Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

A FŐRENDIHÁZ LI1. ÜLÉSE. 109 alatt, mikor ezen külpolitikai viszonyok megvál­toztak, megromlottak a monarchia és Románia között, "hogy akkor ezen kapcsolat fenn nem állott. Ennélfogva ezen időrendbeli bizonyítékot nem. tudom elfogadni, mert minden egyéb jel arra vall, hogy ezen kapcsolat igenis fennállott. Arra mutat rá a tárgyalások oly rendkívül liosszu ideig való elhúzódása ; arra mutat rá az is, hogy a komité urai, akikkel a ministerelnök ur ezen tárgyalásokat folytatta, állandó érintkezésben vol­tak a tárgyalások tartama alatt a román vezető körökkel. Es hogy ez a felfogás az általános, azt látjuk abból, hogy a külföld, a külföldi közvéle­mény és a külföldi sajtó, a bécsi közvélemény és a bécsi sajtó mind ezt a felfogást vallja és hiszi, s ezen a felfogáson vannak a magyarországi románok is. Ezen felfogáson vannak s ismételt nyilatkoza­tokban és czikkekben ennek kifejezést adtak a comitének épen azon tagjai, akikkel a minister­elnök ur a tárgyalásokat folytatta ; ezen a felfogá­son vannak Romániának közvéleménye és Ro­mánia vezetőkörei és ezt a felfogást vallja a mon­archiának Bukarestben levő követe is, aki egész nyíltan és határozottsággal kijelentette, hogy a magyarországi románok kielégítését szükséges­nek tartja abból a czélból, hogy a monarchia és Románia jó viszonya helyreálljon. Egy hatig (a jobboldalon): Külügvminister­jelölt ! Károlyi Gyula gr. : Méltóságos főrendek, ezen okok alapján én a ministerelnök ur ezen lépését, ezen eljárását a legnagyobb mérvben veszélyesnek tartom és ezen eljárásában látom az első lépést az egységes állami elv megbolyga­tására. (ügy van! jobbfelől!) Ezen eljárásával a ministerelnök ur már egy éket vert be ezen elvbe, amelynek nyilasa most minden lépéssel csak tágulni fog és rövidesen be fog következni az, hogy az egységes nemzeti állam fennállása meg fog szűnni és itt az ország különböző vidékein nemzetiségi alapon egészen különálló alakulások keletkeznek. Ennek pedig következménye kér­lelhetetlenül az lesz, hogy Magyarország minél előbb teljesen darabokra fog hullani. (Igaz ! Ugy van ! a jobbközépen.) 5#" Ezekből kifolyólag a következő interpellá­tiótj intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »1. Mikép tartja a ministerelnök össze­egyeztethetőnek az egységes nemzeti állam elvé­vel egy nemzetiségi alapon szervezett politikai pártnakl hivatalos elismerését ? 2. Meggyőződést szerzett-e a ministerelnök arról, hogy a román comité, amelylyel tárgyalá­sokat folytatott, kitől és milyen megbizatással és milyen jogkörrel bir és hajlandó-e erről a fő­rendiházat tájékoztatni ? 3. A nemzetiségi culturintézmények szaporí­tását és állami támogatással való fejlesztését ho­gyan egyeztetheti össze a ministerelnök az egy­séges nemzeti állam megóvásának és megerősítésé­nek kötelességével ? 4. A nemzetiségi közoktatásnak nyújtandó kedvezményekkel egyidejűleg milyen intézkedé­seket szándékozik termi a ministerelnök a nemzeti­ségi vidéken lakó magyarok oktatására vonatkozó­lag, hogy azok magyarságukat el ne veszítsék ? (Helyeslés a jobbközépen.) 5. Miután a ministerelnök kinyilatkoztatta, hogy nem ismeri el, miszerint Magyarország román anyanyelvű állampolgárai eddig is jogcsorbitást szenvedtek volna, az osztrák-magyar monarchia bukaresti követe pedig nyilvánosan kijelenti, hogy igaza van annak, aki azt állítja, hogy Magyar­országon a románok nincsenek jogaiknak teljessé­gében ; miután továbbá kijelenti a ministerelnök. hogy a román comitéval folytatott tárgyalás semmi összefüggésben nincs a Romániához való külpoli­tikai viszonyunkkal, a bukaresti követ pedig nyo­matékosan kifejezi, hogy a Romániával való jó­viszony érdekében feltétlenül szükséges a hazai románok kielégítése, aminek elmaradása a mon­archiára nagy veszedelmet jelent: ily, a kérdésben való teljes ellentétes felfogás mellett mikép gon­dolja a ministerelnök ur, hogy a bukaresti követ ott a kormány felfogásával megegyező ^politikát sikeresen és czéltudatosan képviselj enl Es ha ezt nem gondolja., micsoda consequentiákat von le ebből?« (Élénk helyeslés a jobbközépen.) Elnök: A min : sterelnök ur kíván szólni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltó­ságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassa­nak megengedni, hogy az előterjesztett interpellá­tióra azonnal válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel a méltóságos főrendeknek úgyis igen gazdag munkarendjére, igyekezni fogok válaszo­mat lehetőleg rövidre szabni. És ezt, azt hiszem, megkönnyíti rám nézve az, hogy alkalmam volt ebben a kérdésben a közelmúltban többször nyilat­kozni ; az utolsó alkalommal egész részletesen be­számolhattam mindazon kérdésekben elfoglalt ál­láspontomról, amely kérdések a felmerült eszme­cserék során egyáltalában szóba jöttek és én re­ménylem, hogy a méltóságos főrendek méltóztat­nak visszaemlékezni ezekre, s felesleges és talán unalmas ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ezeket a ismert dolgokat újból elmondanám. Hadik János gr.: Halljuk ! Tisza István gr. ministerelnök: Mindenekelőtt örömmel fogadom ő méltóságának azt a kijelentését, hogy ezt nem tartja olyan kérdésnek, amelybe pártszempontokat volna szabad belevinni. Mély tisztelettel is kérem nemcsak a méltóságos főren­deket, de egyáltalában a magyar közélet minden tényezőjét, hogv ennél a kérdésnél, ahol a nemzet­nek oly nagy létérdekei forognak koczkán és ahol eltérhetnek a nézetek egyes részletek felett, vagy a követett taktika helyes, vagy helytelen volta felett, de az alapeszmék felett nem lehet magyar ember és magyar ember közt nézeteltérés, hogy e kérdésekben igyekezzünk otthon hagyni a párt­szenvedélyt ; persze, azt nagyon jól tudom, hogy e törekvés a legbecsületesebb igyekezet mellett sem fog tökéletes eredményre vezetni.

Next

/
Thumbnails
Contents