Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

134 A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. De elfelejti, hogy a karzaton akkor képviselők voltak, tehát olyanok, kikre az immunitás kiterjed, kik a képviselőház, a törvényhozás tagjai voltak, tehát rájuk nézve a mentelmi jog ugyanazon szempontjai merültek fel és kívántak figyelembevételt, amelyek felmerülnek, ha azt a rendzavarást delegatio tagjai követték volna el. Azután — hogy is mondjam — talán nem egészen helyesen értett, de mindenesetre nagyon helytelenül alkalmazott jogi elvekkel nem igen lehet ezt a kérdést eldönteni. Azt méltóztatott mondani, hogy a képviselőház, a főrendiház, a delegatio ebben állást foglalt, de törvényt változtatni nem lehet házhatározatokkal. Hiszen az ember szinte restelli, hogy ezzel kelljen foglalkozni . . . Hadik János gr.: Azt teszik! Tisza István gr. ministerelnök: Itt nem törvényváltoztatásról volt szó, hanem arról, hogy azok a testületek, amelyek egyedül vannak hivatva abban állást foglalni, hogy valamely concret intézkedés és rendelkezés megfelel-e a törvénynek, vagy sem, kijelentették, hogy ők azt a rendelkezést helyesnek, törvényesnek tartják, Nem a törvényt változtatták meg, de ők voltak illetékesek Ítéletet mondani annak a eoncret rendelkezésnek törvényes, vagy törvénytelen volta felett. Hadik János gr.: Nem lehet, nem szabad! Ilyen erőszakkal minden törvényt meg lehet változtató. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tisza István gr. ministerelnök: Hát kérem, ha a képviselőház elnöke valamit tesz, ki competens megmondani, hogy az helyes volt-e, vagy pedig helytelen ? Talán az alkotmánypárt vezetősége ? Hadik János gr.: A ház Ítélkezik felette! Tisza István gr. ministerelnök: Hiszen a ház ítélkezett felette — most véletlenül egyetértünk. Hadik János gr.: A csonka munkapárti parlament! (Zaj. Halljuk! Halljuk! . Elnök csenget.) Tisza István gr. ministerelnök: Most nagyon, egyetértünk. A ház Ítélkezett felette, a ház volt illetékes fórum ítélkezni felette és mert a ház kimondta, hogy helyes volt az eljárás, az egy res judicata, amelynek további feszegetése egészen felesleges. Különben igazán talán sokkal becsesebb az ideje a méltóságos főrendeknek, semhogy még soká foglalkozzam a kérdéssel. Arról beszélni, hogy elfojtatik a szólásszabadság, hogy elnyomatik a magyar képviselőház ellenzéke, talán mégis nagyon bajos dolog. Méltóztassék az ellenzéki lapokban elolvasni azoknak az epitheton ornansoknak egész sorozatát, amelyeket egyszer-egyszer, amikor szerencsénk van a mélyen tisztelt ellenzékhez, ottan ellenfeleikkel szemben teljes szabadsággal használnak. (Tetszés.) ;. > Végül engedjen meg nekem ő nagyméltósága, de itt beszólt arról, hogy miként »fogadtattak fel« a képviselők. Hát én azt hiszem, hogy talán a vita hevében ő nagyméltósága nem gondolta meg, hogy ebben a házban a másik ház tagjaira nézve ilyen kifejezés használata mennyire súlyosan sérti azt a kölcsönös tiszteletet és illemet, amivel a magyar országgyűlés egyik háza a másiknak tartozik. (TJyy van!) Én a magam részéről, mint egyike azoknak a szegény »felfogadott« munkapárti képviselőknek, erre akármivel reflectálni méltóságomon alulinak tartom. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hadik János gr.: Kérek szót. Egy hang (a középen): Mi czimen ? Hadik János gr.: A házszabályok értelmében. Tessék elolvasni: interpellatiónál a mínisteri viszonválasz után az interpellálónak ismét joga van szólni. Ha pedig az a jog nem volna meg, mindenesetre meg vagyok róla győződve, hogy a méltóságos főrendek személyes kérdés czimén megengednék a felszólalást. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ismét visszatért itt is ősidők óta követett szokásához és ahelyett, hogy komolyan az itt felhozott súlyos argumentumokkal szemben concret választ adott volna, egy kifejezésemet, egy megjegyzésemet kiragadta azért, hogy mondhatom nagy theatralisan védelmére keljen a képviselőháznak, amelyet szerinte megsértettem. Itt nem lehet arról szó, hogy a munkapárti képviselők — ezt csak a ministerelnök ur magyarázza bele — azzal a kifejezéssel meg lettek volna sértve. Ok meg vannak sértve már azáltal, hogy egy ilyen rendszer támogatására vállalkoztak és hogy az a pénz, melyet a munkapárti képviselők nagy száma elfogadott a választásokra, Lukács ministerelnök által irreális módon szereztetett. Ez az, amire én reámutatni akartam, semmi egyébre. Elnök: Kénytelen vagyok a nagyméltóságú gróf urat, a házszabályok 68. §-ára hivatkozva, előbb elmondott szavaiért rendreutasítani. Sérteni itt nem levő embereket, akik magukat nem védhetik, ez sérti a házrendet és ezért az iménti szavaiért a nagyméltóságú gróf urat rendreutasítom. Hadik János gr.: Ha sértés foglaltatott volna felszólalásomban, akkor érteném a rendreutasitást, mely előtt különben kénytelen vagyok meghajolni. A ministerelnök ur felszólalásában azt mondja, hogy ő ezt a közleményt — gyorsírók voltak ott, amikor a sajtóval tárgyalt — nem revideálta és, természetesen nem felelhet azért, ami benne van. Valóban nehéz dolog, hogy a minister ur ilyen - közleményeket is revideáljon, de mit csinál a sajtóirodája? Méltóztassék egyszer félórára azt a fáradságot venni, hogy a sajtóiroda vezetőségét vegye elő, hogy azt, a sok