Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

202 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. főispánnal való tárgyalás és az elbocsátás. Az ilyen tárgyalásoknál sok mindenféle detailtól függ ám a kérdés megitélése. Nem tudom, nem voltam jelen, nem is beszéltem ezekről a dolgokról részletesen Wesselényi báróval, erre választ tehát adni nem tudok s igy csak ő tehetné, hogy a helyesbitésekkel jöjjön elő, de arra már mégis reflectálnom kell, hogy ő a most távollevő és köztiszteletben álló Wesselényi bárót azzal akarta nevetségessé tenni, hogy azt mondotta- róla, hogy ő a szabadsághős szerepét játszotta. Nos, hát én jobban szeretem azokat a szabadsághősöket, akiknek politikai meggyőződésük, ami a Wesselényi báróé, aki, ha komoly idők jönnek, bármennyire terheli őt magas kora, mindig becsületesen ki fog tartani meggyőződése és hazafias álláspontja mellett, mint azokat a szabadsághősöket, akik látván a nemzeti ellenállás idején, hogy táboruk is már ingadozik és elégedetlenek kezdenek lenni az erőszakos kormánynyal, hiveik megnyugtatására kiállottak és nyilt levelekben és nagy szónoklatokban elitélték ugyan a törvénytelen Eejérvárykormányt, de ugyanakkor a legjobb és legbensőbb viszonyban voltak vele. Azt mondja a ininisterelnök ur, hogy hiába mondja azt Hadik, hogy keresünk az acták között, mert ő detectivszerejire nem vállalkozik. Legyen egészen nyugodt, én sem szoktam keresni az acták között, tanúbizonyságot tehetne mellettem a belügyministeriumnak egész tisztikara, mert kivéve a nemzeti ellenállásra vonatkozó actákat, ahol egyes tisztviselők súlyosan compromittálva voltak, kutatásokat nem rendeztem, semmiféle acták közt nem keresgéltem, hogy azokból a múlt tekintetében mások hibáit előszedjem, mert én nem vagyok embervadász, embervadászatra nem adom oda magamat, de egy felmerült váddal szemben igenis az a nézetem, hogy az illetőnek, akire a vád vonatkozik, kötelessége magát tisztáznia. Amikor Lukács László ellen emeltek vádakat, akkor is azt mondották, hogy itt embervadászat folyik, hogy actákat keresgélnek ós azokból mindenáron ki akarnak valamit sütni. Ha ez igy volna, akkor ez a legelítélendőbb eljárás volna, mert elitélendő az, ha az ember politikai ellenfelei ellen ugy küzd, hogy akár közéleti működésükben, akár magánéletükben kutasson és firtassa, nincsen-e abban gáncsolni való; de viszont, ha egyes embereknek jrositiv tudomásuk van komoly és súlyos visszaélésekről, akkor kötelessége mindenkinek felderíteni azokat a visszaéléseket és kötelessége mindenkinek követelni a felelős állásban levő ministertől a tisztázást. Ezt követeltük annak idején Lukács Lászlótól is, ennek az álláspontnak ebben a házban én voltam a szószólója és ez elől Lukács László ki is tért, mert tudta, hogy nem birja magát igazolni, amint azt a bíróság ítélete be is bizonyította. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: Balogh Jenő igazságügyininister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságiigyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Számolnom kell azzal, hogy a mai ülés najurendjére még egyéb fontos javaslatok is vannak kitűzve és igy kegyes engedelmükkel egész rövidre fogom az általános vitára visszapillantó megjegyzéseimet. A részletek beható tárgyalása alól felment az előadó urnak, Bernáth Géza ő excellentiájának tegnapi nagybecsű beszéde is, aki a szives volt a javaslat vezérgondolatait és alapeszméit megvilágítani és feltárni azokat az indokokat, melyek, azt hiszem, a javaslat elfogadására fogják indítani a méltóságos főrendeket. (Halljuk! Halljuk !) Legyen szabad az általános vita ujabb phasisaival csak egész röviden foglalkoznom. Hadik János gróf ő excellentiája azt méltóztatott mondani, hogy a javaslat törvénynyéválta esetén nehezebb lesz a kormányzati visszaéléseket leleplezni. Teljes meggyőződéssel mondom és hangsúlyozom ezzel szemben, hogy az igen nagy tévedés. Ha a javaslat felelősségi rendszere lényegében ugyanaz, mint az, amelyet az 1848 : XVIII. t.-cz. magában foglal, t. i. a fokozatos és egymást kizáró felelősség, sőt a ma érvényes felelősségnél annyival enyhébb, hogy a nyomdászt a sajtójogi felelősség alól kivonja, ha a javaslat a bizonyítást az 53. §. negyedik bekezdésében szabadabbá teszi és hogyha a javaslat egyébként nem változtat a tételes jogon: akkor, amint azt délelőtti felszólalásomban is nagyon nyomatékosan kiemeltem volt, a törvénytől seimuikóp sem gátolt hivatása marad a jövőben is a magyar sajtónak az, hogy minden visszaélést feltárjon és azok ellen küzdjön. E részben csak egy kiegészitésre fog szorulni ez a javaslat, amelyet én a képviselőházban, gondolom, január 23-án tartott két beszédemben épen Esterházy Móricz gróf képviselő ur kívánságára kilátásba helyeztem és amelyet ő nagyméltóságának és ezt a méltóságos főrendeknek megnyugtatására kötelességem ismételni, hogy t. i. egy törvényjavaslatban, mely a becsület védelméről készen van, s mely, remélem, már a közelebbi időben köztudomásra lesz hozható, kívánságára felvenni szándékozom egy rendelkezést arra nézve, hogy a rágalmazás és becsületsértés esetén, továbbá a javaslat 24. §. hetedik pontja esetében, t. i. hogyha valaki szándékosan valótlant ír és azzal másnak kárt okoz, ezzel vétséget követ el és ellene emiatt bűnvádi eljárást indítanak, az ezen vétség miatt folyó eljárás folyamán a valóság bizonyításának helye lesz a most emiitett javaslat 8. §-ának harmadik pontja szerint, ha a vádlott igazolja, hogy közérdekből cselekedett. Megnyugtathatom a méltóságos főrendeket, hogy egyenes intentiója a kormánynak, melynek nevében is beszélek, hogy a legrövidebb időn belül ilyen javaslatot, melyet előzőleg a szak-