Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.
Ülésnapok - 1910-52
A FŐRENDIHÁZ LI1. ÜLÉSE. 109 alatt, mikor ezen külpolitikai viszonyok megváltoztak, megromlottak a monarchia és Románia között, "hogy akkor ezen kapcsolat fenn nem állott. Ennélfogva ezen időrendbeli bizonyítékot nem. tudom elfogadni, mert minden egyéb jel arra vall, hogy ezen kapcsolat igenis fennállott. Arra mutat rá a tárgyalások oly rendkívül liosszu ideig való elhúzódása ; arra mutat rá az is, hogy a komité urai, akikkel a ministerelnök ur ezen tárgyalásokat folytatta, állandó érintkezésben voltak a tárgyalások tartama alatt a román vezető körökkel. Es hogy ez a felfogás az általános, azt látjuk abból, hogy a külföld, a külföldi közvélemény és a külföldi sajtó, a bécsi közvélemény és a bécsi sajtó mind ezt a felfogást vallja és hiszi, s ezen a felfogáson vannak a magyarországi románok is. Ezen felfogáson vannak s ismételt nyilatkozatokban és czikkekben ennek kifejezést adtak a comitének épen azon tagjai, akikkel a ministerelnök ur a tárgyalásokat folytatta ; ezen a felfogáson vannak Romániának közvéleménye és Románia vezetőkörei és ezt a felfogást vallja a monarchiának Bukarestben levő követe is, aki egész nyíltan és határozottsággal kijelentette, hogy a magyarországi románok kielégítését szükségesnek tartja abból a czélból, hogy a monarchia és Románia jó viszonya helyreálljon. Egy hatig (a jobboldalon): Külügvministerjelölt ! Károlyi Gyula gr. : Méltóságos főrendek, ezen okok alapján én a ministerelnök ur ezen lépését, ezen eljárását a legnagyobb mérvben veszélyesnek tartom és ezen eljárásában látom az első lépést az egységes állami elv megbolygatására. (ügy van! jobbfelől!) Ezen eljárásával a ministerelnök ur már egy éket vert be ezen elvbe, amelynek nyilasa most minden lépéssel csak tágulni fog és rövidesen be fog következni az, hogy az egységes nemzeti állam fennállása meg fog szűnni és itt az ország különböző vidékein nemzetiségi alapon egészen különálló alakulások keletkeznek. Ennek pedig következménye kérlelhetetlenül az lesz, hogy Magyarország minél előbb teljesen darabokra fog hullani. (Igaz ! Ugy van ! a jobbközépen.) 5#" Ezekből kifolyólag a következő interpellátiótj intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »1. Mikép tartja a ministerelnök összeegyeztethetőnek az egységes nemzeti állam elvével egy nemzetiségi alapon szervezett politikai pártnakl hivatalos elismerését ? 2. Meggyőződést szerzett-e a ministerelnök arról, hogy a román comité, amelylyel tárgyalásokat folytatott, kitől és milyen megbizatással és milyen jogkörrel bir és hajlandó-e erről a főrendiházat tájékoztatni ? 3. A nemzetiségi culturintézmények szaporítását és állami támogatással való fejlesztését hogyan egyeztetheti össze a ministerelnök az egységes nemzeti állam megóvásának és megerősítésének kötelességével ? 4. A nemzetiségi közoktatásnak nyújtandó kedvezményekkel egyidejűleg milyen intézkedéseket szándékozik termi a ministerelnök a nemzetiségi vidéken lakó magyarok oktatására vonatkozólag, hogy azok magyarságukat el ne veszítsék ? (Helyeslés a jobbközépen.) 5. Miután a ministerelnök kinyilatkoztatta, hogy nem ismeri el, miszerint Magyarország román anyanyelvű állampolgárai eddig is jogcsorbitást szenvedtek volna, az osztrák-magyar monarchia bukaresti követe pedig nyilvánosan kijelenti, hogy igaza van annak, aki azt állítja, hogy Magyarországon a románok nincsenek jogaiknak teljességében ; miután továbbá kijelenti a ministerelnök. hogy a román comitéval folytatott tárgyalás semmi összefüggésben nincs a Romániához való külpolitikai viszonyunkkal, a bukaresti követ pedig nyomatékosan kifejezi, hogy a Romániával való jóviszony érdekében feltétlenül szükséges a hazai románok kielégítése, aminek elmaradása a monarchiára nagy veszedelmet jelent: ily, a kérdésben való teljes ellentétes felfogás mellett mikép gondolja a ministerelnök ur, hogy a bukaresti követ ott a kormány felfogásával megegyező ^politikát sikeresen és czéltudatosan képviselj enl Es ha ezt nem gondolja., micsoda consequentiákat von le ebből?« (Élénk helyeslés a jobbközépen.) Elnök: A min : sterelnök ur kíván szólni. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy az előterjesztett interpellátióra azonnal válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel a méltóságos főrendeknek úgyis igen gazdag munkarendjére, igyekezni fogok válaszomat lehetőleg rövidre szabni. És ezt, azt hiszem, megkönnyíti rám nézve az, hogy alkalmam volt ebben a kérdésben a közelmúltban többször nyilatkozni ; az utolsó alkalommal egész részletesen beszámolhattam mindazon kérdésekben elfoglalt álláspontomról, amely kérdések a felmerült eszmecserék során egyáltalában szóba jöttek és én reménylem, hogy a méltóságos főrendek méltóztatnak visszaemlékezni ezekre, s felesleges és talán unalmas ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ezeket a ismert dolgokat újból elmondanám. Hadik János gr.: Halljuk ! Tisza István gr. ministerelnök: Mindenekelőtt örömmel fogadom ő méltóságának azt a kijelentését, hogy ezt nem tartja olyan kérdésnek, amelybe pártszempontokat volna szabad belevinni. Mély tisztelettel is kérem nemcsak a méltóságos főrendeket, de egyáltalában a magyar közélet minden tényezőjét, hogv ennél a kérdésnél, ahol a nemzetnek oly nagy létérdekei forognak koczkán és ahol eltérhetnek a nézetek egyes részletek felett, vagy a követett taktika helyes, vagy helytelen volta felett, de az alapeszmék felett nem lehet magyar ember és magyar ember közt nézeteltérés, hogy e kérdésekben igyekezzünk otthon hagyni a pártszenvedélyt ; persze, azt nagyon jól tudom, hogy e törekvés a legbecsületesebb igyekezet mellett sem fog tökéletes eredményre vezetni.
