Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-26
A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. 227 Elnök : E szerint a törvényjavaslat részleteiben is le lévén tárgyalva, kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot végleg elfogadni ? (Elfogadjuk!) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végleg elfogadottnak jelentem ki, amiről a képviselőház értesittetni fog. Következik a polgári perrendtartásról szóló 1911 : 1. t.-cz. életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat. Kérem, méltóztassék a bizottsági jelentést felolvasni. Széchényi Bertalan gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést.) Elnök: Kivan valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Degenfeld Pál gr. jegyző: Bernáth Géza dr. ő excellentiája ! Bernáth Géza : Nagyméltóságú elnök 11 r ! Méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt őszinte tisztelettel és melegséggel üdvözlöm az igazságiigyminister ni ő excellentiáját abból az alkalomból, hogy a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot végre-valahára megalkotta, kieszközölte, hogy az a törvényhozás elé kerüljön, és ezzel nagy lépéssel közeledett ahoz, hogy az 1911 : 1. törvényczikk végre-valahára a nemzet közvagyonává, közkincsévé váljék, közkincsesé váljék az a perjog, amely, nézetem szerint, nemcsak az igazságszolgáitatás gyorsításának, hanem az anyagi igazság kiderítésének és biztosításának is hathatós eszköze leend. Ha ennek daczára mégis felszólalok és a javaslat egyes részeire bíráló megjegyzéseket teszek, ezt nem azért teszem, mert a javaslatnak gáncsot vetni, vagy ennek törvénynyé válását megakadályozni volna czélom, hanem teszem azt, mert mintegy provocálva érzem magam saját lelkiismeretem által, teszem továbbá abban a hitben, hogy egy objectiv, jóakaratú kritika vagy előbb vagy utóbb, de mindig csak az ügy előnyére válik. Átalánosságban a törvényjavaslat berendezésére ugyanaz a megjegyzésem, mint ennek ikertestvérére, amelyet volt alkalma a nagyméltóságú főrendiháznak múlt alkalommal tárgyalni, hogy t. i. nem tartom szerencsésnek a törvényjavaslat vegyes tartalmát, nem tartom szerencsésnek, hogy az eljárási szabályokat szervezeti szabályokkal együttesen tárgyalja. Ez a törvényt nehezen áttekinthetővé, nehezen kezelhetővé és nehezen alkalmazhatóvá teszi. Ebben a vegyes tartalomban a törvény intézkedik többek közt az ügyvédi rendtartás módosítása tárgyában és ennek módosítását abban az irányban czélozza, hogy az ügyvédeknek a felek képviselete tekintetében fennálló jogos érdekeit az arra hívatlanokkal és alkalmatlanokkal szemben megoltalmazza és megvédelmezze. Ezennel kijelentem, hogy teljes tisztelettel fogadom á törvénynek emez intézkedéseit. Igen helyesen, régi hézagot pótol az igazságügyminister ur ő excellentiája, midőn a zugirászattal szemben erősebb jogszabálylyal, erősebb büntető intézkedésekkel állt elő. Ámde hézagot látok a törvényben azért, mert nem intézkedik épen azokkal a legveszedelmesebb, jobban mondva talán legnagyobb concurrensekkel szemben, kik különösen a vidéken a jogképviseletre hivatottak és minősítettek érdekeit elsősorban sértik, nem intézkedik a községi és körjegyzők ügyködésének korlátozása tárgyában. Méltóságos főrendek ! Köztudomású, hogy a községi és körjegyzők ma a vidéken, különösen kisebb és nagyobb községekben a felek jogi képviseletét majdnem kizárólag a kezökben tartják. Hiszen az l9(M : XI. t.-cz. 12. §-a, habár burkoltan, de erre bizonyos jogosítványt is ad nekik, sőt statútumok utján egyes megyék meg is állapítják a körjegyzők járandóságát az ilyen ügyekben. Köztudomású az is, hogy a körjegyzők és községi jegyzők legnagyobb része nincs minősítve erre a feladatra és fájdalom, hosszú bírói pályámon észlelt tapasztalatomból ugy tudom, hogy a községi és körjegyzők ebbeli működése az igazságszolgáltatásra nem előnyös, már azért sem, mert működésök a perek szaporítására rendkívül nagy mértékben alkalmas. Ne méltóztassanak engem félreérteni, az én felszólalásom nem a községi és körjegyzők ellen szól, hiszen magam is vidéken nőttem fel és ismerem ezeknek az érdemeit és működését, tudom, mily sok és milyen sokféle munkával vannak elhalmozva. Én átalánosságban teszem a bírálatot maga a rendszer ellen, az igazságszolgáltatás és közigazgatás érdekében is. Lássuk, hogy áll ez a kérdés. Egy állam sincs a világon, mely megengedné azt, hogy valamely egyén, kinek úgynevezett hatósági jogköre van, ugyanabban az ügyben, melyben ezen imperiumnál fogva eljár, egyszersmind jogi képviseletet is vállalhasson. A jegyző eljár gyámügyekben, hagyatéki ügyekben, adókivetési, katonai, nyomozási, községi bíráskodási ügyekben, és mindezekben az ügyekben meg van neki engedve az, hogy egyúttal egyik vagy másik fél érdekében jogi képviseletet is gyakoroljon. Magából ezen ellentétből, mely a hatóság érdeke és a fél érdeke közt kialakul, látszik, hogy már a rendszer olyan, mely útját állja annak, hogy megengedtessék a jegyzőknek, hogy ilyen jogi képviselettel foglalkozhassanak. De emellett e jogképviselet gyakorlásában ki ellenőrzi őket, ki vonja őket az esetleges hiba vagy kár miatt felelősségre ? Senki. A községi és körjegyző a saját önállóságában, mindenféle fegyelmi szabályzat nélkül teljesiti ezeket a munkálatokat anélkül, hogy ebben a körben, vagyis a magánmunkálatokért akár vagyoni, akár egyéb felelősséggel tartoznék. Teszem megjegyzésem másodszor az igazságszolgáltatás érdekében, mert megvallom, amennyire haladtunk igazságszolgáltatásunk terén, ugy perjogunkban, mint birói szervezetünkben, annál kevésbbé haladtunk véleményem szerint igazságügyünknél a praeventióban. Innen vannak azután a mi számtalan pereink, hogy nem gondoskodunk már a jogügyletek rendezésénél, a jogügyletek biz29*
