Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-38

1906—1911 A FŐRENDIHÁZ XXXVIII ÜLÉSE 1908. szeptember 23-án, szerdán, Dessewffy Aurél gróf elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az elhunyt Popea és Szmrecsányi püspökök, Oberschal curiai elnök főrendiházi tagok, — továbbá Falk Miksa iró emléke jegyzőkönyvbe vétetik. — Szentesitett törvények kihirdetése. — A közösiigyi bizottság főrendiházi tagjainak megválasztása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résser öl jelen vannak: Wekerle Sándor, Zichy Aladár gróf. (Az ülés déli 12 órakor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére és a szólni kívánók jegyzésére Széchényi Viktor gróf jegyző urat kérem fel. Van szerencsém bejelenteni, hogy a folyó év szeptember és október hónapjára naplóhitelesitőkül Beöthy Zsolt és Molnár Viktor bizottsági tagok küldettek ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek ! Fájdalommal jelentem, hogy tanácskozásaink szünetelése óta három tagtársunkat vesztettük el. Augusztus 8-án hunyt el Karánsebesen Popea Miklós görög-keleti román püspök. Az agg főpásztor halála vesztesége nemcsak egyházmegyéjének, melynek két évtizeden át állott élén, hanem az egész görög-keleti román egyháznak, melyet élénk irodalmi tevékenységével is szolgált. Ugyancsak augusztus 8-án, távol szeretett hazája földjétől, hunyta szemét hosszas szenvedés után örök nyugalomra Szmrecsányi Pál nagyváradi latin szertartású katholikus püspök. Benne az emberi, hazafiúi és főpásztori erényekkel egyaránt tündöklő magyar főpapot gyászoljuk, aki nemes egyéniségével, fenkölt gondolkozásával, előkelő műveltségével és műszeretetével, magasztos hivatásának teljesítésében tanúsított apostoli buzgalmával maradandó emléket biztosított magának nemcsak egyházában, hanem a magyar közéletben és társadalomban is. A főrendiházban 1891 óta, a mikor mint szepesi püspök foglalta el itt helyét, a míg egészsége engedte, folyvást buzgó érdeklődéssel teljesítette törvényhozói kötelességét; nemcsak nyilvános üléseinknek volt egyik legrendesebb látogatója, hanem mint a pénzügyi és quota-bizottságoknak évek során át tagja, tevékeny részt vett a törvényhozás munkájának előkészítésében is. Nem kevésbbé súlyos és megdöbbentő veszteség az, mely a főrendiházat Oberschall Adolf királyi curiai elnök halálával érte, a ki rövid szenvedés után folyó hó 9-én hunyt el Rózsahegyen. Osztatlan fájdalmat és részvétet keltett ez a veszteség mindenütt, a hol a megboldogultat ismerték s kiváló tehetségét és jellembeli tulajdonságait nagyrabecsülni tanulták, de első sorban a magyar judicatura körében, a melynek classicus alakjai közé tartozott. Azok közé, a kiknek szava akár a bírói székből, akár a szakirodalomban hangzott el, mindenütt meggyőző erővel esett a mérlegbe, mert egy meggyőződésében szilárd jellem, tudásában erős elme és érzésében nemes szív harmóniája nyilatkozott meg benne. Ennek a háznak előbb mint a budapesti kir. ítélőtábla elnöke, utóbb mint a kir. Curiának másodelnöke és 1906 óta elnöke, 17 éven át volt egyik legbuzgóbb tagja és főként bizottsági tanácskozásainkban érvényesítette nagy tudásának és gyakorlati ismereteinek gazdagságát. Midőn e három halálesetet a méltóságos főrendeknek bejelenteni fájdalmas kötelességem, bizonyára helyeslésükkel találkozik az az indítványom, hogy az elköltözött tagtársak emlékét s elvesztésökön érzett részvétünket jegyzőkönyvünkbe iktassuk, s jóváhagyólag méltóztatnak tudomásul venni azt az intézkedésemet, hogy