Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-54

186 A FŐRENDIHÁZ LIV. ÜLÉSE. törvénybe ütközik. (Helyeslés.) Valamint nem szabad kifüggeszteni oly nyomtatványt sem, amelynek utezai terjesztése azért tilos, mert a közrendet és a közerkölcsiséget veszélyezteti. (Mozgás a baloldalon.) Hiszen itt világosan meg van mondva, hogy olyan falragasz, amely a 10. §. szerint ki nem függeszthető, illetőleg, amelynek utezai terjesztése a 11. §. negyedik bekezdése szerint nem engedélyezhető. {Helyeslés.) Ez az utóbbi rendelkezés azt jelenti, hogy nem szabad kifüggeszteni azt a falragaszt, amely a közerkölcsiséget sérti; ezt már csak természetesnek méltóztatik találni, aminthogy ,természetesnek találják mindenütt a világon! (Elénk helyeslés.) Ellenben minden egyéb falragasz, tehát, ha ugy tetszik, az ellenzéki képviselő uraknak falragaszai, bárminő éles támadást intéznek azon ellenpárt ellen, amely velük szemben áll, vagy az ellenpártok különböző jelöltjei ellen, azonban nem a közrendet, vagy közerkölcsiséget veszélyeztető módon, természetesen nemcsak szabad kifüggeszteni, hanem egyenesen kimondja a törvény, hogy bárhol szabadon kifüggesztbetők. A másik korlát pedig az, hogy, ha a háztulajdonos a kifüggesztés ellen tiltakozott; ha a háztulajdonos ráirta a házára, hogy annak a falait ne tessék mindenféle választási plakátokkal elékteleníteni, akkor a plakátot nem szabad ott kifüggeszteni, hanem a hatóság által kijelölt más helyen, vagy a hirdetőtáblákon és hirdetőoszlopokon és más helyeken, amelyek a falragaszok kifüggesztésére valók. (Élénk helyeslés.) Ez az a borzasztó nagy korlát; ez az a rendőrállam leplezett czélzatával fellépő korlátozás, amelylyel szemben ő méltóságának méltóztatott tegnap ezt a javaslatot ugy tüntetni fel, mint határozott visszaesést, mint nem tudom, micsoda borzasztó elkobzását a polgári jogoknak. Teljes mórtékben bátorkodom állítani, hogy mindazon rendelkezéseket, amelyeket a falragaszra vonatkozólag ez a javaslat tartalmaz, egyrészről a közrend, másrészről a közerkölcsiség harmadik sorban pedig az illető háztulajdonosok jogos érdeke szempontjából igazoltaknak és szükségeseknek tartom és fenn fogom tartani ő méltóságának elitélő kritikája daczára is. (Elénk helyeslés.) Ismétlem továbbá azt, hogy sehol sem mondtam és most sem engedném meg azt, hogy a rendőrség tetszése szerint letéjmesse valamelyik jelölt plakátját. Bocsánatot kérek, akkor a rendőrség a legdurvább visszaélést követné el a maga jogával és akkor meg van adva a mód arra, hogy fegyelmileg, vagy büntető utón, vagy bármiféle módon, amely az állam törvényei szerint rendelkezésre áll, az ellenjelölt ezt megtorolja. Ott van a javaslat idevágó büntető rendelkezésén kivül a büntetőtörvénykönyv megfelelő rendelkezése; a falragasz is idegen vagyon, annak rongálása, jogtalan letépése, vagy megsemmisítése, egyenesen a büntetőtörvénykönyv vonatkozó szakasza alá esik. Ha az ilyen esetet feljelentik, ott van a bíróság, — és örömmel constatálhatom, hogy van független bíróságunk — amely azt a rendőrt] felelősségre fogja vonni, eltekintve attól, hogy a rendőr fegyelmi eljárás alá is esik. Magamnak pedig eszem ágában sem volt olyat állítani, hogy a rendőrség a plakátot tetszése szerint letépheti, amint erre már előbb utaltam és felhívom ő méltóságának kegyességét, legyen szíves kimutatni, hol tettem volna ilyen téves és elitélő nyilatkozatot. Rátérek már most ezzel kapcsolatban — ezt mindenekelőtt annak jellemzéséül hoztam fel, hogy ő méltósága minő kritikát kegyes gyakorolni — azokra a kifogásokra, amelyek a javaslatnak némely más rendelkezéseivel szemben ő méltóságának beszédében foglaltatnak. 0 a lapok colportage-át olykép látja szabályozva, hogy az a lehető legreactionáriusabb álláspont, s amely szabályozásban megint pártpolitikai tendentía nyilvánul meg. És itt nagyon rövid lehetek, mert erre a kérdésre a falragaszra vonatkozó fejtegetéseiben már kiterjeszkedtem. Azt, hogy Magyarországon az uralmon lévő párttal szemben csak akkor lehetne kifejteni capacitatiót és politikai küzdelmet, ha az a közrendet vagy a közerkölcsiséget zavarja, ő méltósága nem fogja velem elhitetni. Már pedig még az utezai terjesztés is csak akkor van korlátoknak alávetve, ha az a sajtótermék a közrend vagy a közerkölcsiség szempontjából kifogás alá esik, különösen ha az valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy azt a közérdek kívánná. így rendelkezik a 11. §. 4. bekezdése. Azt hiszem tehát, hogy nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy, habár nagyon concedálom, hogy vannak olyan tételes dolgok, amelyek a terjesztést, az utezai terjesztést is egyszerűen bejelentéshez és nem előzetes engedélyhez kötik, azért az a korlát, amelyet a javaslat tartalmaz, nem a legreactionáriusabb álláspont, amelyet elképzelni lehet, hanem az élet szükségei által kívánt álláspont, a magyarországi viszonyok között, különösen a pornográf sajtónak óriási elhatalmasodásával és elterjedésével szemben egy olyan szükséglet, amely elől nem lehet elzárkózni. Méltóságos főrendek, épen az üzleti élelmesség odáig jutott már az utolsó években, hogy igenis tapasztaltuk, a kormánynak is panaszokból hivatalos tudomása van róla, hogy ilyen zugkönyvárusok és zugkiadók elküldik a maguk nyomtatványait és a maguk könyvgyűjteményének jegyzékét a középiskolák ötödik és hatodik osztályába járó, tehát épen a pubertás kényes korában lévő fiatalkorú tanulóknak, vagy elküldik fiatal leányoknak, akiknek nevei báli tudósítókon vannak kinyomatva és akik épen most lépnek a bálok parkettjére. Ha fölszabadítjuk ezt az obseoen irodalmat