Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-26

A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. 247 erős mozgalmakat vetett az állami elemi tanítói személyzet illetményrendezésének a kérdése. A két kérdést tehát egy bizonyos kapcsolatba kellett kőzni egymással. A megoldásnak tulajdonképen két módja kínálkozott. Az egyik az, hogy az egész elemiiskolai tanítói személyzetet részesíteni kell a családi pótlékban, a második pedig az, hogy a családi pótlék helyett az elemiiskolai tanítói személyzet átalános illetményrendezésben részesítsék. Természetesen lehetett volna még egy harmadik mód is: e kettő kapcsolatosan. Ez azonban, amint, később előadandó számadatokból, azt hiszem, méltóztatni fognak meggyőződni, kizártnak volt tekintendő, mert a kormánynak a fizetésrendezések tekintetéhen azon a határon túl mennie, ugy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnál és az ezek után tárgyalandó javaslatoknál, nem lehetett, mert ez azon végső határt jelenti, amelyen tulmenni teljes lehetetlenség. Az általam előbb említett alternatíva között kellett tehát választani. Megengedem, hogy következetes az lett volna, hogy ha az egész vonalon a családi pótlékot hozzuk be, amely részben teljesítette volna ő excellentiájának és a győri püspök ur ő méltóságának kívánságát, hogy t. i. a nem állami tanitószemélyzet is ezen családi pótlékban részesült volna. Volt azonban itt egy másik szempont is; nevezetesen a tanítóság körében nagyon nyomatékosan felmerült az a kívánság, amely a kérdésnek másképen való megoldásának megfontolását tette szükségessé és azt idézte elő, hogy a kormány, a kérdésnek nagyon alapos és sokoldalú megvitatása után, a két megoldás közül a megoldásnak ezt a másik módját választotta. Választotta t. i. azt a módot, hogy az állami elemi iskolai tanítók, akikre nézve az 1907. évi törvény kimondja, hogy azok állami tisztviselők, részesittessenek a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban contemplált családi pótlékban és e mellett és ezen felül egy kisebb arányú illetményrendezésben; a nem állami elemi iskolai tanítók pedig, a családi pótlék helyett, egy nagyobb arányú illetményrendezésben részesittessenek. Ma, amint méltóztatnak tudni, ugy az állami, mint a nem állami elemiiskolai tanítók illetménye, a fizetés szempontjából három csoportra oszlik a szerint, hogy nagyobb vagy kisebb községben vannak-e alkalmazva, és az állami tanítók fizetése 1000—2600 koronáig, a nem állami elemiiskolai tanítók fizetése pedig 1000—2200 koronáig terjed. A disparitás tehát 400 korona. Az első öt évben a fizetés egyenlő és pedig 1000, 1100 és 1200 korona. Az ötödik évtől fogva pedig kezdődik a disparitás 200, majd 300 koronával, az utolsó húsz évben pedig az egész vonalon 400 korona a disparitás. Ezzel szemben a kormány — amint méltóztatnak tudni, — az állami iskolai tanítók fizetését is javítani és emelni szándékozik, még pedig úgy, hogy a mai hármas megosztás a helységek nagysága szerint teljesen elejtessék és hogy a kezdőfizetés 1200, a végső fizetés pedig 3000 korona legyen. A nem állami tanítók fizetését szintén rendezni fogja a kormány, még pedig ugy, hogy itt is elejtetik a helységek nagysága szerinti disparitás és a kezdőfizetés szintén 1200, a végső fizetés pedig 2800 korona lesz. Tehát, amint méltóztatnak látni, a disparitás leszáll 400 koronáról 200 koronára. De még sokkal nagyobb mértékben száll le azáltal, hogy mig, amint jelezni bátor voltam, a mai rendszer szerint az ötödik évtől kezdve a disparitás állandó, addig az uj rendszer szerint 39 évből — mert hiszen a 39 évvel érik el mindketten a maximumot — 18 olyan év lesz, amelyben az állami tanítóknak ugyanazok lesznek az illetményeik, mint a nem államiaknak, és csak 21 év lesz olyan, amelyben disparitás lesz, de a disparitás maximálisan akkor is csak 200 korona lesz. Amint méltóztatnak látni, ez igen nagy lépés abban az irányban, amelyet a győri püspök ur ő móltósága jelezni méltóztatott, hogy t, i. a kétféle tanítótestület illetményei egyenlővé tétessenek. Hogy a családi pótlék daczára az állami tanítók illetményeinek javítása viszonylagosan is kisebb, mint a nem állami tanítóké, erre nézve bátorkodom két számadattal szolgálni. Az állami tanítók fizetésrendezése a contemplált mérvben 1,400.000 koronába fog kerülni. Az állami tanítók családi pótléka szintén 1,400.000—1,500.000 korona lesz, tehát összesen 2,900.000 koronát fordítunk az állami tanítók anyagi helyzetének javítására. Az állami tanítók száma pedig ma 8000. A nem állami tanítók illetményeinek a tervezett módon való rendezése az első évben — mert később a teher még nőni fog — összesen 5,700.000 koronába fog kerülni, van pedig ez idő szerint 17.000 olyan nem állami tanító, aki állami fizetéskiegészítésben részesül. Szóval 17.000 nem állami tanítóra esik 5,700.000 korona, mig 8.000 állami tanítóra esik 2,900.000 korona. Méltóztatnak tehát látni, hogy a családi pótlék daczára a nem állami tanítók aránylag is nagyobb illetményrendezésben fognak részesülni, mint az állami tanítók. Mutatja ezt egy másik példa is. Az állami tanítók aszerint, amint az első, a második vagy a harmadik csoportba tartoznak, az egész 40 év alatt az illetményrendezés folytán fognak nyerni 3.400 koronát, illetve 7.300 koronát vagy 11.200 koronát. Ezzel szemben a nem államiak fognak nyerni az első csoportban 10.300 koronát, a második csoportban 14.300 koronát és a harmadik csoportban 18.300 koronát. Mindenesetre ezek a különbözetek nagyobb összeget jelentenek, mint a mekkorát jelent a családi pótlék, amit az állami tanítók még kapni fognak.