Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-43

12 A FŐRENDIHÁZ XLIII. ÜLÉSE. az ezelőtt pár évvel keletkezett véderőfejlesztési programra felállítása alkalmával, (ügy van!) Hiszen, méltóságos főrendek, nem szabad strucczpolitikát folytatnunk. Azóta játszódtak le világesemények körülöttünk, világesemények, amelyek az összes nagyhatalmakat véderejüknek olyan óriási arányú fejlesztésére indították, aminőkről nem is' álmodhattunk pár évvel ezelőtt és aminőt mi abban a terjedelemben, a mi korlátoltabb anyagi erőnknél fogva egyáltalában nem is teljesíthettünk; de igenis, addig a határig el kell mennünk nekünk is, ameddig anyagi erőnk megengedi, ameddig a társadalom teherviselő képességének veszélyeztetése nélkül elmehetünk. (Helyeslés.) Ezt a határt azonban be kell tartanunk, mert nézetem szerint a katonai készültségnek egyik lényeges alkatrésze a pénzügyi és közgazdasági készenlét is, (Helyeslés.) s a katonai készültséget veszélyezteti az, aki a társadalomnak egy adott pillanatban pénzügyi és közgazdasági egyensúlyát rombolja szét. (Helyeslés.) Ennek a pénzügyi és közgazdasági egyensúlynak fentartása és megszilárdítása kell, hogy egyik legfontosabb feladatunkat képezze, nemcsak a közeli, de a távolabbi jövőben is. (Helyeslés.) Fájdalom, ebben a tekintetben nálunk nem kedvezőek a viszonyok, és aki illusiókban nem akar élni, nem is áltathatja magát azzal, hogy ebben a tekintetben rövid idő alatt, valami gyökeres változás áll be. Mindez tehát kétszeresen teszi kötelességünkké azt, hogy teljes komolysággal nézzünk szemébe a valóságnak és hogy elkövessük az állami és társadalmi, a köz- és magánélet mezején mindazt, ami a magyar társadalomnak jíénzügyi és gazdasági megerősítésére szükséges. (Helyeslés.) Az államélet terén egymagában nem elég a szükséges intézkedéseket megtenni. Magának a magyar társadalomnak kell gazdaságilag productivebb életet folytatnia, többet kell dolgoznia és kevesebbet költenie, többet kell termelnie és kevesebb igényt kielégítenie. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, ha a társadalmi életben a termelés és az igények között chronikus deficit mutatkozik, ezt a rettenetes deficitet semmiféle állampolitika helyre nem hozhatja. (Igaz! Ugy van!) De igenis, nagyon sokat tehet az állami politika is. (Ugy van!) A mi egész áUami életünkben — és e kritika pártkülÖnbség nélkül érhet mindannyiunkat — mi nem ismerjük eléggé a takarékosság fogalmát: azt a fogalmat, amely nem szűkmarkúan tagadja meg a gondozást kívánó érdekektől a szükséges eszközöket, de amely igyekszik egész működését gazdaságosan berendezni és ambiczióját abba helyezi, hogy lehetőleg nagy eredményeket, lehetőleg csekély anyagi eszközökkel érjen el és fejleszsze ,az állami gazdálkodásnak azon jövedelemforrásait, melyek a társadalom direct megterhelése nélkül emelik az állam rendelkezésére álló financiális erőket. (Élénk helyeslés.) A kormány minden tagja át van hatva ettől a tudattól. Egyik eminens kötelességének fogja tehát tartani, hogy a gondozására bizott közszolgáltatási ágak egész vonalán azt a szellemet emelje érvényre, (Helyeslés.) amely fokozza a bevételeket, de lehetőleg gazdaságossá teszi a kiadásokat, ugy, hogy lehetőleg csekély pénzügyi eszközökkel minél_ nagyobb eredményeket tudjon felmutatni. (Élénk helyeslés.) Nem kívánom a méltóságos főrendek türelmét túlságosan igénybe venni (Halljuk! Halljuk !) és épen ezért, méltóztassanak nekem megbocsátani, ha felszólalásomban nem megyek végig az államélet egész mezején és nem sorolom fel a különböző szolgálati ágakban mindazokat az intézkedéseket, amelyekre nézetem szerint szükség van és amelyeknek megtételére a kormány törekedni fog. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy csak néhány alapvető kérdésre terjeszkedjem ki. (Halljuk! Halljuk!) Ezek között a legfontosabb — mert azt hiszem ez alapvető abból a szempontból is, hogy tényleg kiinduló jaontja lehet a legtöbb szerves reformnak — a választójogi reform, amely merész lépés a demokratia érvényesülése felé, (Ugy van!) amely majdnem megkétszerezi a választók mai tömegét és amely az alkotmányos életben politikai jogokkal eddig nem bírt honpolgárok számos százezerét vonja be. Némelyek bizonyos kicsinyléssel nyilatkoznak a reformnak eddig megvalósított kereteiről. Mondhatom, irigylem azokat, akik keveslik azt. Mert engem, akinek ha nem is a jelen hivatalos állásban, de mégis volt némi részem e reform kereteinek megszabásában . . . Prónay Dezső b.: Volt! Tisza istván gr. ministereSnök: . . . engem, mondhatom, óriási sulylyal nyom a felelősség tudata azért, hogy nem mentünk-e túlságos messze, és a magam részéről teljes mértékben érzem a felelősség súlyát abban a tekintetben, hogy ha ezt az első merész lépést megtettük, hogy ha ezt az első nagy lépést megtettük, igyekezzünk azt mindazon rendelkezésekkel kiegészíteni, amelyek reménységet és biztosítékot nyújthatnak a nemzeti életnek az iránt, hogy ez az óriási merész lépés nem fogja megbőszülni magát, hogy ez nem fog végzetes következményekkel járni a nemzeti életre. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben egyik első feladat a rendelkezéseknek az az egész sora, amely az alsó néjíosztályok s különösen az ijoari munkások sorsával foglalkozik. Ha jogokat adtunk az ipari munkások nagy tömegének, igyekeznünk kell olyan irányba terelni összes életviszonyaikat, hogy ezeket a jogokat aggály nélkül láthassuk a kezükben, igyekeznünk kell megadni az anyagi függetlenségnek, a szellemi műveltségnek, az erkölcsi intaktságnak és a felelősségérzetnek azon előfeltételeit, amelyek szükségesek ahoz, hogy valóban az ország javára élhessenek a nekik