Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
A FŐRENDIHÁZ LJL ÜLÉSE. 121 az a módja, hogy tessék a törvényt megtartani, tessék uj törvényt alkotni, amely ezen intézkedést, melyet kívánok, tartalmazza. Úgyis tudjuk, hogy ma még — remélem nem sokáig — mindaz megtörténik, amit a ministerelnök ur parancsol, tehát azt meg is csinálhatták volna. Már most még az őrségi törvénynek a czimére is fel akarom hivni a méltóságos főrendek figyelmét. Azt hiszem illustris jogászok vannak e testületben, de nem fognak engem megczáfolni, amikor azt mondom, hogyha egy ilyen törvény más, különösen elsőrendű fontossággal biró törvényt, mint amilyen az 1867 : XII. t.-cz. módosít, akkor, — legalább ha a törvénykönyvet végig nézzük, látjuk, az volt a szokás mindég, — hogy magában a czimben ki van mondva, hogy intézkedik a képviselőházi őrség felállításáról és, mondjuk, az 1867: XII. t.-cz. némely intézkedéseinek módositásáról. Ezt sem találjuk meg. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy vagy egyáltalában megszűnt az a codificálási rendszer, amely eddig Magyarországon divott és amelyet minden jogász, aki codificált, magáénak tekintett, vagy bizonyíték ez arra nézve, hogy igenis, nekem van igazam, t. i. a törvény alkotásánál a delegatióra nem gondoltak. A külügyi albizottságban a ministerelnök ur az én felszólalásomra a követhező választ adta (olvassa): »Az 1912. évi 67-ik t.-cz. 4. pontja beszél a képviselőház tanácskozásairól. Megfontolás tárgyát képezte, hogy ez a kifejezés használtassák-e, hogy »a képviselőháznak és bizottságainak*, amely esetben az országos bizottság, a quota-bizottság kizáratott volna. Ez a kifejezés tudatosan használtatott és ennek folytán a törvény rendelkezései alá esnek azok a bizottságok is, amelyekben nemcsak a képviselőház, de a főrendiház tagjai is részt vesznek. A ház elnökének kötelessége a bizottság üléseinek rendjéről gondoskodni és az őrséggel rendelkezni. így külön megfontolás tárgyát képezte a delegatio kérdése azon körülménynél fogva, hogy a delegatio országos bizottság ugyan, de ügyrendjét maga állapitja meg. Ha a delegatio megalakult, elnöke és háznagya van hivatva a rend fenntartásában eljárni. A képviselőház elnökének az 1867 : XII. t.-cz. alapján kettős feladata van. . .« Hol találja meg e kettős feladatot a törvényben, igazán nem tudom, pedig nagyon átolvastam. (Folytatólag olvassa): » Egyik az, hogy a fegyveres erőt a delegatio elnökének rendelkezésére bocsássa.« Nagyon kíváncsi volnék, hogy ez melyik szakasz. (Tovább olvassa) : »A másik pedig, hogy addig, amig a delegatio meg nem alakult, saját felelősségére tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ezen keretek között mozog a képviselőház jelenlegi elnökének eljárása is. A delegatio megalakulása után átruházta az őrség feletti törvényes hatalmat a delegatio elnökére és missióját befejezve, eltávozott.* Főrendiházi napló. 1910—1915. III. kötet. En az őrségről szóló törvényben semmiféle ilyen rendelkezést nem találok, hogy megjelenik, szervez és amikor az elnök meg lett választva, akkor megint elpályázik, mert jól végezte a munkáját. En ilyen intézkedést a törvényben nem találok. Később azt mondja a ministerelnök, hogy ebben a kérdésben, a főrendiházi elnök is bevonatván, a főrendiház elnökének kívánatára megbeszélés történt a két ház elnökei között és egyértelmüleg az az álláspont ismertetett el helyesnek, egy bizalmas tanácskozás alkalmával, hogy »a bizottságok* kifejezés alatt a delegáczió értendő, a törvénynek abból a szerkezetéből kifolyólag, mely szerint az őrség feletti rendelkezési jog a képviselőházi elnökre ruháztatott és a főrendiház elnökének hozzájárulása, mint felesleges, kihagyatott. Bennünket itt elsősorban nagyon érdekel, hogy a főrendiház nagyméltóságú elnöke ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el? És mivel ugyanabban az időben, amikor ez a kérdés a közvéleményt foglalkoztatta, t. i. november 29-én, »Az Est«-ben megjelent a főrendiház nagyméltóságú elnökétől egy interview, mely azóta nem ezáfoltatott meg, én azt Íriszem, hivatkozhatom erre a nyilatkozatra, annál.is inkább, mivel részemről az ellen egyáltalában semmiféle kifogást nem tudnék emelni, sőt ellenkezőleg, nézetein szerint nagy köszönettel tartozunk a főrendiház elnökének azért, hogy ezzel a nyilatkozatával megmutatta, hogy ezekben a szomorú időkben akadt legalább egy ember, aki saját személyének és állásának integritását meg tudta védeni. (Helyeslés a középen és jobbfelöl.) A ministerelnök hatalmi túlkapásában addig ment, hogy abban a rendőrségnek kiadott ügyrendben kijelenti, hogy »a főrendiház elnökének hozzájárulásával fogjuk majd a delegatióban a parlamenti őrséget alkalmazni. Éhez természetszerűleg semmiféle joga nem volt és ezzel szemben áll az az álláspont is, amelyet a főrendiház nagyméltóságú elnöke elfoglalt. (Zaj.) Én itt most nem az ellentétet akarom kiélezni, nem akarom azt magyarázni, hogy talán az elnök ur ő nagyméltósága az ellenzék álláspontját foglalja el, mert ő itt teljesen objective nyilatkozott, tisztán a saját személyére vonatkozólag és magára az ügyre nézve nem is mondott véleményt. Ha azonban meg méltóztatnak engedni, leszek bátor ezt a nyilatkozatot mégis felolvasni. Az újságírónak, aki a főrendiház elnökét meginterview-olta, első kérdése ez volt ő nagyméltóságához (olvassa): »A képviselőházi őrség szolgálati ügyrendjének 7. §-ába tényleg belekerült az a pont, hogy az őrség eljárni jogosult a főrendiház elnökének hozzájárulásával a delegatio tanácskozásai alatt ?« Érre a kérdésre az elnök ur következőképen felelt (olvassa): »Ez a passzus a szolgálati ügyrendbe anélkül került bele, hogy arról én, mint a főrendiház elnöke, előzetesen bárminő tájékozódást szereztem volna. 16
