Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

46 A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. csak azt mondom, hogy győzök és legyőzöttek — hogy ez a június 4-ike nem nyári napja, hanem igazán téli napja a magyar törvényhozásnak, a magyar parlamentnek egy olyan téli napja, ahol meghűlt a magyar parlament és daczára a sok orvosnak, nincs senki, aki segitsen rajta. (TJgy van!) Es ha az embert kérdezik és kérdezték akkor is, hogy mit kellene hát tenni, erre nézve elismerem, hogy vannak gordiusi csomók, amelyeket nem lehet oldozgatni, hanem amelyeket szét kell vágni. Én elismerem, hogy vannak irrationabilis elemek, ahogy a philosophiáhan, az életben, épugy a kormányzásban, a közigazgatásban is; következőleg, hogy az erőnek és az erőszaknak igenis van hivatása és feladata. Ezt szívesen elismerem, világosan látom. De, méltóságos főrendek, nekünk nem szabad rendszert csinálnunk az erőszakból, (Igás! TJgy van!) nekünk nem szabad folytatnunk az erőszakot, mert az erőszak rendszere átka, a szellemi világnak és a nemzeti életnek. (Igaz! TJgy van!) Hadik János gr.". Alkotmányos álarcz mögé bujtatott absolutismus! (Mozgás.) Prohászka Ottókár: És hogyha vannak tévelyek, vannak tévedések, vannak erőszakos fellépések, ezek nem fognak nekünk annyit ártani, mint hogyha ezekből a tényekből thesiseket csinálunk és ezekből az eljárásokból rendszereket faragunk. (Igaz! TJgy van!) Pedig, hogyha mi ezt folytatjuk, határozottan rendszer lesz az egészből. (TJgy van! TJgy van!) Ha pedig valaki azt mondja nekem: erre szükség van és a logicus fejlődés ezt hozza magával, akkor ebből még jobban látom, hogy határozottan tévúton vagyunk. Mert az erőszak mindig tévút, és aki az erőszakkal él, akár egyes ember, akár nemzet, az végre is előbbutóbb elvérzik. Shylock-nak a Velenczei kalmárban a bűne nem az, hogy egy font húst követel uzsoraként a pénzéért, hanem az, hogy élő ember húsát követeli; akár fontot, akár decát követel, egyforma az, mert az ember elvérzik benne. Es a nagy nemzeti testek épj)en ugy véreznek erőszakos benyúlások által, mint ahogy véreznek physiologiai testek. Nem kell a magyarságból és a magyarság érzéséből font számra kitépni a húst; elég, hogyha decát vágunk belőle. Elég valamiféle erőszak; mert az erőszakban elvérzik a közérzés, a nemes lelkesülés, az érdeklődés, és a magyarság mint egy holttest, mint egy hulla, ugy áll majd előttünk. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl. Ellentmondások a baloldalon.) Méltóságos főrendek! Sokat bocsátunk meg a politikának. Azt mondják, hogy a jDolitikában nincs erkölcs, és csakugyan kevés erkölcs van benne. Sokan azt mondják, ennek igy kell lennie, máskép nem lehet és valamiképen szemet hunynak, ha nem is barátkoznak meg ezzel a tünettel. De egyet kívánunk a politikától: hogy érzéseinket, a legszentebb érzéseket kímélje meg és ne nyúljon be épen azokba az érzésekbe kegyetlen, kemény vaskézzel, amelyek biztosítják a nemzeti idealismust, biztosítják a magyarságért, a magyar fejlődésért való lelkesülésünket ! Azért, méltóságos főrendek, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ez a törvényjavaslat nem illik bele a parlamentnek morális, erkölcsi milieujébe; azután kiindulva abból a meggyőződésből, hogy igazán kíméljük a magyarságnak bizalmát és a magyarságnak lelkesülését parlamentje iránt: ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el és kérem a méltóságos főrendeket, hogy szintén utasítsák azt vissza. (Élénk helyeslések és ellenzések.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Antal Gábor! Antal Gábor: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Osztozom azokban az érzelmekben, amelyekből Prohászka jmspök urnak ez a szép beszéde fakadt. De ha osztozom azokban az érzelmekben, t. i. sajnálom azt, hogy a mi politikai viszonyaink idáig züllöttek, hogy fokozatosan és fokozatosan mindig uj rendszabályokat kellett életbeléptetni, azokat a következtetéseket mégsem fogadhatom el, azokba nem nyugodkatom bele. amelyeket ő itt előadott. 0 azt mondja, ne alkossuk meg ezt a törvényt, mert ez a fiarlamentarismus decadentiájára vezet. Bocsánatot kérek, már nem vezet, mert már decadentiában vagyunk. Most már nem ott vagyunk, hogy okoskodni lehetne, hogyan csináljuk a dolgot jobban, a parlamenti viszonyoknak, különösen a 48-iki törvények szellemének megfelelőebben. Lehetett volna ezt tenni június 4-ike után; akkor sokan gondoltunk arra, hogy a törvényjavaslatot innen visszautasítjuk, azonban, nincs jelen, de tanú lehet rá Csernoch János ő eminentiája, hogy ő megkérdezte az összes ellenzéki pártokat, hogy ha innen visszamegy a törvényjavaslat, akkor a rendes parlamenti tárgyaláson, ami nem azt jelenti, hogy ellenzéki véleménynyilvánítás nélkül, hanem azt, hogy obstructió nélkül keresztül engedi-e a javaslatot a szövetkezett ellenzék, s ő eminentiája itt jelentette ki, hogy

7 e tekintetben semmi eredményt el nem ért. Tehát kezdődött a decadentia s most megyünk mindig tovább, tovább, eljutottunk éhez a törvényjavaslathoz, amelyre én is azt mondom, hogy sokkal jobb lett volna, ha nem. lett volna rá szükség. De most már a törvényjavaslat tartalmát tekintve, valami nagyon uj dolog az ? Prónay Dezső b.: Bizony uj! Antal Gábor: Dessewffy Aurél gróf ar ő exellentiája, valamint Prohászka püspök ur is ugy méltóztattak előadni, hogy ez valami uj dolog; azt mondják, mentsük meg a parlamentet attól, hogy ott katonaság szerepelhessen. Hát én nézem a törvényt, a 48-as törvényt s amint beletekintek, mindjárt azt látom, hogy