Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-13

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ XIII. ÜLÉSE 1911 junins 30-án, pénteken, Csáky Albin gróf elnöklete alatt. Tárgyai! Elnöki ás egyéb előterjesztések. — Az elhunyt Szabó János püspök, Révay Gyula b. és Forgách László gr. főrendiházi tagok és Hioronymi Károly kereskedelmi minister; nemkülönben Bánffy Dezső b. volt ministerelnök emléke jegyzőkönyvbe vétetik. — A főrendiház alelnökévé Kemény Kálmán b. lemondásával Jósika Samu b. neveztetik ki. — Szentesitett tör vény ozikkek. — Zselénszky Róbert gr. indítványa. — A gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. — A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása. — Az indemnitási törvény hatályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról és az ezzel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: KhuenHéderváry Károly gr., Lukács László, Serényi Béla gr., Zichy Jtinos gr. (Az ülés d. e. 11 órakor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Zichy Rafael gróf jegj'ző urat, a szólam kívánók feljegyzésére pedig Vigyázó Ferencz gróf jegyző urat kérem fel. A naplóbiráló bizottságba hitelesítőkké folyó évi június és Julius hónapokra kiküldetnek Gáli József és Beöthy Zsolt főrendiházi tag urak. Méltóztatnak tudomásul venni. Sajnálattal jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy legutóbbi ülésünk óta megint több tagtársmik hunyt el. Szabó János dr. május 1-én hunyt el. Szamosujvári görög-katholikus püspök volt s ugy főpásztori, mint honpolgári kötelességeinek mindig buzgón tett eleget. Május 13-án hosszas szenvedés után elhalt Révay Gyula báró és június hó 22-én Forgách László gróf 66 éves korában, a kikhez mindnyájunkat a legőszintébb tisztelet, sokakat közülünk pedig még a meleg barátság érzelme is füeött. Ravatalukra a főrendiház nevében koszorúkat tétettem, emiéköket pedig a méltóságos főrendek hozzájárulásával mai jegyzőkönyvünk fogja megőrizni. Ugy érzem azonban méltóságos főrendek, hogy nagy mulasztást követnék el, ha ezeken felül nem emlékezném meg e helyről arról a mérhetetlen veszteségről, a mely Hieronymi Károly kereskedelemügyi ministernek május hó 4-én bekövetkezett elhunyta által az egész országot érte. Mulasztást, mert ilyen országos veszteséggel szemben a főrendiház nem maradhat szótalan. Nem lehet az én feladatom, a boldogultalak felette hosszú évtizedekre visszanyúló köztevékenységét, pályáján szerzett összes érdemeit felsorolom, de annyit constatálhatok, hogy csodálatosan kiterjedt alapos tudása, bámulatos munkaképessége és erélye, minden fontosabb mozzanatra kiható figyelme, nem különben egyéni szeretetreméltósága és concilians volta megvarázsolt mindenkit, a ki közelébe jutott vagy a ki csak távolról is működésének hosszú lánczolatát figyelemmel kisérte. Mindezek alapján azt hiszem, a főrendiháznak is helyet kellett foglalnia a gyászolók sorában, aminek olyformán adtam kifejezést, hogy a főrendiház nevében koszorút tétettem az elhunyt minister sirjára, másrészt pedig intézkedtem, hogy a főrendiház a temetésen is küldöttségileg képviselve legyen. (Helyeslés.) Javaslom még a méltóságos főrendeknek, méltóztassanak a boldogult özvegyéhez intézendő