Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főreridíliá: íz XL. ülése. 87 Ezt a kettőt kell feltételeznem (Mozgás.), mert, bocsánatot kérek, szólamokkal ilyen kérdéseket elintézni nem lehet. Az az adóreform egy organikus mű, a mely organicus műről, a ki vele foglalkozik, elismerőbben nyilatkozik, mint azok a föllépő kritikák, a melyek a különböző társadalmi osztályokban hangzatos jelszavak alatt nyilvánultak meg eleintén és tulajdonképen nem voltak egyebek, mint a magánérdekek vagy külön érdekek leleplezői, s a ki igazi világításban tünteti fel az adóreformot, az látni fogja, hogy két czélt akartunk elérni, először egy ilyen nagy reform munkálatait keresztülvinni akkor, a mikor az egyes áramlatok a közéletben nem érték el azon fokot, hogy nagy befolyásukkal igazságtalanul alterálni tudnák ezen mű mikénti megalkotását és másodszor a teherviselési képességgel arányos adóztatást akartunk behozni, mert a mikor számítunk a közterhek növekedésére és a különböző társadalmi igényekkel szemben azok terhesebb voltára, akkor arra is kell számitanunk, hogy arányos, egyenlékeny teherviselési képességen alapuló adóreformot létesítsünk. Itt nincsen késedelem, kitolás és félelemre ok. Igaz, hogy egyesek vállairól terheket leveszünk és másoknak a vállaira rakjuk át, de nem kíméletlenül teszszük ezt, hanem mindig a mai állapotból igyekszünk kiindulni, nem theoriákafc követünk ezen adóreformnál, nem theoriákat igyekszünk megvalósítani, hanem a theoria igazságait a gyakorlati életbe ugy bevinni, hogy az átmenet a jogfolytonosságra és a gazdasági fejlődésre veszélyes ne legyen és hogy ez a nagy kérdés a mi viszonyainknak megfelelőleg megoldassák. Laszkáry őméltósága az adóreformot egyesíti a terhek növekedésével és azt mondja, hogy még nem ért meg ilyen adóreformot. — Bocsánatot kérek ő méltósága még semmiféle adóreformot nem ért meg, mert hiszen az utóbbi negyven esztendő alatt adóreform nálunk nem volt, — voltak teheremelések, de nem adóreformok. Az is egy nagy szemrehányás, hogy uj adóemelések történtek. Ha azonban bővebben és alaposabban foglalkozik valaki ezzel a kérdéssel és nem j^uszta feltevésekből, nem kiáltó lármából és a hírlapok állításaiból szedi az ada-, tokát, hanem megnézi azon számszerű adatokat, a melyeket előterjesztettem, akkor láthatja és azon meggyőződésre juthat, hogy a nagy reform létesítése egy magasabb czél elérése végett hosszú időre az állam részéről áldozatokat igényel. Ez az adóreform előnye, hogy az arányos adóztatást ugy viszi keresztül, hogy nagyjában és egészében nem a tehertétel emelésével, hanem annak csökkenésével jár. A szeszadóra nézve is méltóztatik felhozni, csak ugy mellesleg, hogy csalatkozni fogunk reményünkben, a melyet éhez kötünk. Ez lehetséges, de az eddigi adatok engem mindinkább megerősítenek feltevésemben. Mikor például legutóbb a képviselőházban volt szerencsém ebben az ügyben nyilatkozni, azt mondottam, hogy . fogyasztási adóink október végéig 23 millió koronával haladják meg az 1908. évi előirányzatot és ma már azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a novemberi eredményt hozzá: számítva, azt mondhatom", hogy máris 26,330.000 ! koronával haladja meg az 1908. évi előirányzatot. A törvényben engedélyezett pótlékot tehát igénybe sem vettük, a szeszadó emelkedése csak néhány hónap óta nyilvánult és máris akkora 1 plussal találkozunk a fogyasztási adóknak úgyszólván a régi alapokon való növekedésével, hogy az a plus előirányzat, a melyet a költség• vetésbe felvettem, minden számítás szerint alaposnak bizonyult. Még Takáts ő méltósága méltóztatott, felemlíteni egyes oly kérdéseket is, a melyeket nem hagyhatok észrevétel nélkül. Ezek igazságügyi kérdések. Az első a joggyakornokok helyzete. Ezek helyzetének javítására lényeges intézkedések történtek ujabban és pedig két tekintetben. Először abban a tekintetben, hogy ha jogtudori oklevelet nyernek, vagy ha a gyakorlati birói vizsgát leteszik, segélydijukon felül pótlékban is részesülnek. Másodszor, mert a korábbi állapothoz képest igen rövid szolgálat után nem is aljegyzőkké, mint azelőtt, hanem jegyzőkké neveztetnek ki. Azt hiszem, ez olyan lényeges lépés volt éppen abban az irányban, a melyet ő méltósága volt szíves felemlíteni, hogy az állam túlságos anyagi megterheltetése mellett ezen a téren tovább menni sem nem okszerű, sem nem szükséges. A mi a másik kérdést, az esküdtbiróságok kérdését illeti, ebben a tekintetben arra utalok, hogy az esküdtbiróságok érvényesülése modern jogi kérdés, a melynek czélja az, hogy a: formális igazság helyett az anyagi igazságot igyekezzék érvényre juttatni a jogszolgáltatásban. Es méltóztassék elhinni, hogy, ha más nemzetek elég érettek ezen institutióra, én minket magunkat is elég érettnek kell, hogy tartsam ezen kérdés tekintetében. A mi nagy jogászaink, és pedig azt merem mondani, már a negyvenes évektől kezdve, mikor épen az anyagi jog érvényesülése érdekében az esküdtbiróságok eszméje még kezdő gyermekkorát élte, már akkor ezen czél felé törekedtek s épen legnagyobb jogászaink azt mondották, hogy a mi , igazságszolgáltatásunkat nem tekinthetik betetőzöttnek — ha jól emlékszem, Szilágyi Dezsőnek ezek voltak a szavai — addig, míg az esküdtbiróságok intézményét érvényre nem juttatják. A sajtónál pedig épen alkotmányos szempontból tartanám mellőzhetlennek, hogy az esküdtbirósági intézményt lehető kiterjedésben alkalmazzuk és ne korlátozzuk. Mi a sajtó terén, igaz, a sajtó kiáltó kinövéseit orvosolni, kívánjuk és e tekintetben