Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-37

A FŐRENDIHÁZ TJgy van! a jobboldalon. Élénk fel'Máltások: Személyes kérdés! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Bocsánatot kérek, méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a házszabályokat, amelyek pártatlan őrének tekintem magamat. A házszabályok 40. §-a a következőket mondja: »Interpellatiót bármelyik ministerhez a napirenden levő tárgyalás félbeszakítása nélkül a ház minden tagja szabadon intézhet s azt írásban beadni tartozik. Az interpelláló tag neve s az interpellatio szó szerinti szövege jegyzőkönyvbe iktattatik. Az illető nűnister azonnal vagy később nyilatkozik s a nyilatkozat lényege jegyzőkönyvbe vétetik. Az interpellatióra adott nyilatkozatra, az interpelláló észrevételeket tehet. Ha a minister szükségét látná, bogy másodszor felszólaljon, az interpelláló a ház engedelmével szintén élhet a másodszori felszólalás jogával. A nyilatkozatot a ház tudomásul veszi, vagy tárgyalását napirendre tüzi.« Miután a ministerelnök ur nincs itt. méltóztassék najúrendre tűzni a nyilatkozatot és akkor a tárgyalás rendje szerint joga lesz mindenkinek felszólalni, most azonban ezt a házszabályok belátásom szerint tiltják. Dessewffy Aurél gr.: Minthogy az elnök ur is azt mondotta, hogy az interpellálónak joga van felszólalni, méltóztassék megengedni annak constatálását, hogy én felszólaláson végén hivatkoztam két főrendre, illetve aposztrofáltam azokat, akik világosságot vethetnének a homályra. Nevezetesen megneveztem Károlyi Imre gróf t. barátomat és Ullmann ő méltóságát, kik, mint tudni méltóztatik, résztvettek abban a bizonyos becsületügyi bíróságban, amely a Magyar Bank 4,200.000 koronás ügyében, illetőleg Elek Pál dolgában Ítélkezett, és amely ügygyei kapcsolatban a közvélemény még ma is homályban van arra nézve, hogy az a pénz hová jutott. Elnök: Bocsánatot kérek, én Dessewffy Aurél ő excellentiájának azt az utolsó kijelentését, t. i. hogy Ullmann Adolf ő méltóságát felemlítette, nem hallottam, most azonban, kötelességem megadni Ullmann ő méltóságának is a szót, ép ugy, mint Károlyi Imre grófnak. Ullmann Adolf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt őszinte köszönetet mondok azért a kegyességért, hogy meg méltóztattak engedni, hogy felszólaljak. A Magyar Bank igazgatósága mintegy egy év előtt egy három tagból álló bizalmi bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy bizonyos összegekből származó elszámolásokból eredő eltérések tekintetében mi vizsgálatot ejtsünk meg és erre nézve a,z igazgatóságnak jelentést tegyünk. Ez a hármas bizottság, melynek egyik szerény tagja én voltam, megejtette a vizsgálatot. Ennek folyamányaképen mi az ügy érdekében egyéb kérdésekre is kellett, hogy betekintést nyerjünk. A mint méltóztatnak tudni, ez az ügy az idők folyamán jieres útra, tereltetett és éj^en XXXVII. ÜLÉSE. 79 a múlt év folyamán lezajlott ez az ismert és őnagyméltósága által felemiitett per. Mi mindannyian már a büntető törvény idevágó szakaszai értelmében, de attól eltekintve amúgy is jelentkeztünk mint tanuk és el voltunk tökélve arra, hogy mindazon kérdésekre, melyeket a bíróság, a védők etc. hozzánk intéznek és melyeket az elnök el nem tilt, mi magától értetődőleg a tiszta igazságnak megfelelően fogunk válaszolni. Azonban azt is méltóztatnak, mélt. főrendek, tudni, hogy a bíróság oly irányban döntött, hogy a tanuk kihallgatását mellőzi. A vádlott a felebbezés jogával élve, most a másodfokú bírósághoz kerül az ügy. Ilyen viszonyok közepette nem tartom megengedhetőnek, de illőnek sem, hogy én ebben a kérdésben, annak ilyen stádiumában az ország szine előtt nyilatkozzam. Nem tartom megengedhetőnek abból az okból, mert, a mint bátor voltam jelezni, a bíróság döntése előtt áll ez az ügy, nem tartom megengedhetőnek és illőnek azon okból, mert a Magyar Bank bizalommal fordult hozzánk, feltárta helyzetét és nézetem szerint az illem szabályaival határozott ellentétbe kerülnék, ha az ügyet itt különösen ilyen stádiumban feltárnám. Nem tartom illőnek harmadszor azon okitól sem, mert míg a ministerelnök ur őnagyméltósága az interpellatio tekintetében érdemlegesen nem válaszolt, nézetem szerint erre az ügyre kitérni nem szabad. Megjegyzem azonban, — és e tekintetben teljesen csatlakozom Károlyi Imre gróf ő méltóságának nyilatkozatához, — hogy ha a felső bíróság a kir. törvényszéktől eltérőleg más irányban döntene és azt határozná, hogy a tanuk igenis kihallgattassanak, akkor mi kötelességünknek fogjuk ismerni ott azt a vallomást tenni, amely az igazságnak minden tekintetben megfelel. (Helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Áttérünk a napirendre. Kérem az igazoló-bizottság két rendbeli jelentésének felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa az igazoló-bizottság jelentését a főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása tárgyában). Zichy Rafael gr. jegyző (olvassa az igazolóbizottság jelentését ugyané tárgyban). Elnök: Kivan valaki a jelentésekhez hozzászólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, kérdem, méltóztatnak-e a bizottsági jelentésekben foglalt javaslatokat elfogadni ? (Elfogadjuk!) Határozatikig kimondom, hogy a főrendiház elfogadja az igazoló-bizottság jelentésében előterjesztett javaslatokat, ennélfogva a főrendek névjegyzéke a jelentések értelmében ki fog igazíttatni és a szükséges intézkedések meg fognak tétetni. Következik a mentelmi bizottság jelentése Solymossy László bán') mentelmi ügye tárgyában.