Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
150 A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. csak a tényleges állapot javításának és a törvényes állásponthoz való közeledésnek tekintjük. »A törvényes álláspont teljes kielégítése, mint általában Magyarország és Horvátország közötti közjogi viszony szabályozására vonatkozó állami alaptörvény szigorú végrehajtása legfőbb előfeltétele a magyar és horvát testvérországok közötti tartós megegyezésnek s kölcsönös történelmi vonatkozásai megerősítésének, amelyet megkívánnak közös érdekeik és közös szebb jövőjük. »Biztosan reméljük, hogy Tisza István gróf t. ministerein ök ur^ közismert határozottsága és igazságszeretete, (Élénk éljenzés.) valamint ezen magas testület belátása és a kiegyezéshez való ragaszkodása lehetővé fogja tenni azt, hogy a Magyarország és Horvátország között felmerülő és az állam jogi kiegyezés eltérő magyarázatából származó összes egyéb vitás kérdések Horvátországgal egyetértőleg fognak annak idején kedvező megoldást nyerni. »Az imént előadott indokoknál fogva a dalmát-horvát-szlavón országgyűlés kiküldöttei e magas testületben beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadják.« (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kegyes elnézésüket kell kérnem amiatt, hogy az imént elmondott nyilatkozat ugy olvastatott fel. Kíván még valaki átalánosságban szólni? (Nem!) Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Ez a nyilatkozat, amelyet ő méltósága előadni szives volt, teljesen megegyezik — a dolog természeténél fogva — azzal a nyilatkozattal, amelyet a képviselőház horvát-szlavonországi tagjai nevében, ott a képviselőházban előadtak s amelyre akkor már volt szerencsém érdemlegesen válaszolni. Azt gondolom tehát, nem méltóztatnak tőlem kívánni, hogy ugyanazt az érdemleges választ itt is megadjam. Egyszerűen ismétlem hazafias őszinte, örömöm kifejezését afelett, hogy sikerült módját találni annak, hogy HorvátSzlavonországok lakosságával és tartománygyűlésével a hazafias vállvetett munkálkodás terén egyesülhessünk. (Élénk helyeslés.) Éhez azt a kívánságot fűzöm még, hogy a helyreállított jó egyetértés, _ ahogy fennállott hosszú századokon át, álljon fenn zavartalanul Li r két testvérnemzet között a jövőben is. (Élénk éljenzés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk!) A törvényjavaslatot tehát átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem tehát a czimek, a fejezetek és a szakaszok felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat és a fejezetek czimét és az 1—59. §-okat, a melyek észrevétel nélkül él-, fogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, felkérem azokat, akik azt végszerkezetben is elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Ezzel a törvényjavaslat végszerkezetében is elfogadtatott, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmiségi jianaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 416. számú törvényjavaslatnak és ezzel kapcsolatban a szegedi és szombathelyi ügyvédi kamara kérvényeinek átalánosságban való tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését az esküdtbírósági eljárásra és a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat és az ezzel kapcsolatos kérvények tárgyában.) GHinther Antal ő excellentiája! Günther Antal: Nagyméltóságú Elnök ur! Méltóságos főrendek! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban vannak igen becses perjogi intézkedések, de azok a rendelkezések, amelyek az esküdtbirósági intézmény reformjára vonatkoznak, olyanok, hogy engem az ez alapon kifejlődő gyakorlattal szemben aggodalom fog el és magát a conceptiót, amely a t. minister urat, bár a legjobb szándékkal vezette, nem tartom szerencsés alkotásnak. (Halljuk! Halljuk!) Ertem, ha valaki az esküdtszék intézményének nem barátja, de akkor azután ebből az álláspontból le kell vonni a consequentiát és nem szabad az esküdtbíróság intézményét fentartani. Az a megoldás azonban, amelyet a törvényjavaslat tervez, ellentétes és egymást kizáró álláspontoknak összeházasítása és én nagyon félek attól, hogy ebből az összeházasításból oly eredmények fognak keletkezni, amelyeknek a, judicatura fogja kárát vallani. En, méltóságos főrendek, hozzájárulok minden tekintetben ahoz a felfogáshoz, amelynek tisztelt barátom, Wlassics Gyula adott kifejezést, a főrendiház törvénykezési bizottságában. (Halljuk! Halljuk!) Az esküdtszéki intézmény fő jellegének tartom, amelytől az meg nem fosztható, hogy az esküdtek ítéljenek a bűnösség kérdése felett és hogy abban az esetben, amikor a vádlottnak büntelenségét mondták ki, ez a verdict bíróság által érdemben felülbírálható ne legyen. Mindenütt, ahol az esküdtszéknek ezt az intézményi természetét nem respectálták s azt megszorítani igyekeztek, a legképzelhetlenebb bonyodalmak állottak elő. Hivatkozom ebben a tekintetben a német birodalom egyes államaira,
