Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. • : ; :5 gyarázzák egy törvénynek intentioit, akkor az I ember elővesz egy törvényt, — régente, sajnos, nem igen voltak, de amióta vannak, előveszi az indokolást — előveszi a parlamenti beszédeket és azokból igyekszik azután kidolgozni, hogy voltaképen mi volt az akkori törvényhozásnak intentiója. Most, amidőn tegnapelőtt hozták a javaslatot, most jogászi tudás kell ahoz, hogy kiböngészszük, megállapítsuk ezt és kell, hogy az egyes jogász urak egyéni tekintélyüket latba vessék azért, hogy ők azt mondják, hogy igenis ez benne van; ezt igy lehet és igy kell magyarázni ? Ezt véges eszemmel nem tudom megérteni. Az egyik argumentum, amelyet hallottunk, az volt, hogy r a delegatió is olyan bizottság, mint a többi. Én nem tudom, hogy szükséges-e az és amennyiben talán a ministerelnök ur ezt az álláspontot fentartaná, akkor viszonválaszomban lennék mégis talán olyan bátor a méltóságos főrendek figyelmét azzal fárasztani, hogy felolvassam praecise szó szerint, amit erről a kérdésről már a delegatióban mondottam, ahol bátor voltam kimutatni, hogy ez nem olyan bizottság, mint a többi. Azonban, azt hiszem, hogy ezt a ministerelnök ur sem fogja kétségbe vonni s ennek következtében ez a hosszadalmas argumentatió talán el is eshetik. A második s talán a legfőbb argumentum volt az, hogy az országos bizottság ügyrendjének 48. §-a világosan intézkedik, hogy a delegatió elnöke tartozik a képviselőház szabályait szem előtt tartani és minthogy azokban benne foglaltatik a karhatalom, ennek alapján igenis jogosult a delegatió elnöke az őrséget Bécsbe vinni. Hogy szól a 48. §? (Olvassa): »Elérkezvén az ülés kitűzésének ideje« — ez még az 1867 : XII. tezikk alapján hozatott meg — »azt az elnök megnyitja, tartama alatt őrködik a csendnek, a tanácskozási rendnek és a bizottság erre vonatkozó szabályainak megtartása fölött. E tekintetben a magyar képviselőház rendszabályainak megfelelő jiontjait fogja szem előtt tartani.« Mi következik tehát ebből? Hogy a tanácskozási rendnek, a csendnek fentartása, a bizottság arra vonatkozó szabályainak megtartása fölött őrködik. Csak oly szabályok megtartása felett őrködhetik tehát a delegatió elnöke, amely szabályok állanak arra a bizottságra nézve. Én pedig sem az 1867 : XII. tczikkben, sem ebben a delegatióra vonatkozó ügyrendben kivezetésről egyáltalában nem olvastam; a delegatió tagjaival szemben a karhatalomnak felhasználásáról nem olvastam. Ennek következtében azt hiszem, hogy a legprimitívebb jogászi okoskodás szerint is teljesen tárgytalan ez a kérdés, vagyis semmi körülmények között sem lehet azt mondani, hogy olyan szabályokra vonatkozólag kell szem előtt tartania a képviselőház házszabályait, amely szabályok egyáltalában nem léteznek. Ha igenis, az ügyrendben például arról volna szó, hogy lehet delegátusokat kivezettetni, akkor még lehetne arról beszélni, hogy a bizottság erre vonatkozó szabályainak megtartása felett őrködvén az elnök, a magyar képviselőház rendszabályainak megfelelő pontjait fogja szemelőtt tartani. De ott, ahol nincs szabály, ott nincs »megfelelő pont«. Ezt el méltóztatott nézni, t. ministerelnök ur, mert ahol szabály statuálva nincs, ott nem lehet azt mondani, hogy a megfelelő pontot tartozik szem előtt tartani, még ha el is fogadjuk azt az álláspontot, hogy a szem előtt tartás egy imperativ rendelkezés, amihez szintén némi kétség fér. Azt hiszem, daczára annak, hogy a ministerelnök ur, nagy jogászi gőggel a delegatió bizottságában nyilatkozván erről, lekicsinylőkig nyilatkozott az én jogi fejtegetésemről, azt hiszem, a mai napon sikerült komoly jogászi érvekkel kimutatnom, hogy igenis, a 48. §. egyáltalában nem ad jogot a delegatió elnökének arra, hogy oly rendszabályokra nézve, amelyek az ügyrendben magában nincsenek statuálva, a képviselőházban ez időszerint — hisz ez is váltakozik — fennálló és létező házszabályokat tartozzék szem előtt tartani, és tartozzék azokhoz alkalmazkodni. Most legyen szabad még a parlamenti őrség intézményének közjogi vonatkozásaira áttérnem, hogy ebből a szempontból mily veszedelmeket rejt magában. Azt természetesen kívánnia kell mindenkinek, hogy a parlamentben rend uralkodjék, hogy a szólásszabadság biztosítva legyen. De igazi rendet, a szólásszabadságot igazán biztosítani máskép nem lehet, mintha a parlament önmagát fegyelmezi. (Uyy van! a középen.) Csak oly szabály, amelyről az is érzi, aki renitenskedui akar, hogy ő maga hozta, maga is hozzájárult a saját belátása szerint, hogy a törvényhozók hozták azt a szabályt, csak olyan szabály lehet reánézve kötelező, de oly szabály, amelyet reáoctroyálnak, amely az elnök önkényétől függ, amikor már más nem is játszik szerepet, mint a hires elnöki lelkiismeret, amely Magyarország egész boldogságának és jövőjének utolsó reménysugara, mondom, oly szabály nem elégséges, azt nem érezheti magára nézve kötelezőnek a képviselő, és ez sohasem fog beválni. (Ugy van! a jobbközépen.) Tisza István gróf az őrségről egy nagyon érdekes, talán inkább mulatságos czikket irt az Igazmondóba- Azt mondja: Halljátok, kedves atyámfiai, azt mondják, hogy a parlamenti őrség idegen hatalmat tesz úrrá a parlament felett. Hogy lehet ilyent mondani ? Hisz arról van szó, hogy rend legyen, csend legyen, nagy érdeke az minden békés állampolgárnak, hogy mindenütt, az egész vonalon rend uralkodjék, hogy nyugodtan lehessen tárgyalni és az őrség csak erre való; idegen úrról egyáltalában nincs szó. Bocsánatot kérek, erre nézve is eltérnek a nézetek. Az őrség az ügyviteli szabály és a törvény szerint, igaz. az elnök rendelkezésére áll, 16*
