Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

128 A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. czimü rendelet »Ideiglenes szabályzat, a felekezeti, törvényhatósági, községi középiskolák igazgatóinak, tanárainak rendkívüli segélyezéséről, személyi pótlékáról*. Ez a rendelet az általam idézett 1883 : XXX. t.-czikkel határozott ellentétben áll, a mennyiben itt segélyek kiosztásáról van szó, a törvényben meghatározott azon feltételek nélkül, a melyeket az imént cmliteni bátor voltam. Ez a szabályzat nem kivan meg semmit, csupán 1. §-ában azt, hogy ezért a segélyért folyamodjanak, — 4. §-ában azt, hogy erről a segélyről elszámoljanak, — 12. §-ában pedig, egy nagyot fordítva a dolgon, azt mondja (olvassa) : »Rendkivüli segélyben, illetőleg személyi pótlékban csak az olyan középiskola rendes igazgatója, rendes tanárai és rendes tanítói részesülhetnek, melynek iskolai főhatósága a jelen ideiglenes szabályzatot magára nézve kötelezőnek elismeri. Nem szükséges, hogy ez kifejezetten megtörténjék, elegendő, ha a tanszemélyzetnek személyi pótlékban való részesítéséhez a maga részéről hozzájárul, illetőleg ezt elfogadja.« Erre a paragrajmusra én megjegyzem, hogy az a nagy udvariaskodás, az a nagy kiméletessóg egy állami, a kormány által kiadott szabályzatban nincsen helyén azokkal szemben, akik azt a segélyt igénybe veszik, amikor ez a szabályzat kifejezetten még csak azt sem kívánja, hogy az illető iskolák a szabályzatot és a benne foglalt rendelkezéseket elfogadják, hanem a mikor elég csak az, ha a pénzt fogadják el. Mi ennek a következése ? Az, hogy ha ezt nyíltan, kifejezetten el nem fogadtatja Nagyméltóságod, akkor nem fog számadást követelhetni ezekről az összegekről, mert ez a joga a törvényben külön nincsen biztosítva, erről csak itt, e szabályzatban van szó. Én ezt nem tartom helyesnek. Ez a törvénynyel határozottan ellenkezik. Ha nézzük, hogy a gyakorlati életben mi ennek az eredménye, hogyan valósul meg itt a magyar állam tekintélye, felügyeleti joga, befolyása az adott segély ellenében, akkor azt látjuk, hogy pl. a nagyszombati érseki főgymnasiumnál a tanári fizetésekhez hozzájárul maga az intézet 18.000 koronával, személyi pótlék czimón a minister 43.000 koronával. Kérdezem az igen t. minister urat: hány tanárt méltóztatik ott kinevezni ? Bizonyára egyet sem, mert a személyi pótlékhoz nincs ez a jog hozzákötve. A szilágysomlyói püspöki algymnasiumnál az intézet alapjai és összes vagyona 10.800 koronával járul a tanárok fizetéséhez, az állam pedig 13.900 koronával. A belényesi görög-katholikus főgymnasium tanárainak fizetéséhez az iskola alapjai 21.800 koronával, az állam 22.900 koronával járul. A brassai román közéjfiskola tanárai fizetéséhez hozzájárul az intézet 18.000 koronával, az állam 13.800 koronával. L bródi görög-keleti algymnasium tanári fizetéséhez az intézet maga 13.400 koronával, a minister ur pedig 10.900 koronával járul hozzá. Méltóztatnak látni, hogy az emiitett három első gymnasiumnál az állam viseli a nagyobb terhet, a felsorolt többieknél pedig az állam által viselt teher mértéke csaknem egyenlő azzal az összeggel, amelylyel az illető intézet járul tanárainak dotatiójához. Mivel jjedig szerződés ezen intézetekkel nincs, nemcsak, hogy továbbra is fenmarad az eddigi állapot, hanem a minister még azt sem követelheti, hogy az állami iskolák tanterve ott elfogadtassék, vagy, hogy oda tanárokat nevezhessen ki. A tanárok ismét előléptettctvén a VII., VIII. ós IX. fizetési osztályba beosztatván ezeknek az intézeteknek tanárai, a nélkül, hogy az intézetet fentartó hatóság csak egy lépést is tenne, odakínálják neki a pénzt minden feltétel nélkül, pedig nem is magyar tannyelvű gymnasium. Én ezt, hogy erősebb szót ne használjak, valósággal a törvény mellőzésének tartom. Ugyanezért az az alázatos kérésem, hogy mivel ugy van ez ide nyomtatva, hogy »ideiglenes szabályzat^ e helyett tehát egy véglegeset kell csinálni, és méltóztassék azt ugy csinálni, hogy legalább benne legyen ennyi (olvassa) : »Az 1883. évi XXX. t.-cz. 47. §-a alapján az állammal rendes évi segélynyújtás iránt szerződésre lépett vagy szerződésre lépő felekezeti, törvényhatósági, községi magyar tannyelvű középiskolák rendes igazgatótanárai stb. az államiakkal egyenlő fizetésben részesülnek.« De én szerződés nélkül, tehát a törvény feltételeinek teljesítése nélkül igazán nem tudnám nyugodt lélekkel azt mondani, hogy kapjanak az intézetek segélyt, másrészt pedig csak szabad itt, ebben a házban azt is kimondani, hogy elsősorban a magyar tannyelvű iskolákat kell istápolni. Épen azért nagyon kérném a minister ur o nagyméltóságát, hogy terjeszsze ki figyelmét erre az ügyre. Még egy olyan dolog van, amelyet szükségesnek tartok itt szóbahozni, ez pedig a tandijkárpótlás ügye az elemi iskolákban. Nem tudom, a törvény hiányossága, az eljárásnak nem egyöntetűsége, vagy mi az oka, de az bizonyos, hogy ezekkel az ügyekkel még talán egy évtizedig is bajlódni fogunk, és pedig azért, mert már maga a. törvény, de még inkább a rendelet olyan hasisokra helyezkedett, hogy, merem állítani, legkevesebb 50°/o-a azoknak a documentumoknak, amelyek alaj>ján ez a kárpótlás megítéltetik, hamis s nem felel meg a valóságnak. Mert méltóztassanak csak elgondolni, mig ez a törvény nem volt, vajon vezettek-e a tanítók által szedett fizetésről rendes, pontos jegyzéket, amelyet most elő kellene mutatni? Még inkább áll ez az egyházakra vonatkozólag. Vájjon azokról a fadarabokról, amelyeket az iskolás gyermekek az iskolákba hord-