Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
126 A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. Eddig, ha tumultusok voltak az utczán, miért nem küldött ki a ministerelnök ur az Andrássy-ut végére négy csendőrt azzal, hogy ha a tömeg jön, lőjjenek közéjük, adjanak sortüzet, száz embert lelőnek és egy pár perez alatt el lesznek rettentve és rendzavarások többé Budapesten nem fordulnak elő. így akarja a ministerelnök ur a képviselőházat is megfékezni. Tudjuk jól, hogy tüntetések alkalmával a nagyszámú katonaságnak tapintatos, impozáns fellépése oldja meg legtöbb esetben a kérdést igazán békésen, ugy, hogy komoly baj nem történik, mert maga a közönség, amely felháborodásában lázongásra, rendzavarásra ragadtatja magát, ha látja felvonulni a katonaságot higgadtan, csendesen és ha a nagy tömegből szóbeli insultus éri, még arra sem reagál, akkor szépen enged az erősebbnek és békésen elvonul, eltávozik. Eddig ez volt divatban, eddig ez volt a szabály, igy értelmeztük a dolgot mindig. Ezentúl már várom a négy vagy öt csendőrt az Andrássy-ut végén, hogyan fogja az ott lövöldözni a tömeget, ha az a tüntetés Tisza István gróf urnak véletlenül nem lesz ked\ r ére. Hiszen láttunk mi már hasonló alkotmányos időben, mint a mostani, mert a Eejérváry-Kristóffykormány és a mostani kormány között én semmi különbséget nem látok . . . Prónay Dezső b.: Bizony nincs is! Hadik János gr.: . . . láttuk mi már a kormány által uszított és rendezett utczai tüntetéseket. Hát olyankor valószínűleg nem alkalmazzák ezt az eljárást; de ha majd egyszer olyan tüntetés lesz, amely nem tetszik, talán erre is rá fog térni a ministerelnök ur. Még egyet akarok kérdezni a honvédelmi minister úrtól. Mi lesz, ha egyszer a katonai felfogás ellenkezik az elnök felfogásával, vagy az elnök felfogása ellenkezik a katonai felfogással ? Ki fogja ezt a conflictust elintézni és eldönteni és milyen hatással lesz az azután a katonaságra? Mikor felállították ezt a parlamenti őrséget, — hogy miért, azt még homály borítja — oly mérhetetlen nagy fizetéseket állapítottak meg, hogy igazán mindenki gondolkodóba esik, hogy micsoda szolgálat lehet az, amely ilyen kevés munkáért ennyire nagyobb fizetéssel jár. Kérdezem a honvédelmi minister urat, nem fog-e demoralisálólag hatni a hadsereg tisztikarára, ha azt látják, hogy mi itt a határszélen bajlódunk esőben-hóban ezért a nyomorúságos fizetésért és ott vannak urak, akik lótartást kapnak ló nélkül, — nem tudom, hova akarnak lovagolni — mondom lótartást kapnak, ezrekre menő összegeket és itt sétálgatnak, semmi dolguk, mert egyelőre csak időről-időre használja fel őket a ministerelnök ur. Ha a honvédséghez tartozik ez az őrség, akkor felvilágosítást kérnék a honvédelmi mimister úrtól aziránt is, hogy minő alapon sértették meg a honvédségről szóló törvényt, amely világosan kimondja, hogy a honvédséget a határon kívül vinni nem szabad. Prónay Dezső b.: Aha! Hadik János gr.: Az, hogy mennyire süket fülekre talál minden jogi érvelés, minden komoly argumentatio a képviselőházi őrség ellen, szintén világosan jellemzi a mai rendszert. Az urak olyan lejtőre léptek, amelyen nincs megállás. Corruptióval kezdték, (Ugy van! jobb felöl.) corruptio segítségével vásárolták meg a többséget. Akkor még volt készfizetés, még voltak tűzijátékok, volt kilenczes bizottság, volt minden a programmbeszédben, mert akkor még nem voltak biztosak benne, hogy lehet-e igy ráülni ennek a nyomorult országnak a nyakára. Most azonban már ráültek, corruptióval és erőszakkal. Igaza van Tisza István grófnak, amikor most már szeretne ugy tenni, mint hogyha nem történt volna semmi. De nem lehet, ezen a lejtőn megállni nem lehet. Azok az illetékes tényezők, akik súlyt helyeznek arra, hogy a magyar nemzet is erőforrása legyen ennek a monarchiának, csak ugy érhetnek czélt, ha megszüntetik ezt a rendszert, mert ilyen rendszer mellett a magyar nemzetnek önbizalmát és életerejét teljesen megtörik. Csináljanak olyan politikát, amely a magyar nemzetnek törvényes jogait tiszteletben tartja és akkor nem lesz szükség ilyen szégyenteljes eszközökre. A ministerelnök ur mai beszédében — és erre nem akarok rátérni, mert erre jogom nincs, de mégis röviden felemlítem — kimutatta, hogy mennyire gondoskodik a románokról, mennyire szivén viseli a nemzetiségek érdekét. Elárulja, hogy húszéves álma: megbékiteni őket. Gondoljon egyet, álmodjon egyet és békítse meg a magyarságot is. (Helyeslés a középen.) Tisztában vagyunk azzal, hogy ha az ön kerületi beosztása, az ön kormányzati rendszere alapján az ön által elismert nemzetiségi párt be fog vonulni a házba, azokkal szemben nem fogja merni az őrséget alkalmazni, mert azok előnyösebb helyzetben vannak, mint a magyar képviselők, mert azokat megvédi a román király. (Helyeslés és taps a középen. Mozgás.) Kérdések a ministerelnök úrhoz: 1. Milyen alapon alkalmaztatta a törvényben kizárólag képviselőházinak rendelt őrséget a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban ? 2. Milyen törvényes alapon rendelte Wienbe a képviselőház elnöke a képviselőházi őrséget a delegatio megalakulása előtt? 3. Milyen törvényes alapon rendelkezett Wienben a képviselőház elnöke a delegatio megalakulása előtt és alatt? 4. Milyen törvényes alapon rendelte el a képviselőházi elnök, hogy már a delegatio megalakulása után a képviselőház egy tisztviselője a delegatio egy megválasztott tagját arra figyelmeztesse, hogy a képviselőházból való kitiltása még nem járt le ?
