Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. 105 nék talán formailag a büntető codex paragraphusaiba, ha talán magánjogi szempontból is megáll, beleütközik a tisztviselői tisztességbe. (Ugy van! a jobboldalon.) Magyarország ministerelnökének és minden ministerének, de azt mondanám, minden köztisztviselőjének éberen kell őrködnie a köztisztesség felett. De a ministerelnöknek különösen nem szabad olyan ügyleteket kötnie, még ha azok ő rá nézve előnyösek is — különben akár előnyösek, akár hátrányosak — amelyek ilyen, több mint gyanúsításokra adnak alkalmat s amelyek ilyen kétes színben tüntetik fel az ő eljárását. A francziának van egy példabeszéde, amelyet a politikára alkalmaznak ilyeténképen: »C'est plus qu'un erime, c'est une faute«, ez több a bűnnél, ez hiba. Ez az ügylet »c'est plus qu'un crime, c'est une faute«. De különben, méltóságos főrendek, visszatérek a sőügyekre. Mielőtt azonban interpellációmat felolvasnám és benyújtanám, csak azt emelem még ki, hogy valóban sajátságos a ministerelnök urnak az okoskodása. A képviselőházban azt mondja, ennek az ügynek két oldala van: az egyik birói útra tartozik, a másik politikai útra. A birói utón levő része az ügynek ma függőben van, jogerős itólet még nincs. Amennyiben azonban politikai kérdésnek is tekinthető, akkor itt a főrendiházban a dolog politikai oldaláról nem nyilatkozik, hivatkozván arra, hogy bíróság előtt van az ügy. A bíróság előtt pedig tudjuk, érvényesült az ügyészi képviselet álláspontja az első bíróság ítéletében, hogy t. i. az ügy politikai természetű lévén, a ministeri felelősségét érintvén, nem tartozik a birói hatáskörbe. Hadik János gr.: Bujkálás! Prónay Dezső br.: Erre méltóságos főrendek nem mondhatni mást, mint hogy bizonyos ravaszsággal az ügy érdemében való nyilatkozat előli kitérés. (Ugy van! a jobboldalon.) En azt hiszem, ez az ügy a mai naj>pal nem került le a napirendről, ha csak ő nagyméltósága a ministerelnök ur nem tárja fel azt teljes világosságával . . . Batthyány Zsigmond gr.: Ez volna helyes! Prónay Dezső b.: ... és ha csak azok az urak akik tudnak a dologról és akikre történt itt már hivatkozás, szintén előállanának és feltárnák előttünk nyíltan azt, amit erről az ügyről tudnak. Interpellatióm a következő (olvassa): » Fenntartja-e a ministerelnök ur mindazt, amit az ellene felhozott vádak tekintetében Pékár képviselő interpellatiója alkalmával mondott? Eenntartja-e azt, hogy 1910-ben a Magyar Bank nem fizetett több millió koronát állami tisztviselők kezéhez ? Igaz-e, hogy ezt a pénzt, mint ahogy azt a ministerelnök szavaiból kiolvasni lehet, Elek Pál ajándékképen adta a Főrendiházi napló. 1910—1915. II. kötet. Magyar Bank pénzéből, nem pedig az állami üzletek alkalmából a bank érdekében? Igaz-e, hogy a ministerelnöknek csak arról a nyugtáról van tudomása, amelyet egy állami tisztviselő 500.000 koronáról állított ki és amely vissza lett fizetve ? Igaz-e, hogy a ministerelnök Elek Pál rehabilitálásáért és újból való megválasztásáért azért járt közbe, mert tudta, hogy ő a bizalmas kiadások czimén elkönyvelt összegnek nagy részét nem tulajdonította el, hanem rendeltetési helyükre juttatta.« Ez az interpellatio. Kérem, méltóztassék azt a házszabályok értelmében felolvastatni, a ministerelnök urnak kiadatni. Elnök: A ministerelnök ur kér szót. Lukács László ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Talán nem volna nehéz részletesen válaszolnom azokra, amiket ö méltósága ezen interpellatiója indokolásául felhozott, én azonban sajnálattal vagyok kénytelen tudomásul venni, hogy ő méltósága nincs megelégedve avval a válaszszal, amelyet tegnap volt szerencsém a Dessewffy gróf ö excellenciája által tett interpellatióra adni. ISÍem kicsinylése a méltóságos főrendiház tekintélyének, hogy én ezen az állásponton vagyok. Hadik János gr.: Az más interpellatio volt. (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Lukács László ministerelnök: ... de miután nekem nemcsak egyéni érdekeimet, hanem magasabb érdekeket is szem előtt kell tartanom, végtelenül sajnálom, de nem lehetek abban a helyzetben, hogy hozzájárulhassak ahoz, hogy ez az ügy egy mellékvágányra tereitessék. . . , Hadik János gr.: Ezt már hallottuk! (Mozgás.) Lukács László ministerelnök: ... és ennélfogva kénytelen vagyok utalni azokra, amiket tegnap volt szerencsém mondani és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bízzuk ennek a, dolognak tisztázását a rendes biróságra. (Elénk helyeslés.) Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur! A házszabályok értelmében a ministeri válasz után jogom van ismét felszólalni. Minthogy a nagyméltóságú ministerelnök urnak Dessewffy gróf ő excellentiája interpellációjára adott válaszával nem lehettem megelégedve, alkalmat kívántam adni ö nagyméltóságának arra, hogy itt a ház körében még egyszer nyilatkozzék. Figyelembe vettem azt a körülményt, hogy ő nagyméltósága Dessewffy gróf az ő szokott higgadt modorában inkább átalánosságban körvonalazva •— bár a lényeget elég világosan megmondva — terjesztette elő interpellatióját, azonban egyes concret kérdéseknek újból való felvetését helyénvalónak, sőt szükségesnek Ítéltem. A ministerelnök urnak ez a mostani válasza, hogy nem a főrendiház kicsinylése, ha ő itt a felvilágosítások megadását megtagadja, egyáltalán ki nem elégíthet. Az egyik kérdés, amelyet ő nagyméltóságához intéztem, az, hogy fentartja-e azokat, amiket a képviselőházban 14