Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-38
A FŐRENDIHÁZ XXXVIII. ÜLÉSE. 80 állam mindkét jellegű tanítóságot egyforma elbánásban fogja részesíteni, vagyis, más szavakkal, ki is volt mondva, liogy a fennállott és ezentúl is bizonyos tekintetben fennállandó disparitasnak oka az, Hogy vannak állami, községi és felekezeti tanítók. Nehogy ez a hamis okoskodás tovább terjedjen a közvéleményben, kénytelen vagyok erre okvetlenül rámutatni, és pedig azért, mert hiszen a felekezetek is óriási áldozatokat hoznak tanítóik érdekében. Én nem akarom a méltóságos főrendeket száraz statistikai adatokkal untatni, hanem annyi bizonyos, hogyha az államnak kellene viselnie mindazokat a terheket, amelyeket most a községek és az egyes hitfelekezetek viselnek, ez óriási teherszaporodást idézne elő az állami költségvetésben anélkül, hogy az állam ez által bármi különös czélt ért volna el. (Ugy van!) Mert az állami nevelésnek czólját, a hazafias, egységes nemzeti nevelést, a jól vezetett községi és felekezeti iskolákkal épugy el lehet érni, mint az állami iskoláknál. Helytelenül cselekednék tehát az állam, hogyha nagyobb terhet vállalna magára egy olyan feladat érdekében, amelyet az állam ezen terhek nélkül is meg tud valósitani a felekezetek segítségével. Másrészt pedig a felekezetek iparkodnak is eleget tenni ezen kötelességüknek, mihelyt pedig nem tesznek eleget, az államnak megvannak az eszközei, hogy czéljait meg tudja valósitani a felekezeti iskolákban is. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy azok az összegek, amelyeket az állam a községi és felekezeti tanítók díjazására fordit, nem valami elvont fogalomtól vétetnek el, hanem azokat a jjolgárok összesége szolgáltatja be az állam pénztárába (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és a polgárok összesége között Magyarországon, hála Istennek, legalább a mai najfig, még mindig túlsúlyban vannak azok, akik valami egyházhoz és felekezethez tartoznak, tehát ezt a pénzt, amelyet az állam a felekezeti iskolákra fordit, azok a polgárok szolgáltatják be, akiknek joguk van ahoz, hogy az ő vallási nézeteiknek megfelelően oktattassék és neveltessék az ifjúság, amely valláserkölcsös nevelés az államnak nem hátrányára, hanem csak előnyére lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha nem csalódom, ezt a czélt akarta szolgálni az a határozati javaslat is, — legalább -egy utólagos magyarázatot tartva szem előtt — amely ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban előterjesztetett. A képviselőházban ugyanis a cultusminister ur helyettese is elfogadott egy javaslatot, amely az 1868. évi XXXVIII. t. - ez. revisióját kivánta, hogy e revisión keresztül lehessen a községi és felekezeti iskolák államosításához eljutni. Nem tudom, ez volt-e a czél, vagy nem, de az a képviselő ur, aki a javaslatot benyújtotta, utólagosan olyan nyilatkozatot tett, amelyből erre lehet Főrendiházi napló. 1910—1915. II. kötet. következtetni. Ezt a nyilatkozatot tegnap közölték a lapok. Már most az 1868 : XXXVIII. t. ez. a mi törvénykönyvünknek egyik legjobb és legsikerülteb alkotása. Ennek a törvényczikknek szerzője a nemeslelkü Eötvös József báró; ezt a törvényezikket már 1848-ban tárgyalták és csak a közbejött események miatt nem lett akkor törvény. Az alkotmányos aerának visszaállítása óta és alkalmával azonnal előterjesztette Eötvös József báró ezt a javaslatot; tárgyalását hosszú viták előzték meg, és különösen Tisza Kálmán volt az, aki annak idején a javaslatban lefektetett és a felekezeti iskolák fentartására és biztosítására vonatkozó intézkedéseket az ő tekintélyével az országgyűlésen keresztülvitte. Azonkívül ebben a javaslatban oly elvek foglaltatnak, amelyek megbolygatása semmiféle szempontból sem volna a mostani időben indokolva. Miután tehát a cultusminister ur nevében a képviselőházban az akkor ott jelen volt igazságűgyminister ur ezt a határozati javaslatot elfogadta; ha tehát ennek a javaslatnak az lett volna a czélja, hogy ennek a segélyével jussanak el a mi iskoláink államosításához: előre kötelességemnek tartom figyelmeztetni a t. kormányt, hogy erről a gondolatról méltóztassék letenni, mert ez beláthatatlan bonyodalmakra vezethetne, amire minekünk szükségünk nincs és amire az egyházak és a felekezetek ebben az országban rá nem szolgáltak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezeknek előrebocsátása után, miként szerencsém volt kijelenteni, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Senki sem kivan szólni, az általános vitát bezárom. A közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister : Méltóságos főrendek! Hosszú Vazul püspök ur ő méltósága szives volt a javaslatot érdemileg tárgyalni, azt átalánosságban elfogadni és annak érdemeit kiemelni. Hangsúlyoznom kell azonban azt, hogy ez az érdem engem semmikép sem illet meg, az kizárólag kiváló elődömet illeti, aki e javaslatok alapkövét Iderakta, azok alkotását tervezte és irányította. Én a magam részéről teljes készséggel és örömmel fogadtam el azokat és kéjsviselem itt a főrendiházban, mint tettem a képviselőházban is. Mondhatom, örülni fogok, ha sikerülni fog ugyanoly irányban és ugyanoly sikeresen ez országnak közoktatásügyét képviselnem, mint ahogy ez neki három évi működése alatt sikerült. (Tetszés.) A javaslat érdemére nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ha fennáll is némi különbség az állami és a felekezeti tanítók között fizetés tekintetében, mégis, ha közelebbről nézzük a javaslatban nyilvánuló haladást az 1907. törvényczikkel szemben és ha az. állami tanítók fizetési átlagát veszszük, az átlagát annak, amit hosszú éveken át kapnak: megállapíthatjuk, 12
