Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

162 A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSE. a pornographiáról, mint speciálisan magyarországi, nevezetesen pedig budapesti termékről. Örömmel fogadom ezt a javaslatot azért is, mert gondolom, hogy ezzel az első lépéssel történik valami az irodalmi becsület érdekében is. Mert épen az irodalom becsülete kívánja, igényli azt, hogy azok, a kik visszaélnek a tollal, azok, a kik nem méltók az iró nevére, azok kellő megtorlásban részesüljenek és az a kalózmunka, amelyet az erkölcs terén és a jó gondolatok és a hit terén épen az ily fajtalan közleményekkel végeznek, nemzetközileg is visszaszorittassék, s hogy amint a közgazdasági javaknak pirátjait szintén nemzetközi intézmények szorítják kellő határok közé, ugy történjék ez azokkal a még veszedelmesebb pirátokkal is, akik tönkre teszik azt, a mi a nemzetnek legnagyobb értéke. (Helyeslés.) Azonban, méltóságos főrendek, a midőn örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot s ahoz készségesen hozzájárulok, nem zárkózhatom el az elől, hogy egy kérést ne terjeszszek a magas kormány elé, amely kérés teljesitése tulajdonképen súlyt fog kölcsönözni ennek a nemzetközi megállapodásnak s Magyarországra nézve annak gyümölcseit fogja biztosítani. Ez a kérés, méltóságos főrendek, az: kegyeskedjék a magas kormány intézkedni, hogy ezen nemzetközi megállapodás tartalmat nyerjen az által, hogy az itt jelzett s előirt időben teendő közlések arról szóljanak majd, hogy azok a szabályok és törvények, amelyek itthon intézkednek a fajtalan közlemények, czikkek és könyvek elnyomásáról, kellőképen végre is hajtassanak. Mert elszorul az ember szive, méltóságos főrendek, ha a székesfőváros utczáin végigmenve, a legforgalmasabb utvonalakon könyvkirakat mellett végig ott kiabál tele a legundoritóbb és legbántóbb könyvczimekkel, kinyitott könyvekkel, képekkel és közleményekkel és elszorul az ember szive, mélyen tisztelt főrendek főleg akkor, ha látja, hogy kik állnak ezen kirakatok előtt, hogy ezen kirakatokban lévő fajtalan képek és könyvek mohó olvasói három negyedrészlten serdületlen gyermekek. (Ugy van!) Nem szeretnék abban a színben feltűnni, méltóságos főrendek, mint hogyha sötéten festenék ; ebez sem kedvem, sem jogom, de az a körülmény, hogy az ifjúsággal évek hosszú során át foglalkoztam és a magyar ifjúság lelkületét elég közelről volt alkalmam megismerni, feljogosít annak kijelentésére, hogy ezen erkölcstelen nyomdatermékek hatása egy nagy nemzeti veszedelemmel egyenlő. Ne arra az időre méltóztassanak gondolni, méltóságos főrendek, a mikor önök élvezték a magyar nemzeti irodalomnak szép és lélekemelő termékeit és ne azt az irodalmat gondolják s lássák lelki szemeik előtt, hanem azt az irodalmat, a mely — nem mondom, hogy kivétel nélkül; hála Istennek, vannak a magyar nemzeti geniusnak ma is kellő számmal értékes és nagyszerű productumai, de sajnos, hogy ennek az irodalomnak egy jó része — olyan, hogy az a mi ifjúságunk idealismusát letörni, fantasiáját piszkosan telíteni alkalmas. És, ha látjuk, méltóságos főrendek, hogy az ifjúsággal mennyi bajunk van, hogy mennyire kihal az ifjúságból az ideális gondolkodás és lendület, hogy az ifjúság mennyire nem kapható az értékes irodalmi termékek olvasására, — miért? Mert phantasiáját telitették piszokkal, amelyet szép, kellemes és kívánatos színben állítottak eléje lelkiismeretlen emberek: akkor látjuk be, méltóságos főrendek, mennyire szükséges az, hogy ezen a téren történjék valami. Mert, ha a püspöki kar meg is tette azt, hogy ennek a nemzeti veszedelemnek a tudatában együttesen közös főpásztori körlevelet ad ki épen most, a melyet az első böjti vasárnapon fognak az ország összes szószékeiről felolvasni, ha, mondom, méltóságos főrendek, ezt a püspöki kar meg is tette, nagyon is tudatával bir annak, hogy mindezek az erkölcsi hatások, minden szép szó és buzdítás hiábavaló lesz, ha azok a hatalmas tényezők, amelyek képesek arra, hogy a rosszat letörjék és eltiporják, ezen erkölcsi momentumokat, ezen erkölcsi kezdéseket nem támogatják. Éppen azért kegyeskedjenek nekem megengedni, hogy a magas kormányhoz azt a kérést intézzem, — távol lévén tőlem annak szándéka, hogy szabad alkotmányunkkal ellenkező bármiféle merényletre akarnék csak gondolni is — hogy a meglévő jogszabályokat, a meglévő törvényeket szigorúan alkalmazza és ne tűrje azt az állapotot, hogy ugy az egész nemzetnek, mint főleg a nemzet serdülő részének, az ifjúságnak lelke ezen tátongó, kiabáló és csábító veszedelem által megfertőztettessék, mert azt hiszem, hogy ennek a nemzetnek nem arra van szüksége, hogy értéktelen irodalmi j>roductumok nagy tömegével áraszszák el a joiaczot, hanem arra, hogy az ifjúságnak lelke tiszta, derült, emelkedett ós ideális maradjon, és igy biztosítsa a jövőt. (Helyeslés.) Épen azért, méltóságos főrendek, a mikor én itt az indokolásnak végén azt látom kiemelve, hogy ennek a nemzetközi megállapodásnak szövegezésénél és aláírásánál a nemzeti szempont érvényesült, ós köszönettel veszem is ezt tudomásul, hogy Magyarországnak külön államisága kidomborodott, azzal az óhajtással zárom be szerény felszólalásomat, hogy a magyar nemzeti szempont a legközelebbi jövőben ugy domborittassék ki, hogy mennél határozottabb és mennél eredményesebb intézkedésekről és tettekről lehessen a magas kormánynak beszámolnia. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan valaki még átalánosságban a törvényhez szólni ? Ha nem kíván senki sem szólani, az átalános vitát bezárom. Következik a határozathozatal.