Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-8

A FŐRENDIHÁZ VIII. ÜLÉSE. 61 volt róla szó és mindig halljuk azt, hogy van egy titkos szerződés, a mely a kormányokat bizonyos tekintetben köti. Ezt a titkos szerződést Ausztriában senkisem publikálta, tehát senkisem tudja, hogy ennek a titkos szerződésnek mi a tartalma. Csak egyes foszlányokból tudjuk a főtartalmát és nézetem szerint ez a fötartalom a magyar törvényekkel ellenkezik, tehát ez a titkos szerződés nem is létezhetik. Azokból a foszlányokból, a melyeket mi a képviselőházi tárgyalások alkalmával hallottunk, összeállítom körülbelül azt a titkos szerződést. Az a titkos szerződés először is azt mondja, hogy a Kelettel szemben az élőállatok behozatalára nézve határzár alkalmaztatik; ez az egyik, a másik pedig az, hogy az 1907-iki szerződésben van egy állategészségügyi conventió, a melynek utolsó szakasza azt mondja, hogy állati termények a tengerentúlról és más országokból állategészségügyi szempontból csak egyetértőleg bocsáthatók be, illetőleg a kezelés csak egyetértőleg állapitható meg. Ez benne van a szerződésben ; de a titkos szerződésben egy lépéssel továbbmenő intézkedés van, t. i. abban van egy intézkedés — csak a foszlányokról beszélek, mert nem ismerem magát a titkos szerződést. — ezen foszlányok szerint az volna benne, hogy amennyiben a két fél az egyetértő eljárásra nézve nem egyeznék meg, akkor a szigorúbb intézkedés az irányadó. Tehát világos, hogyha én Buenos-Ayreshől marhabőrt akarok Fiúméba szállíttatni, akkor állategészségügyi szempontból nem a magyar kormány intézkedik, hanem megkérdezi az osztrák kormányt, hogy megengedi-e ezen állatbőröknek behozatalát s ha az osztrák kormány azt mondja, hogy nem, akkor nekem, magyar kormánynak ezt nem szabad megtennem. Ebből állítottam össze a titkos szerződésnek főbb pontjait. Ha ez így van, akkor az a titkos szerződés nézetem szerint alkotmány- és törvényellenes, mert Magyarországra nézve az 1888 : VII. t.-czikk intézkedik az állategészségügyről, amely szerint az állategészségügy terén a magyar kormány intézkedik a határzárakra vonatkozólag; intézkedik az állati termékek behozatala tekintetében is és nincs kötve más kormány beleegyezéséhez, nincs kötve egyezkedéshez, hanem egészen szabadon és függetlenül intézkedik. Én ezt a dolgot nem azért emiitettem fel, mintha én a kormánynak e tekintetben nehézséget, vagy bárminő kellemetlenséget akarnék szerezni, hanem tisztán csak a jogi álláspontot akartam constatálni. Nézetein szerint ilyen titkos szerződés ilyen tartalommal a magyar törvénynyel ellenkezik, ezért nézetem szerint nem is törvényes és nem is létezhetik. Gróf Zselénszky Róbert ő excellentiája még az őrlési forgalmat is szükségesnek tartotta felemlíteni. Az őrlési forgalomra vonatkozólag nekem mindig az volt az álláspontom, hogy szerencsétlenség volt ezt megszüntetni, szerencsétlenség a magyar gazdaság szempontjából, mert tulajdonképen a magyar gabonának kelendőségét biztosította az őrlési forgalom ós amint Erancziaország és Németország gondoskodtak arról, hogy az őrlési forgalom valami módozaton fentartassék, ópugy kellett volna az őrlési forgalom megszüntetése alkalmából gondoskodni arról, hogy a megfelelő forgalom más alakban megmaradjon. í)e mit mutat a példa? A jjélda azt mutatja, hogy inig 15 év előtt Németország még lisztbevivő ország volt, ma lisztkivivő ország, és ezt tisztán és egyedül a kiviteli, illetőleg beviteli jegyek meghonosítása által érte el. Annyira ment Németország lisztiparának fejlődése, hogy a német lisztkivitel által a Németországgal szomszédos Csehország is érintetik épen az ilyen kiviteli vagy beviteli jegyek meghonosítása következtében. Ha mi egyáltalán kívánjuk és akarjuk, hogy a magyar mezőgazdaság a lisztiparral egyetemben kellően fejlődjék, ugy nem fog egyéb hátramaradni, mint az őrlési forgalomnak valamely alakban való meghonosítása. Ez nem fogja károsítani a mezőgazdaságot, mert hiszen mi a magyar nagymalmoknak előnye? Az, hogy rendszerök következtében annyira szétoszthatják a terinénymennyiséget, hogy igen jó minőségű, középminőségü stb. minőséget termelnek és az igen jó minőségűt csak a külföldön tudják kellően értékesiteni. Ha ez nincs meg, akkor kárpótlásul a rosszabb minőségű liszt árát kell felemelniük és esetleg a korpa árát is és ennek következtében igen természetesen azon czikkek drágulnak meg Magyarországon, amelyek épen itt fogyasztatnak. Nem látok ebben veszélyt, sőt tudomásom szerint a mezőgazdasági társadalom nagy része, számos szakértője is akarja, csak a forma tekintetében van különbség. Maga Darányi Ignácz volt fölclmivelésügyi minister ur is említette, hogy hajlandó lett volna egy feltétel alatt megcsinálni, ha ugyanis a behozatali jegyek csak jxuizügyi vámokra használtatnak fel, tehát a közeledés már a ministeriumban is megtörtént, bizonyos formában már ott is hozzá akartak járulni. Mindezekután végzem beszédemet azzal, hogy igenis nézetem szerint létezik Budapesten és Magyarországon husdrágaság és létezik az nemcsak Budapesten, de igenis számos periférián, nemcsak a mint Chorin Eerencz főrendiházi tag ur ő méltósága mondotta, a bányavidékeken, de másutt is, pl. Brassó városában, a hol az utolsó tiz évben a hus ára 100°/o-tel emelkedett. Minden vidéken, amely bizonyos tekintetben megközelíthetetlen a magyar marha által, óriási mértékben emelkedett a hus ára. Záradékul én is azt mondom, hogy nem volt czélszerü ebből az alkalomból azt a mesterséges harezot előidézni, amely tényleg a két tábor közt, az agráriusok és mercantilisták közt támadt. Egyformán szól ez ugy az agrárius,