Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-34
48 A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. 44. §-a azt mondja, hogy ugy az átalános vitában, mint a részletes tárgyalás egyes pontjainál mindenki csak egyszer szólalhat fel. (Ugy van!) Ha méltóztatik a 46. §. szerint személyes megtámadtatás czimén, vagy félreértett szavainak rövid helyreigazítása czéljából felelni, ugy természetesen meg kell adnom a szót. Hadik János gr.: Én már előzetesen kijelentettem, hogy nem személyes kérdésben kértem szót, hanem a méltóságos főrendeknek és a háznak engedélyét kértem ahoz, hogy felelhessek Vavrik ö excellentiájának. Abban a hitben voltam, hogy a ház az engedélyt megadta. Prónay Dezső b.: Megadja. Elnök: Ezek szerint kénytelen vagyok a méltóságos főrendeket megkérdezni, méltóztatnak-e Hadik János gróf urnak a szólás jogát •megadni ? (Felkiáltások : Igen! Igen! Megadjuk.) A főrendiház az engedélyt megadta, ennek folytán kérem nagyméltóságodat, méltóztassék beszédét folytatni. Bocsánatot kérek azért, hogy félbeszakítottam, de elnöki tisztemnél fogva ez kötelességem volt. (Elénk helyeslés.) Hadik János gr.: A méltóságos főrendek engedelmével folytatom beszédemet, Azt az okoskodást gyakran hallottuk már, hogy kell ilyen intézkedést létesíteni a kisebbség terrorismusa ellen. Ez szerintem a legveszedelmesebb elv. A kisebbség terrorismusa czimén keresztülgázolni mindenen, tönkretenni a parlamentarismus legszentebb biztosítékait: ez tarthatatlan, lehetetlen elv. (Ugy van!) Hiszen kérem, ilyen alapon minden erőszakot, minden absolutisticus kormányzást ki lehetne egy pár emberrel erőszakolni. Ezt tartom én a legveszedelmesebb indokolásnak, ilyen eszközök követelésének védelmére. He hiszen a kormánynak nem is annyira az van szeme előtt, hogy a jövőben mi lesz, mert azt talán ő maga is tudja, hogy örökké, hála istennek, nem fog kormányozni; hanem én agy látom, hogy a kormánynak, a házelnöknek és a munkapártnak czélja ezzel az, hogy azt a sok törvénytelenséget, azt a sok szabálytalanságot, azt a sok jogtalanságot, azokat a katonai és rendőri brutalitásokat, a miket elkövettek a képviselőházban, a főrendiház tekintélyével és a király tekintélyével igazoltassák. (Igaz! ügy van! Mozgás.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Hosszú Vazul püspök ur ő méltósága óhajt szólni. Hosszu Vazul püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bocsánatot kérek, hogy az idő előrehaladottsága ellenére is egypár perezre igénybeveszem a méltóságos főrendek becses figyelmét. Teszem ezt azért, hogy szavazatomat megindokoljam, előre kijelentvén, hogy én a benyújtott törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. Indokolnom kell állásfoglalásomat annál is inkább, mert különösen Prohászka t. főrendiházi tag és igen t. barátomnak előbb elhangzott felszólalását, amelyben oly fényesen festette le itt előttünk azokat az erkölcsi motívumokat, azt az erkölcsi niveaut, a törvényhozás azon magasztosságát, érintetlen voltát, amely a parlamenthez fűződik, én is minden tekintetben szórói-szóra aláírom. Csupán az ő általa akkor vont consequentiákat nem vonhatom le a magam részéről is, hanem épen ugyanazon praemissákból azt a consequentiát kell levonnom, hogy igen sajnos ugyan — és kijelentettem már más alkalommal is, hogy ezt végtelenül fájlalom —, hogy az ellenzék közreműködését épen a mostani napokban nélkülözzük, de ki kell jelentenem, hogy a jelen viszonyok között kénytelen vagyok megszavazni a törvényjavaslatot, mert abban az állami gépezet zavartalan munkálkodásának és előmenetelének egyik biztositékát kell látnom. (Helyeslés balról.) Hivatkozunk, méltóságos főrendek, június 4-ére. Én is vallom, hogy nem volt az nyári nap, hanem egy szükséges rossz volt, egy szükséges rendszabály volt, amelyről azt vallom Prohászka püspök úrral együtt, hogy azzal a nappal bizony parlamenti életünknek decadentiáját marcáns módon documentáltuk. Mert hiszen ha a parlamentben a rend már fenn nem tartható; ha az elnök kénytelen az 1848-iki törvény értelmében akármely irányban a rend fentartására az erőhatalom közreműködését igénybe venni: az mindenesetre a képviselőknek, illetőleg a parlamenti tényezőknek meglazult figyelmét és meglazult fegyelmét jelenti. (Ugy van! Ugy van!) Grondoljuk meg, méltóságos főrendek, mi lett volna velünk és hol volnánk ma, ha nem történt volna meg az a -~- mondjuk: gyászos — június 4-ike. (Ugy van! Ugy van!) Ha azóta nem szavaztattak volna meg a hadsereg részére szükséges költségek, amelyek lehetővé tették, hogy ma talán mégis csak kellő nyomatékkal léphetünk fel? (Elénk helyeslés.) És hogy elmondhatjuk, hogy talán szabad ennek a monarchiának egyszer már Szerbiával szemben is erélyesen fellépnie? (Elénk helyeslés. Felkiáltások : Ez az igaz!) Mi lenne velünk, ha külső és belső bajainkon kivül minden évben fennakadna a költségvetés tárgyalása; ha az adók ennek következtében be nem folynának és az államháztartás minden ágában baj, zavar és fennakadás állana be? (Ugy van! Ugy van!) A választ megadják erre a kérdésre azok a gazdasági jelenségek, amelyek már végromlással fenyegetik országunkat. Az elemi csapások után következtek a külső bonyodalmak és mindezt tetézték a belső bonyodalmak és villongások. Hiszen ha van, méltóságos főrendek, a főrendiháznak fontos hivatása, akkor az nem lehet
