Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

188 A FŐRENDIHÁZ L1V. ÜLÉSE. Hadik János gr.: De annak tekintjük! (Derültség.) Balogh Jenő igazságügyminister: Csalódni fog! Hadik János gr.: Legsötétebb ! Balogh Jenő igazságügyminister: . . . ha azt mondom, hogy azok az igen nagyrabecsült, előttem igen simpathikus riporterek és munkásai a sajtónak, kik valamely vállalatot igy a saját kezdeményezésükből minden kielégítési, kártérítési alap nélkül megindítanának, egyrészt igen gyakran fiatalságuknál fogva, másrészt azon lázas sietségnél fogva, melylyel manapság az időszaki sajtó dolgozik, igen gyakran ragadtatják magukat olyan cselekményekre, melyek kárt okoznak. Ebbe belekapcsolom azon kritikai megjegyzéseket, melyeket ő méltósága Chorin Ferencz főrendiházi tag ur a 24. §. 7. pontja ellen tett, amennyiben kifogásolja, hogy micsoda szörnyűség, az ő jogérzete háborodik és lázad . . . Hadik János gr.: Joggal! Balogh Jenő igazságügyminister: Leszek bátor kimutatni, hogy semmiféle joggal. Kifogásolja, hogy a javaslat vétséggé nyilvánítja azt az esetet, mikor valaki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz. Foglalkozzunk kissé ezen tényálladókkal. Három tényálladéki ismérve van: először, hogy valaki valótlant ír, ami nem elég, hiszen ilyent írnak millió számra minden nap; kell, hogy szándékosan, tehát tudatosan és akarva irjon valótlant; persze, hogy tudatosan és akarva irta a valótlant, azt be is kell vele szemben bizonyítani, ami igen sokszor nagyon nehéz feladat lesz; a harmadik kellék, hogy e tudatosan és akarva valótlan hir közlésével az illető kárt is okozzon. Ha tehát tekintjük a 24. §. 7. pontját, akkor ez ellen igénytelen felfogásom szerint egy nagy és jogos kifogás tehető: az, hogy nagyon ritkán lesz alkalmazható, s hogy nagyon kevés esetben fogja elérni azt a nagyon komoly és nagyon jogos czélt, amelyet a javaslat maga elé tűzött, mert az ilyen felelősségre vont személy a legtöbbször azt fogja mondani, hogy nem szándékosan, csak gondatlanul, könnyelműen irt, nem volt módjában utána tudakozódni, esetleg nem lehet majd megállapítani, hogy az illető kárt okozott-e a valótlan hir közlésével: egy ismérv tehát hiányozni fog és nem lehet senkit felelősségre vonni. De ha ő méltósága tegnap oly kegyes volt arra utalni, hogy az egy évig terjedhető fogházbüntetés ellen az ő jogérzete fellázad, azt felelem neki, hogy méltóztassék elképzelni annak a pénzintézetnek a helyzetét, amelyről tudatosan és szándékosan azt irta — nem a tisztességes hírlapíró, hisz az ilyent nem csinál, hanem a sajtónak az a munkása, aki visszaéléseket követ el, ha ugy tetszik, a sajtóparazita — talán épen azért, mert nem prolongálták a váltóját vagy nem adtak neki pausálét, mondom, azt irta, hogy az illető pénzintézet a csőd szélén áll, vagy beszüntette fizetéseit, amire megrohanják a pénzintézetet és százezrekre menő kárt okoznak neki. Hogy képzeli Chorin Ferencz ő méltósága, ha ő áll ezeknek a pénzintézeteknek élén — ón nagyon nagyra becsülöm az ő közgazdasági tevékenységét, nem tudom, előfordulhat-e ilyen eset az ő tevékenységében — és ha sok százezer korona kárt okoznak annak a pénzintézetnek: bizonyos vagyok benne, az ő jogérzete is kevésbbé fog lázadozni az ellen, hogy maximumként egy évig terjedhető fogházbüntetést állapit meg ez a javaslat. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a magyar bíróság gyakorlatának nagy fogyatkozása lehet, de mégis ugy van, hogy a bíróság sohasem alkalmazza a maximumot, mindig a minimumokkal dolgozik és sok cselekménynél az esetek 80—90°/o-ában — méltóztassék a hivatalos statistikát megnézni — rendkívül enyhítő körülményeket állajfit meg és az egy évig terjedhető fogház helyett néhány korona pénzbüntetést alkalmaz, még akkor is, ha beigazoltatott a szándékos tudatosság, a valótlanság és a kárt okozás. Azt hiszem, megnyugtatom ezzel ő méltóságát, hogy a javaslat e §-ában nem rejlik valami nagyon drákói intézkedés, hanem épen ellenkezőleg, az a kritika lehet jogos, hogy a javaslat intézkedése talán túlenyhe. És ha most visszatérek arra, hogy mi haszna van annak a vállalatnak, amely 500.000 vagy 1,000.000 K kárt szenvedett, ha 8 napra vagy 15—20 K pénzbüntetésre ítélik el azt a sajtóparazitát, azt felelhetem, hogy a cautio nemcsak az 50.000 K-át, vagy ha vidéken történt, a 20.000 K kárt téríti meg, — ami a millióhoz nagyon kevés, hanem preventív hatásával, a természetszerűen megkívánt nagyobb gondosság folytán az ilyen károk okozását jelentékenyen korlátozni is fogja. Most rátérek azokra, amiket Chorin Ferencz ő méltósága a javaslat felelősségi rendszerével szemben felhozott. Szószerint fogom idézni megint az ő beszédét. Kegyes volt arra utalni, hogy a javaslat a felelősség elvének mértéktelen kiterjesztésével a sa,jtó munkásait megfélemlíti. Chorin Ferencz: A 24. §! Balogh Jenő igazságügyminister: Ez kettőt jelenthet. Ha jelenti ő méltóságának közbeszólása szerint a 24. §-t, akkor mindazok, amiket előbb mondottam, felmentenek attól, hogy erre visszatérjek. Ha pedig jelenti a sajtójogi felelősség rendszerének szigorát, bátor vagyok ő méltóságának és a főrendiháznak kegyes figyelmét arra irányítani, hogy az országgyűlés képviselőházában két alkalommal órákon keresztül kifejtettem, hogy az a felelősségi rendszer, melyet a javaslat tartalmaz, egészen tudatosan és czélzatosan enyhébb, mint bármely modern külföldi állam sajtójogi felelősségének rendszere. S talán megengedi ő nagyméltósága, hogy ebben az irányban megvédjem magamat a »reactio legsötétebb lovagjának* vádja ellen,. czélzatosan és tudató-