Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-53
A FŐRENDIHÁZ LIII. ÜLÉSE. 141 valamint a szintén átalakult politikai és katonai helyzet folytán teljesen elégtelenné vált ujonczlétszámnak felemelését. *i Hadseregünk fejlődésében beállott hosszú tespedés káros hatását fokozta azon körülmény, hogy épen oly időszakban következett be, amidőn Európa összes számottevő nemzetei, hadseregük fejlesztése érdekében nagymérvű tevékenységet fejtettek ki. Ennek következtében más államokhoz hasonlítva, fegyveres erőnk elmaradt. Csak az utolsó órában, midőn a további késedelem már nagyhatalmi ál'ásunkat, sőt magát az állam biztonságát veszélyeztette volna, sikerült az uj véderőtörvényt megalkotni s ez által a bajok legnagyobb részét orvosolni és fegyveres erőnk fejlesztésére s a modern hadviselés igényeinek megfelelő kiépítésére az alapot megteremteni. Reméltük, hogy a véderőtörvényben megállapított ujonczlétszám hosszú ideig elég lesz a közös hadsereg és honvédség ujonczszükségletének kielégítésére. De az események ráczáfoltak várakozásunkra. Az európai nagyhatalmak utóbbi időben ujabb, igen jelentékeny erőfeszítéseket tesznek hadi erejüknek fejlesztésére. Prancziaország, Németország, Oroszország és Olaszország hadseregüknek nemcsak hadilétszámát növelik, hanem főkép oda törekszenek, hogy békeállományuk szaporításával minél nagyobb hadikészültséget érjenek el. Ezen törekvésben Olaszország és Francziaország nem elégszik meg a hadiszolgálatra alkalmas férfiak teljes számának igénybevételéve], de az előbbi az alkalmasság mértékét is leszállította és a védkötelesség teljesítése körüli kedvezményeket tetemesen korlátozta, az utóbbi pedig visszatért a hároméves tényleges szolgálati időre. A fegyverkezés azonban nem szorítkozik a nagyhatalmakra. Hasonló törekvésekkel találkozunk a kisebb országokban is, különösen a területükben és jelentőségükben megnövekedett s bennünket már földrajzi fekvésüknél fogva is legközelebbről érdeklő balkáni államoknál. Ezen törekvésekkel nekünk is számolnunk kell. Távol áll tőlünk minden támadó szándék. Politikánk ezélja a béke megóvása volt a múltban és annak kell maradni a jövőben is. De a béke megóvása nem függ tisztán a mi akaratunktól. Tapasztalhattuk ezt a legutóbbi válságok során is, amidőn a legbékésebb szándékaink daczára komolyan fenyegetett a háború veszélye. Különben is a békét ugy biztosítjuk legjobban, ha katonailag erősek, hatalmasok, mint barátok kívánatosak, mint ellenségek félelmetesek leszünk. Szövetségeink is akkor fognak szilárd alapokon nyugodni, ha azoknak egyenrangú tényezői maradunk, vagyis ugyanannyi előnyt leszünk képesek nyújtani szöségeseinknek, mint amennyit tőlük kapunk. Vétenénk tehát az oiszág létérdekei ellen, ha nem igyekeznénk mi is hadseregünket fejleszteni s harczképességét fokozni. Véderőnk fejlesztésére az előadottakon kivül még azért is szükség van, mert kétségtelen, hogy a Balkán-félszigeten lezajlott háborús események folytán a monarchia politikai és katonai helyzete suh r osabbá vált. Jövőben gyakrabban merülhetnek fel oly kérdések, amelyek érdekeinket közelről érintik és amelyeknek megfelelő megoldása szükségessé teheti tekintélyünknek teljes mértékben leendő latbavetését. Tekintélyünk pedig hatalmunktól, fegyvereink súlyától, hadi erőnk számától és harezrakész voltától függ. Azért fegyveres erőnknek fejlesztésében el kell mennünk addig a határig, ameddig az ország közállapotaira való tekintettel mennünk lehet. A fegyverkezés határát a rendelkezésre álló emberanyag és az ország pénzügyi ereje szabja meg. Azért a tervezett létszámemelést elsősorban ebből a két szempontból kell vizsgálat alá vennünk. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat az ujonczlétszámot, mely az 1912. évi XXX. t.-cz. értelmében, hozzászámítva a magyar és osztrák honvédség ujonczjutalékát is, 212.500 főből áll, 31.300 fővel emeli, még pedig a közös hadsereg ujonczlétszámát 18.000, a magyar honvédségét 6000, az osztrák honvédségét pedig 7300 fővel ; ugy hogy a teljes ujonczlétszám 243.800 főre fog emelkedni. Ebből az ujonczlétszámból 1918-tól fogva, amidőn a létszámemelés már teljes mértékben érvényesül, 106.694 ujoncz fog jutni a magyar szent korona országaira, még pedig 75.694 a közös haderő és 31.000 a honvédség részére. A véderőtörvény életbeléjDtetése óta lefolyt két évnek sorozási eredményei biztos kilátást nyújtanak arra, hogy eme ujonczjutaléknak kiállítása nem fog nehézségbe ütközni ; sőt a katonai szolgálatra alkalmas egyének folyton növekedő száma még egy magasabb ujonczkontingens kiállítását is lehetségessé tenné. Az ország pénzügyi helyzete ellenben a legnagyobb takarékosságot követeli meg. A rendezett pénzügyi helyzet nemcsak az ország közgazdasági megerősödésének előfeltétele, hanem a hadsereg harczkészültségének is egyik legfontosabb tényezője. Nagy hiba volna az ország pénzügyi erejét már béke idején kimeríteni, mert veszély esetén hiányoznának azok az erőforrások, melyek nélkül háborút viselni nem lehet. Azért feltétlenül helyeselni kell a törvényjavaslat azon álláspontját, amely fegyveres erőnk fejlesztését az elkerülhetlen szükségesség mértékére szorítja. De így is a hadseregnek sok baja lesz orvosolva és sok égető hiánya pótolva. Hadsercgeünknek, a többi nagyhatalmak fegyveres erejével szemben eddig fennállott infírioritása főként két körülményből ered. Az egyik a gyalogsági századoknak, különösen a határon elhelyezett gyalogszázadoknak gyenge békelétszáma, A másik a tüzérség csekély száma. A tervezett intézkedések elsősorban e két baj orvoslására irányulnak. A határ mentén elhelyezett gyalogsági csapatok békelétszáma 120 főre emeltetik. Ezen intézkedés folytán eme csapatok harczképessége jelentékenyen fokoztatik ; úgyhogy még politikai
