Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

116 A FŐRENDIÉ ség. Egyesek képviselői jogaikat gyakorolhatták és egyénenként tárgyalhatott is velük bárki, de hogy mint pártkikiildötteket, vagy mint tárgyaló feleket elfogadták volna, azt hiszem, ez mindeddig nem történt meg és erre ez az első eset. Ami azon intézkedéseket illeti, amelyeket a ministerelnök ura közoktatás terén czélszerüségi szempontból tenni hajlandó, sajnálom, de a ministerelnök ur felvilágosításai után csak még jobban megerősödött bennem az a felfogás, hogy itt kétféle mértékkel mér a ministerelnök ur és pedig határozottan a magyarság rovására és a románok javára. Hogy a németségnek jogos kivánságait miért volt szükséges a ministerelnök urnak a románokkal megtárgyalni és a saját hatáskörében miért nem intézhette el, ezt csakugyan nem tudom megérteni. A román középiskoláknak adott eddigi segélyeket, amelyeknek törvényes alapjuk van, egyáltalában nem kifogásoltam és csak felemiitettem, hogy a ministerelnök ur a képviselőházban felsorolt számadataiból nekem is ugyanaz a következtetésem, amit a ministerelnök ur a képviselőhá ban azokból levont, hogy t. i. igy nyomjuk el a román culturát Magyarországon. Ezzel nem diffi ultáltam azt, hogy a meglevő törvények és intézmények alapján járó segélyben részesüljenek. A ministerelnök ur azt mondja, hogy azon összeg, amelyet a román culturára fordítanak, mint segélyszaporitást, valóban nem nagy és ezt a csekély pénzt sajnálni nem lehet. Hát én nem a pénzt sajnálom, de a hatást, mert minden román intézménynek szaporítása nem a románságnak Magyarországhoz való közeledését jelenti, hanem a magyar állameszmétől való eltávolodását, mert mindegyik arra szolgál. És itt egyáltalában nagyon kevés különbség van az u. n. mérsékelt románok és a radicalisabbak között. Különbség van tacticai szempontból. A mérsékeltebbek követeléseik és kérelmeik teljesítését lassú menetben hajlandók elfogadni és érvényesíteni és beérnék azzal, ha végső czéljukat, culturális és gazdasági fejlődésük biztositását hosszabb idő múlva s kapják meg. A rad < alisabbak követeléseiknek gyorsabb érvényesülését óhajtják és közös végczéijukat gyorsabban kivánják elérni. Lényegben ez a különb:ég. A román hivatalos köröknek nyilatkozatairól nem tettem emlitést interpellatiómban, én csak a hivatalos vezető köröknek, a közvéleménynek megnyilatkozásairól emlékeztem meg. Arra tehát, hogy a román ministerelnök ur tapintatosan nyilatkozott-e vagy sem, egyáltalában nem terjeszkedtem ki beszédemben, de meg vagyok róla győződve, — olvastam nyilatkozatát — hogy felelős állásban lévén, nem nyilváníthatta véleményét oly nyíltan, mint egy volt minister, akinek kijelentése természetesen semmi felelősséggel nem jár. Amit bukaresti követünkre vonatkozólag mond a ministerelnök ur, nagyon elhiszem. Hogy a ministerelnök urnak bukaresti követünk rokonszenves, épen ugy elhiszem, mint azt, hogy loyalis Z LII. ÜLÉSE. és uri gondolkozású ember. Csak azt nem vagyok képes megérteni, hogyan képviselheti ő ott sikeresen, odaadással és meggyőződéssel a magyar kormány politikáját? (Igaz! Ugy van! a jobbJcözépen.) Mert ha nem meggyőződésből képviseli, akkor sikerrel nem képviselheti. (Igaz ! Ugy van ! a jobbközépen.) Meggyőződéssel pedig nem képviselheti akkor, mikor neki homlokegyenest eltérő felfogása van a ministerelnök ur felfogásától olyan kardinális kérdésekben, minő az, hogy a hazai románoknak vannak-e jogsérelmei és jogos követelései, igen vagy nem, és hogy ezen kérdés kapcsolatba hozható-e Romániával való külpolitikánkkal, igen vagy nem ? (Igaz ! Ugy van ! a jobbközépen.) Ha ebben a kérdésben más nézeten volna is washingtoni követünk, vagy pedig, ha bukaresti követünk ellenkező nézeten volna a ministerelnök úrral a mexikói kérdést illetőleg, ezért kormánya politikáját mindenik megfelelően képviselhetné. (Derültség a jobbközépen.) De hogy bukaresti követünk épen a román kérdésben van ellenkező meggyőződésben a ministerein ökkel (Ugy van! a jobbközépen.) és mégis meggyőződéssel és sikeresen legyen képes a kormány felfogása szerint való politikát ott kiépíteni, ezt bevallom, nem vagyok képes megérteni. (Helyeslés a jobbközépen.) Általában egyetlen egy conclusiómat sem látom a ministerelnök ur válasza által megczáfoltnak és ezért kijelentem, hogy a választ tudomásul nem vehetem. (Élénk helyeslés és taps a középen és jobbfelől.) Elnök: Kivan a ministerelnök ur nyilatkozni % Tisza István gr. ministerelnök: Nem! Elnök : Akkor következik a szavazás. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a minis- I terelnök ur válaszát tudomásul venni : igen vagy nem ? (Felkiáltások : Tudomásul veszszük!) Mivel azonban névszerinti szavazás iránti kérés adatott be (Nagy mozgás és zaj.) megfelelő számú főrend által aláirott ivén, a névszerinti szavazást ezennel elrendelem. (Folytonos zaj és mozgás.) Akik tehát a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik, azok igen-nel, akik pedig azt nem veszik tudomásul, nem-mel fognak szavazni. A névsor olvasására Radvánszky Albert báró, a szavazók jegyzésére pedig Degenfeld Pál gróf jegyző urakat kérem fel. Következik a szavazás. Radvánszky Albert br. jegyző (olvassa a névsort). Igennel szavaztak : Osernoeh János dr. herczegprimás, Szmrecsányi Lajos, Hosszú Vazul dr., Radnai Farkas dr., Balázs Lajos, Várady Lipót Árpád dr., Glattfelder Gyula dr., Mikes János gr., Nóvák István dr., Nikolics Mirón, Grujió Mihály, Papp J. János, Letics György dr., Zubkovics György dr., Baksay Sándor, Baltik Frigyes, Gyurátz Ferencz, Solcz Gusztáv, Kemény Kálmán b., Zsigmondy Jenő dr., Bánffy György gr., Esterházy