­tura következményekép, tekintettel arra, hogy a mi választójogunk az intellectust nézi, az in­telligentia censusának előnye teljes mértékben érvényesül. Ennek azonban az is a következ­ménye, hogy a németségnek az arány további emelkedésére nincs kilátása, mert a culturalis fejlődésben már megközelítette a tetőpontot. Epén ezért a német kerületek arányszáma nem is változott. Az eddigi 34 kerületből megtar­tottak 33 kerületet. A tótság képviselete nem változott nagyon, főként azért nem, mert a tótság nagy terüle­tekben tömören lakik és a tótságnál az irni­olvasni tudás nagyon halad előre. A román . kerületek száma 42-ről 27-re apad. Mindjárt megjegyzem azonban, hogy ez csak a jelenben van így, mert a románságnál az irni-olvasni tudás nem haladt előre oly mér­tékben, hogy az eddigi 42 kerületet, ahol a románok eddig többségben voltak, megtarthat­ták volna, De ott a lakosság tömegeiből, mint

Next

/
Thumbnails
Contents