Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

48 A főrendiház XXXVI. ülése. elfogadni'? (Igen!) A törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a törvényjavaslat czimének és szakaszainak felolvasását. Degenfeld Pál gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—30. §§-ait). Zselénszky Róbert, gróf! Zselénszky Róbert gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A szeszgyártás egy kizárólagos mezőgazdasági üzem. Ezt már az első szesztörvény kimondotta, a legutóbbi törvényekből azonban kimaradt ez, bár ennek a törvénynek egész tenorja mégis csak az kell hogy legyen, hogy a mezőgazdasági szeszgyártást előmozdítsa, az ipari szeszgyártást pedig lehetőleg visszaszorítsa. Egy nagyon fontos érdeke a mezőgazdaságnak az, hogy szesz csak olyan árukból termeltessék, a mely áruk moslékja mezőgazdasági állatok táplálására szükséges anyagot szolgáltatnak. A melasse egy olyan nyers anyag, a mely semmiféle mezőgazdasági állat táplálására szolgáló anyagot nem eredményez. Ebből kifolyólag Magyarországon felette elhibázott lépés volna az. ha megengednék akár a mezőgazdasági, akár az ipari szeszgyáraknak, hogy szesztermelés czéljából melasset használhassanak. Ha jól tudom, (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) bocsánatot kérek, csak tegnap olvashattam át este ezt a törvényt s azóta is más fontos dolgokkal voltam elfoglalva, azért nem tanulmányozhattam azt olyan alaposan át, mint ha két-három napi idő állott volna rendelkezésemre, ismétlem, ha jól tudom, ez a törvény ebben a kérdésben hasonló ahoz, a mely a képviselőházhoz nyújtatott be s a melyben a melassegyártás nincs is megengedve a mezőgazdasági szeszgyáraknak, hanem csak az ipari szeszgyáraknak. Nekem első kifogásom ezen igazságtalanságokkal szemben az . . . (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) Mondom, nem tudom, mert nem volt időn átolvasni a törvényt. — De a fo indoka ennek az állásfoglalásomnak az, hogy a melasse főzése a mezőgazdaságra határozottan igen káros. Két okból. Először azért, mert szeszt főznek egy olyan nyers anyagból, a mely moslékot nem ád, másodszor pedig azért, mert igy megdrágítjuk magát a melasset, holott felette fontos, főképen Magyarországon és itt is leginkább a Magyar Alföldön, a mely mezőgazdasági szeszgyárra nem is tehet szert, hogy a melasset megkapja kellő áron és főkép kellő mennyiségben, mert ezzel a szalmafélék etetését nagy mérvben elő lehet segíteni. Okvetlenül szükséges tehát, hogy megtiltassék a melassenak szeszfőzésre való felhasználása. Ebből folyólag van szerencsém a 3, §. ötödik pontja második bekezdésének végére a következő módosítást ajánlani (olvassa) : »Szörpöt, melasse-t vagy a czukorgyártás egyéb hulladékait avagy magasabb czukortartalmu más folyadékot szesz előállítására használni nem szabad«. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságu elnök ur! Méltóságos főrendek! Én tökéletesen egyetértek ő nagyméltóságával abban, hogy a melasse-nak közvetlen etetési czélokra való felhasználása kell, hogy képezze az irányt, a melyben haladunk. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság intensivitását nagyban elősegíti, ha a melasse nem dolgoztatik fel szeszfőzésre, hanem etetési czélokra használtatik ; de azért ilyen tiltó intézkedéshez még sem járulhatnék hozzá. Hogy propagáitassék a melasse-nak etetési czélra való fogyasztása, e tekintetben hajlandó vagyok mindent elkövetni, de tökéletesen megtiltani azt, hogy a melasse szeszfőzésre használtassék fel, mi lenne ennek a következése ? Ha mi nem dolgozzuk fel szeszégetésre, fel fogják dolgozni más gyárak és gazdaságunkra nézve, a szeszfőzésre nézve a concurrentia szempontjából sem közömbös, hogy mi dolgozunk-e fel valamit, vagy nem. Másodszor összefügg ez közvetlenül a mezőgazdasággal is. A répatermelés, kivált a mostani viszonyok között, midőn oly óriásilag megdrágult a munkabérek emelkedése folytán, valóban tartani kell attól, hogy nagy visszaesésnek lesz kitéve; ilyen körülmények között még egy intézkedést tenni, a mely a czukorgyárak helyzetét nehezíti, nem volna helyes, már azért sem, mert legyünk tisztában azzal, hogy, ha nem tudja értékesíteni a melasse-t az illető gyáros annyira, mint eddig, mindenesetre a gazdára fogja áttolni az ebből eredő hátrányt azzal, hogy kevesebbet ad azért a répáért, hogy a répa árát leszállítja ; én tehát nem mernék ilyet ajánlani, sőt ezt igen veszélyesnek tartanám. A mi ő nagyméltóságának azt a kérdését illeti, hogy a mezőgazdasági gyárak dolgozhatnak-e fel melasse-t, e gyáraknál az alaptétel az, hogy saját terményeiket dolgozzák fel lehetőleg; absolute nincs ez kimondva; vannak is mezőgazdasági szeszgyáraink, a melyek melasse feldolgozásával foglalkoznak, sőt van egy mezőgazdasági szeszgyár, a mely contingensben ugyan nem részesül, a mely kizárólag melasse-t dolgoz fel; hanem a mezőgazdasági szeszgyáraknak átalában nincsen tiltva a melasse feldolgozása; e gyárak azon rendelkezés alá esnek, hogy lehetőleg saját terményeiket dolgozzák fel, de ha azonkívül a melasse-t is fel akarják dolgozni, ez tiltva nincsen. Nagyon kérném a méltóságos főrendeket, hogy ilyen, igen tetszetősnek látszó intézkedéseket ne méltóztassanak elfogadni, mert, méltóztassanak elhinni, ezáltal nem propagáljuk azt, hogy a melasse-nak nagyobb mértékben való fogyasztását elősegítsük, hanem majd egyenesen a melasse előállítását teszszük lehetetlenné. Fokozatos fejlődés alap jára kell a dolgokat helyezni. Mi mezőgazdasági irányban igen nagy lépést teszünk előre e szeszadójavaslattal, nemcsak azért, mert mintegy AussterbeEtat-ra helyezzük az ipari gyárakat és fentartjuk az elvet, hogy a mezőgazdasági szeszgyártásra térjünk át, hanem egyébként is propagáljuk a