Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-13
dendit először azért, mert a görög ritus egyházi nyelveinek kialakulási története azt tanúsítja, hogy mindenütt előbb alakult ki, valamely megelőző egyházi nyelv aegise alatt, az egyházi terület s csak azután alakult ki az uj egyházi nyelv ; másodszor azért, mert a magyar lithurgia teljes kialakulása külön püspöki székesegyház és püspöki kormány nélkül nem is képzelhető, s harmadszor azért, mert a magyar lithurgia egyházi elismerésének természetes és szükségképi előfeltételeihez tartozik az is, hogy legyen legalább egy egyházmegye, melyet egészében magyarnak lehet tekinteni. Az uj egyházmegye nem jelentené szükségkép a gör.-kath. egyházmegyéknek nyelvterületek szerinti elkülönítését. Ez az elkülönítés ugy magyar nemzeti szempontból, mint a hitélet szempontjából indokolt lehet a románokkal, de nines indokolva a hazafias és magyar érzelmű szláv ajkú görög katholikusokkal szemben. Ezt az álláspontot foglaltuk el mi — görög katholikus magyarok — a római zarándoklatról kiadott Emlékkönyvünkben és ezt az álláspontunkat most is változatlanul fentartjuk. Már ebben az Emlékkönyvben is kivánatosnak, sőt szükségesnek jeleztük a hajdudorogi uj püspökség létesítését, melybe a hajdudorogi vicariatushoz tartozó Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyében és a szomszéd vármegyék területileg összefüggő részeiben tömören együtt lakó magyarság lenne beosztandó, de már geographiai okokból sem lehetséges ugy létesíteni az uj egyházmegyét, hogy abba az összes gör.-kath. magyarság bevonható lenne, hogy tehát a munkácsi és eperjesi egyházmegyékben még elég tekintélyes számú magyarság benn nem maradna. Nem koczkáztatna a m. kir. kormány 7 semmit az uj egydiázmegyének ily módon való létesítésével, mert az általam már kifejtett jogalapot nem is említve, az uj püspökség még minden segítség nélkül is képes lenne magának kiküzdeni ha nem is a teljes magj T ar lithurgiát, de legalább is körülbelül a mai magyar ny^elvü istentiszteleti gyakorlatnak oly törvényes szabályozását, mely liiveinek ugy hitéletét, mint nemzeti életét teljes mértékben alkalmas volna biztosítani. Ha pedig ily módon a magyar lithurgia, vagy legalább a magyar nyelvű gyakorlat törvényes szabályozást nyerne, akkor nem volna többé semmi ok tartani attól, hogy az uj egyházmegye létesítésének káros visszahatásai lehetnének akár a régi munkácsi és eperjesi egyházmegyékben benmaradó magyarságra, akár pedig a szláv ajkú görög katholikusokra nézve. Nem koczkáztatna tehát a magyar kormány ez irányban sem semmit, sőt ellenkezőleg, merem állítani, hogy szláv ajkú görög katholikusaink igazi magyar érzelme csak akkor fog teljes mértékben érvényesülhetni, ha a törvényes rendezés a magyar nyelvet egyenlő rangra fogja emelni az ő egyházi nyelvűkkel és ez által, valamint az uj egyházmegye létesítése által, minden egyháznyelvi féltékenység szülőoka megszűnik. Főrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. XIII. ÜLÉSE. 81 Viszont azonban nem valószínű, hogy még a teljes magyar lithurgia engedélyezése is egymagában képes lenne biztosítani a gör. kath. magyarság emancipálását. Nem akarom túlozni a dolgot, de igenis állítom, hogy itt nem kevesebbről van szó, mint emancipatiójáról annak a 250.000 főből álló népcsoportnak, amelynek érdekében felszólaltam. Ezt az emancipatiót csak egy külön intézmény létesítése által lehet elérni, csakis egy külön magyar egyházmegye documentálhatná intézményesen, tehát elvitathatlanul, hogy T gör. kath. magyarság és gör. kath. magyar intelligentia nemcsak tényleg, hanem jogilag is létezik. Ez pedig meggyőződésem szerint politikai szempontból, a magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából a legfontosabb czél: megszünteti azt a régi előítéletet, hogy Magyarországon mindenki lehet magyar, de a ki gör. kath., az csak román, vagy ruthén lehet, de magyar nem lehet. Melegen ajánlom az itt előadottakat a cultusminister és a kormányelnök ur ő excellentiájának figyelmébe azzal a tiszteletteljes és legbehatóbb kérelemmel, hogy legyenek kegyesek az uj egyházmegye létesítését, illetőleg az erre vonatkozó, már érintett 1896. évi kormányi határozatot ujabb consideratio tárgyává tenni. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Nem akartam őméltóságát félbeszakítani beszédében, de azért kötelességem megjegyezni, hogy beszédet olvasni a főrendiházban a házszabályok értelmében nem szabad. Kötelességem ezt megjegyezni, nehogy őméltóságának eljárásából praecedens alkottassák. Zichy János gr. vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Kötelességemnek tartom egészen röviden néhány szóval reflektálni Szabó Jenő őméltóságának beszédére. (Halljuk!) őméltósága határozottan félreértette azon szavaimat, melyeket a képviselőházi tárgyalások alkalmával a görög katholikus magyarságot illetőleg elmondtam, ha azokból azt a conclusiót méltóztatott levonni, hogy én más álláspontot foglalok el mint a minő álláspontot hivatali elődeim a kérdésben elfoglaltak, és mintha magam részéről azt óhajtanám, hogy az ószláv lithurgicus nyelv minden áron és feltétlenül érvényesüljön a görög katholikus magyar hitközségben is. Méltóságos főrendek! Midőn a képviselőházban azt a kijelentést tettem, hogy én nem látok jeleket arra nézve, hogy a ruthén elem ó-szláv lithurgicus nyelve hátrányosan befolyásolná a magyarságot, akkor tulaj donképen arra a processusra gondoltam, mely abban áll, hogy a magyar lithurgicus nyelv használata a görög-katholikus hitközségekben gyakorlat utján folytonosan erősbbödik és ezen megerősödési processusban a ruthén ó-szláv lithurgia nyelve a magyarságot hátra lyosan nem befolyásolja. Csak ezt a tényt akartam constatálni és bizton remélem azt, méltóságos főrendek, hogy a gyakorlat további megerősödése folytán a római euria is módját fogja találni annak, H
