Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

200 A FŐRENDIHÁ 4-ike után történtek, amidőn fegyveres hatalommal lettek képviselők, a magyar nemzet választottai, a képviselőházból mintegy kitoloncolva, csak fokozták azt a keserűséget, amely méltán lakik minden magyar ember szivében. Kn épen ezen okoknál fogva mélyen fájlalom özeket a dolgokat, mert hiszen ha a magyar nemzet alkotmánya legcsekélyebb mértékben van megsértve, ez romba döntheti magát a magyar nemzetet, amelynek ez életerét vágja keresztül, és rombadöntheti nemcsak a magyar polgárságot, hanem megfoszthatja azt éltető levegőjétől, a magyar szabadságtól. Miután én abban a meggyőződésben vagyok, hogy Dessewffy Aurél gróf őnagyméltóságának inditványa a lehető leghelyesebb alapokon nyugszik, tisztelettel kijelentem, hogy azt fogadom el, ha pedig az nem fogadtatnék el, akkor csatlakozom Hadik János ő kegyelmességének indítványához. (Helyeslés.) Degenfeld Imre gr. jegyző: Szalavszky Gyula! Szalavszky Gyula: Méltóságos főrendek! Már a szünet előtt azt a benyomást meritettem, hogy a nézetek és az álláspontok meglebetősen kialakultak, ennélfogva igen rövidre foghatom saját álláspontom kialakulását. Legelőbb is Hadik .János gróf ő nagyméltósága halasztási indítványára nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy ahoz nem járulhatok hozzá, mert a főrendiház határozatának függőbenléte látható izgatottságot kelt az országban és nekünk egyáltalán nincs érdekünk abban, hogy az izgatottságot fentartsuk s még kevésbé, hogy fokozzuk. Az ország gazdasági élete nagyon fontos momentumnak a küszöbére jutott. A conservativ érzésű és felfogású tényezőknek érdekök, hogy az izgatottságnak lehetőleg kevés eleme ^forogjon fenn. (Helyeslés.) Én, méltóságos főrendek, nagy jelentőséget tulajdonitok annak a körülménynek, hogy a napirenden levő javaslatnak sem szerkezete, sem tartalma, sem rendelkezései sem irányzata ellen sem a minapi bizottsági ülésen, de még a mai vita során sem merül fel észrevétel. De a mikor ezt constatálom, akkor már magától merül fel az a kérdés is, hogy ha ez igy van, ha ez egy kifogástalan javaslat, akkor miért éri ezt az a szerencsétlenség, hogy visszakárhoztassák oda, ahol nagyon hosszú ideig vajúdott és ahol szerfelett nehéz szülési fájdalmak között pillantotta meg a napvilágot. De felmerül az a kérdés is, hogy miért szoruljanak háttérbe azok az óriási érdekek, amelyek a monarchia két államának kifogástalan harczképességéhez fűződnek, midőn olyan javaslat fekszik előttünk, amely ellen kifogás és észrevétel itt a főrendiház tárgyalásai során ^fel sem hozatott. Én a helyzetnek ezt a fonákságát, mert másnak nem nevezhetem, kizárólag annak a tapasztalatnak akarom tulajdonítani, hogy a mi figyelmünket még az intézmények szervezésének Z XXV. ÜLÉSE. kérdésénél is sokkal inkább igénybe veszik a politikai vonatkozású részletek, mint az intézmények szervezésének a lényege, aminek egyik hátránya az, hogy nagyon sok hézagos, felületes törvényt alkotunk, amelyeknek hibái a végrehajtás során nagyon érzékenyekké válnak, (Ugy van!) második hátránya pedig az, hogy a törvényhozás tagjait átható tudás és az érett tapasztalat nem érvényesül kellő fokban a törvények részleteiben és az intézmények szervezésében. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy az az indítvány is, amelyet már a bizottsági tárgyalás során Dessewffy Aurél gróf ő méltósága előterjesztett, ezen politikai inrpressiók hatása alatt született meg és hogy annak hátterében is inkább a jjolitikai vonatkozású részletek, semmint a véderőjavaslatok más érdemi részét érintő tekintetek rejlenek. Én, méltóságos főrendek, őszintén megvallom, hogy én az indítvány irányát nem tartom törvényesnek, de nem tartom opportunusnak sem, már pedig bizonyos viszonyok között az opportunitásnak talán több jelentősége van, mint magának a törvényességnek. A kisebbségnek, vagy mondjuk a bizottsági kisebbségnek az indítványa olyan jogot vindikál a főrendiház javára és a képviselőház terhére, amely egyáltalán nem illetheti meg, mert a mi népképviseleti alapokon nyugvó parlamenti rendszerünkben a souverainjoggal biró képviselőház nem alárendeltje a főrendiháznak, sőt ha a törvényes hatáskörök elemeit nézzük, (Mozgás.) akkor fel van jogosítva a képviselőház arra, hogy magát a törvényhozás előkelőbb és fontosabb orgánumának tekintse. A főrendiház nem felsőbb bírósága, vagy semmitőszéke a kéj^viselőháznak, nem is igen volna czélszerü, méltóságos főrendek, hogy erre az alapra rálépjünk, mert ha a főrendiháznak akarnánk ilyen jogot adni, akkor, miután a képviselőház vele egyenrangú és egyenjogú, annak is meg kellene adni a főrendiházzal szemben ezt a jogot, s akkor a controversiáknak és súrlódásoknak nyitnánk egészen czéltalanul tág kaput. Olyan jaraecedensnek alkotása a mi viszonyaink között egészen czéltalan és helytelen volna. A múltban olyan praecedensre nem akadtunk és a jövőben olyannak teremtése egészen felesleges, és azt gondolom, méltóságos főrendek, hogy teljesen meg lehet nyugodni abban a felfogásban, amelyet pár nappal ezelőtt egy egyetemi tanár a Budapesti Hírlapban nagyon meggyőzően és nagyon helyesen fejtegetett, hogy egy jogi személy elnökének enunciatiója mindaddig tekintendő a jogi személy akarata kifejezésének, mig azt maga az a jogi személy maga nem desavuálja és semmiféle más factor nem alkalmas azon jogi személy akaratának m agy árazására, tisztán csak maga az a jogi személy. S itt mi történt? Még az is történt, hogy a képviselőház be