Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

HM A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSÉ. méltósága a törvényjavaslat felett mondott és épp azért legyen szabad pár szóval az ő méltósága által felhozottakra reflectálnom. Mindenekelőtt kifogásolta ő méltósága azt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a földmivelésiigyi minister, hanem a pénzügyminister terjesztette elő. En azt hiszem, hogy egy törvényjavaslatnál, amely több ministerium egyesitett munkájának az eredménye, egészen mellékes és tisztán formalistieus kérdés az, hogy melyik minister irja alá, melyik minister terjeszti azt elő, annál inkább, mert hiszen, amint a törvényjavaslat egyik végső paragraphusából kitűnik, annak végrehajtásával a pénzügyi, a földmivelésügyi, a kereskedelemügyi és az igazságügyi minister bízatnak meg, s azokhoz még Horvátországban a horvát bán is tartozik; és miután a törvényjavaslatban, mondhatni, systematice el van választva az a rész, a mely a pénzügyi kormányzatra és amely a kormányzat többi ágaira tartozik és vonatkozik, azt hiszem, nem következbetik be az a veszély, amelytől ő méltósága tart, hogy pénzügyi szempontok fognak dominálni ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál, amit annál kevésbbé látok lehetségesnek, mert hiszen a törvényjavaslat egész intentiója, a kormánynak határozott szándéka, kifejezett czélzata az, hogy ez az intézet egyátalában ne nyerészkedésre dolgozzék, hanem tisztán közgazdasági és nemzeti szempontok megvalósítására igyekezzék. Azt én eoneedálom, hogy ez a törvényjavaslat ugy fennálló telepítési törvényünkkel, valamint az előző kormány alatt létrejött telepítési törvényjavaslattal szemben bizony igen szíikkörü javaslat, de talán épen ebben áll viszonyaink között a javaslat előnye, mert hiszen az előző kormány által előterjesztett telepítési törvényjavaslatból azért nem válhatott törvény, mert minden egyes lépést oly szűk korlátok közé akart szorítani, hogy ennek következtében absolute nem volt kilátás arra, hogy az a törvény az életben valami practicus eredményre vezessen. Ennek következtében, hogy ezt a veszélyt elkerüljük, mi valóban csak a kereteket állítottuk fel, és pedig épen azért, mert vannak bizonyos feladatok, amelyeket előre pontosan precizirozni nem lehet. Ezért van az, hogy a törvény ezeket a feladatokat a végrehajtásnak tartja fenn. A mi a végrehajtási közegeket illeti, a törvény végrehajtására alig lehetett volna hivatottabb factort találni, mint épen azoknak az intézeteknek a kiküldötteit és a kormány kiküldötteit, amely intézetek ezen kérdésekkel nem nyerészkedési szempontból foglalkoznak. Azt méltóztatott mondani, hogy az anyagi eszközök, melyeket ez a törvény rendelkezésre fog bocsátani, nem állanak kellő arányban a czélokkal. Bocsánatot kérek, én 25 millió koronát semmi esetre sem tartok oly csekély összegnek, annál kevésbbé, mert ennek a 25 millió koronának egy jelentékeny része biztosítéki alapul van hivatva szolgálni a kibocsátandó kötvények számára, és miután bizonyos körforgás fog előállani, már ez magában véve is egy jelentékeny tőke feletti rendelkezési jogot biztosit az intézeteknek. De hiszen semmi sem áll útjában annak, hogy

7 a tőke és a rendelkezésre álló eszközök szaporittassanak, hogyha a czél ezt kívánatossá fogja tenni. En elismerem, hogy különösen a telekkönyvi intézmény nincs kellően rendezett állapotban, hogy a katasteri felmérésekkel hátra vagyunk, hogy az örökösödési jog még mindig olyan, a mely sok kívánni valót hagy hátra. Azonban azt hiszem, hogy ha mi megvártuk volna mindezeknek a kérdéseknek törvényhozási utón való szabályozását, akkor talán méltóbban érhetne bennünket ő méltósága vádja, hogy Ígérünk, de nem lépünk a megvalósítás stádiumába. Az a vád, hogy mi mellőzzük a társadalmat, nem tudom miben nyilatkozik meg. En megengedem, hogy lehetett volna egy nagy tanácskozó testületet szervezni, amely ezen intézmény mellett consultativ votummal működjék, de e részben tovább nem lehetett volna menni, mert hiszen itt oly problémák megoldásáról lesz szó. melyek igen bizalmas és igen gyors működést és elhatározást tesznek szükségessé az intézetek részéről, ennek a czélnak elérésére jaedig egy nagy tanácskozó testület bevonása nem hiszem, hogy üdvösnek bizonyult volna. Mindezek alapján én azt hiszem, hogy ha vannak ennek a törvényjavaslatnak hiányai, azt majd a gyakorlati élet fogja kimutatni. Hogy vájjon bir-e értékkel vagy nem, azt szintén a gyakorlat fogja eldönteni. A kormány azt hiszi, hogy igenis bir értékkel; a kormány azt hiszi, hogy ezen törvény segélyével egy igen jelentékeny actiót fog kifejthetni, s akkor természetesen a törvényhozás böleseségétől fog függni, hogy a további actióra további eszközöket rendelkezésre bocsásson. Elnök : Felteszem a kérdést. Méltóztatnak-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Elfogadjuk !) E szerint kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek á törvényjavaslatot átalánossághan a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, az 1. fejeset czimét, az 1—4. szakaszokat, a II. fejezet czimét, az 5—13. szakaszokat, a III. fejezet czimét a 14—20. szakaszokat, amelyek észrevétel' nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A törvényjavaslat ekép részleteiben is le lévén tárgyalva, felkérem azon méltóságos főrendeket, a kik ezt a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben magukévá teszik, méltóztassanak felemelkedni helyeikről. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavas-