Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. 111 mányos életének előfeltételeivel meg nem egyez­tethető, másfelől teljesen hatálytalan. Meg nem egyeztethető egy alkotmányos állam felfogásával, mert hiszen lehet egy poli­tikai irányt helyeselni, vagy helyteleníteni, lehet egy politikai irányt a legerősebben elitélni, a leghibásabbnak tartani, — én nem hiszem, hogy képzelhető legyen politikai irány, amelyiket ta­lán mindketten erősebben el ne ítélnénk, mint akár felekezeti alajjon létesülő pártokat, akár az osztálygyülölet alapján létesülő pártokat — de ebből nem azt a következtetést vonja le az ember, hogy ilyen hibás irány követői mindad­dig, inig a törvény kereteiben mozognak, amig zászlajukra mást nem irnak, mint a létező álla­potnak törvényes, békés eszközökkel való meg­változtatását . . . Hadik János gr.: De más van irva a zászló­jukra ! Tisza István gr. ministerelnök: A zászló­jukra olyan czélok vannak irva. melyeket én helyteleneknek tartok, amelyek elérésére azon­ban ők — soha mást nem állítanak — békés, alkotmányos eszközökkel akarnak küzdeni. Hadik János gr.: Ami a nemzeti állam egy­sége ellen tör, azt nem szabad megengedni. Ezért tiltotta meg Hieronymi a működésüket! Tisza István gr. ministerelnök: . . . pardon, de ez egy kis fogalomzavar. Ezzel küzdeni. kell, ezt a hibás irányzatot az alkotmányos küzde­lem összes fegyvereivel igyekezni kell megvál­toztatni, de mit érünk el evvel mást, mint azt, hogy ugy állunk ott az egész világ előtt, — alaptalanul, de mégis némi látszatával az alapnak — mint a nemzetiségek elnyomói, ha azt akarjuk megakadályozni, hogy ők politikai párttá egyesülhessenek, hogy a törvény keretén belül békés eszközökkel politikai czéljaikért küzdhesscnek ? Hadik János gr.: De ők nem a törvény keretén belül állanak! Tisza István gr. ministerelnök: Mit érünk el vele ? A comité állítólag be volt tiltva. Hát azért a román nemzetiségi párt nem létezik ? Hát abban az időben, amikor az interpelláló főrend ő méltósága és elvbarátai kezelték a köz­hatalmat Magyarországon, a román nemzetiségi párt nem aratott a választásokon nagy diadalt ? Nem vonult-e be a képviselőházba oly nagy számmal, mint azelőtt és remélem ezután soha­1 Ertek-e el ezzel valamit? Nagyon termé­szetesen megmaradt irott betűnek a tilalom; sokkal inkább tisztelték önök is a magyar hon­polgároknak alkotmányos jogait, semhogy ezt a tilalmat effectuálták volna, semhogy nem tudom én micsoda rendszabályokat léptettek volna életbe azok ellen, akik ennek ellenére vezették azt a pártot, vitték ennek korteskedé­sét és pedig nagyon szabad mozgással. Hadik János gr.: De nem ismertük el fórumnak! (Mozgás.) Tisza István gr. ministerelnök: Bocsánatot kérek, politikai párt és fórum: itt már olyan discrepantiája van az alapfogalmaknak, hogy le kell tennem arról a reményről, hogy ő nagy­méltóságát valaha is capacitáljam. Hadik János gr.: Az már bizonyos! (De­rültség.) Tisza István gr. ministerelnök: Igen helye­sen jegyzi meg az interpelláló főrend ő méltósága és hivatkozik az én hasonló tartalmú nyilatko­) zatomra is, hogy e hazának románajku polgár­társai jogsérelmet nem szenvednek. Egyes con­crét hibás intézkedések történhetnek románnal, magyarral, némettel, mindenkivel szemben, de az, hogy itt az állam nem magyar anyanyelvű polgárai jogaikban rövidséget szenvednek, valót­lan állítás, amely ellen tiltakoznom kell. (He­lyeslések.) Ebből azonban nem következik az, hogy ők nemzetiségi vonatkozásokban, tehát culturájuk kifejtése, nyelvük érvényesítése terén ne tehes­senek a mai állapotok ellen olyan kifogásokat, amelyek a czélszerüség szempontjából figyelembe jöhetnek. Egészen más dolog azt mondani: el vagyok nyomva, jogaimtól meg vagyok fosztva, jogaim birtokába kell engem visszahelyezni. — a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ezt a vádat bárki is valónak állítsa — és egé­szen más dolog azután azt mondani: egy vagy más dologban óhajtásaim vannak, a létező viszonyo­kon egy vagy más szempontból javítást kérek, nemzetiségi vonatkozásokban is, de olyanokban, amelyeket a magyar állam nemzeti jellegének sérelme nélkül meg lehet adni. (Ugy van! He­lyeslés^ jobb- és balfelöl.) És ebben a tekintetben hivatkozhatom nem­csak azokra, amiket volt szerencsém ismételten elmondani, de hivatkozhatom olyan nyilatkozatra is, amely talán fog birni bizonyos sulylyal a méltóságos főrendek azon része előtt is, amely a jelenlegi kormányt politikai bizalmával meg nem ajándékozza. Én azt gondolom, ez a kije­lentés hiteles, legalább is a függetlenségi párt egyik előkelő közlönyében jelent meg, Apponyi Albert gróf pedig nem rectifikálta, nem czáfolta meg. 0 azt mondja (olvassa): »Ez utóbbi te­kintetben engem leginkább a tárgyalások tan­ügyi része érdekel. Én erről ma csak annyit akarok mondani, hogy azok, a mik a kilátásba helyezett enged­mények sorában kifogástalan intézkedések, pl. az anyanyelv nagyobb figyelembevétele, a nemzeti­ségi nyelvnek a tanítóképzőkben való tanítása, a vallásoktatásnak az anyanyelven való oktatása és efélék, nem nóvumok, mert azokat minister­ségeni alatt már én kezdeményeztem.« Én örömmel konstatálom ebből azt, hogy Apponyi Albert gróf azokat a változtatásokat, melyeket az állami és községi iskolákban az anya­nyelvnek bizonyos érvényesülése, továbbá a nem­zetiségi nyelveknek a tanitóképezdékben való tanítása, végül pedig a vallásnak az anyanyelven

Next

/
Thumbnails
Contents