Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-39

gg A főrendiház XXXIX. ülése. sadalom közreműködését nem elég egy központi közeg felállítása által szervezni, hanem ki kell menni a jDerpheriákra, oda, a hol a kivándorlás forrásai vannak. Nem csupán a magam meggyőződését adom itt elő e tekintetben, hanem egy szaktanácskozmányét, a melyet a Magyar Társadalomtudományi Egyesület ezen év első napjaiban tartott és a melyben kihallgattattak a kivándorlás kérdésével elméletileg és gyakorlatilag foglalkozó szakemberek. Ezeknek véleményei alapján egy szűkebb bizottság küldetett ki, a mely szakelőadókat választott, azok ismét meghallgatták a legilletékesebb férfiakat és egy emlékiratba foglalták össze mindazt, a mit a kivándorlás ügyére nézve ez idő szerint fontosnak tartottak. Benne foglaltatik annak alapos munkálatában az egész nagy nemzeti betegségn ek diagnosisa, benne foglaltatnak ennek orvosszerei, prophylacticus intézkedések, a melyek nagyon alaposan vannak megokolva és benne foglaltatik sok olyan, a mi a közigazgatás feladatait érinti, jelenleg tehát minket is kell, hogy az érdekeljen. Én annak idején ezt a memorandumot, mint a ház egyik igénytelen tagja, bátor voltam eléterjeszteni és ennélfogva az a házra nézve nem egészen idegen. Ebben az alapos és lelkiismeretes munkálatban a közigazgatásra nézve két irányban foglaltatnak javaslatok. Az egyik az adatgyűjtésre, a másik a közigazgatási közegek támogatására vonatkozik. Az előbbiekre nézve magok a statisticusok elismerik, hogy lehetetlen a kivánalmaknak megfelelő adatokat tisztán hatósági közreműködéssel gyűjteni. Eddig is sokat foglalkoztak, ugy mondják az adatgyűjtéssel, de sok tekintetben mégsem alkothatunk a kivándorlásról teljesen kielégítő képet magunknak, mert az az alap, a melyen a kutatások megindultak, gyakran nagyon bizonytalan. Tömérdek statisticai adat áll ugyan rendelkezésünkre, de azok nem egyöntetűek, sokszor ellenmondásokkal teljesek és mindenekfelett rendkívül hiányosak. Magok a statisticusok javasolják tehát, hogy a vidéken is valami kapcsolat létesíttessék a társadalommal. Nem akarom az idevonatkozó egész passust felolvasni, de értelme az, hogy a vidéken is kell olyan közegeknek lenniök, a melyek a kivándorlás közigazgatásával foglalkoznak és ennélfogva az ott felmerült adatokról személyes tapasztalatokkal birnak. Másrészt szükségesnek mondatik továbbá éjiben a munkában az is, hogy a vidékenként nevezetesen mindazon törvényhatóságokban, a hol a kivándorlás nagyobb mérveket öltött, kivándorlási bizottságok létesíttessenek, a melyek olyan önzetlen és független tagokból állanának, a kik hajlandók, készek és képesek is arra. hogy a közigazgatásnak felvilágosítással szolgáljanak minden tekintetben és ennélfogva a visszaélések felderítése tekintetében is. Ezen vidéki, s törvényhatósági bizottságok létesítésére én az előttünk fekvő előterjesztésben törvényes fogantyút nem látván, az az aggodalom lepett meg, hogy ha ez a törvényjavaslat, ugy amint van, elfogadtatik, akkor az a központi tanács, a mely magában véve helyesen létesíttetik, nem fogja a társadalmi közreműködés feladatát egymagában megoldhatni. Nem tudom, helyesen értelmezem-e a törvény idevonatkozó szakaszait; nem tudom, van-e törvényes fogantyú arra nézve, hogy a kormány ezen bizottságoknak létesítését elrendelhesse. Én ugy magyarázom a javaslat e részét, hogy ezt nem rendelheti el. Ennélfogva az ügy érdekében egy módositványt készülök beadni a méltóságos főrendeknek, a mely arra vonatkozik, hogy (olvassa) : »a mindenkori belügymmister ur feíhatalmaztatik, hogy azokban a törvényhatóságokban, a hol a kivándorlás nagyobb mérveket öltött, a szükséghez képest kivándorlási bizottságok alakítása, ezek szervezete, feladatai, valamint a Budapesten működő kivándorlási tanáescsal, s a magyar kir. központi statistikai hivatallal való kapcsolatuk iránt rendeletet bocsásson ki, melyről az országgyűlésnek jelentés teendő.« Ezt a módositványt azonban csak azon esetben szándékozom a részletes vita folyamán benyújtani, ha a törvényjavaslatról való felfogásom helyes, t. i. ha ebben olyan törvényes fogantyú nincs, a mely a kormányra nézve lehetővé tenné az illető törvényhatósági bizottságok létesítésének elrendelését. A mennyiben a belügyminister ur ő nagyméltósága és a kormány azt hiszi, hogy e törvényjavaslat keretében meg van nekik adva erre a felhatalmazás: ismervén a törvényhozás technicáját és e törvényjavaslatoknak az egyik háztól a másikhoz való átküldésével járó nehézségeket, valamint szem előtt tartván a vele kapcsolatos időveszteséget is, a részletes tárgyalás alkalmával nem adnék be ilyen módositványt. Ha az igen t. belügymmister úrtól megnyugtató nyilatkozatot kapok arra nézve, hogy ez, a mit én czélzok és a mit az ügy érdekében nagyon fontosnak tartok, ezen törvényjavaslat keretében, ugy a mint van, szintén keresztül vihető lesz, akkor annak módosítás nélkül való elfogadásához hozzájárulok. Elnök : Kiván-e valaki hozzászólni ? Ha senki sem kivan szólni, akkor az átalános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A belügyminister ur kivan szólni. Andrássy Gyula gróf belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttem szólott t. főrend felszólalásának tartalmát én teljesen helyeslem, valamint helyeslem azt az intentiót, a mely őt vezeti. Osztozom abban a nézetében, hogy igenis helyes és kívánatos, sőt szükséges az, hogy a társadalom támogassa a közigazgatást kivándorlási feladatai körül. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ha ez nem történik meg, akkor a közigazgatás kielégítő eredményeket nem fog elérhetni. A kérdés csak az, hogy szükséges-e ezt a törvényben kifejezni, igen vagy nem. Nézetem szerint . erre semminemű szükség nincs. Ez a kérdés épen azon memorandum alapján, a melyet t. barátom felemiitett, a képviselőház kivándorlási bizottságában is alaposan tárgyalta-