Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

40 A főrendiház XXXVI. ülése. iskolája, Ilyen iskolánk volt, ilyen iskolánk ma már nagyon kevés van. A törvényjavaslat egyébiránt nem olyan, a melylyel elvi szempontból a mai nézetek keretében ellentétbe helyezkedném. Vannak annak olyan szabásai, a melyek épen a magánoktatást, a felekezeti iskolák és a magániskolák fentartását terhesebbé fogják tenni és ennek következtében terhet rónak a felekezeti iskolákra és a magániskolákra is. szűkítik, elvonják az eszközöket, a melyek által ezek fentarthatók. Azonban — éppen, mint előbb is emli tettem — tökéletes törvény nincs. Ez a törvény sem felel meg az oktatás és nevelés szükségletének egész terjedelemben. Folytonosan azt gondoltam magamban, mikor erről volt szó, állami iskolával nem is lehet mindennek megfelelni, mert vannak bizony olyan helyek, melyeknek iskolát külön alapítani — és a szabályszerű tandíjjal és helyiséggel ellátni azokat lehetetlen és mégis vannak ott gyermekek, a kiknek tanításáról gondoskodni kell. Valami ujat fog kelleni feltalálni jövőre. Szóval sok részben nem tartom ezt a törvényjavaslatot olyannak, hogy az minden iránybarü vágyaimnak megfelelne, nem is tekintem olyannak, a melyet én római katholikus szempontból örömmel elfogadhatónak tartanék. De mégis a helyzetre és a jóra való tekintettel is, a nű abban vagyon, annak elfogadását és életbeléptetését ez idő szerint nem ellenzem, fentartván, a mennyiben élni fogok, hogy ennek jövőben való tökéletesítését és további fejlesztését telhetőleg előmozdítsam. így tehát elmondottam ez iránti nézetemet, többet nem kívánok szólni. Csekonics Sándor gróf jegyző: Antal Gábor ő méltósága ! Antal Gábor püspök: Nagjmiéltóságu elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Csak röviden kívánok éhez a tárgyhoz hozzászólni, hogy kifejezést adjak azon véleményemnek, hogy a minister ur ő nagyméltósága akkor, mikor több fontos, a nevelésügy előmozditá.sára már eddig életbeléptetett, általa kezdeményezett törvényhez még ezt a törvényt hozzáadja,, igen nagy és fontos feladatot teljesít és a nemzet nagy rétegeivel jót tesz. Sőt merem mondani, hogy ezen törvény által hozatik helyre még az 1868 : XXXVIII. t.-cz.-nek egy mulasztása, mert abban a nézetben vagyok, hogy mikor az állam elrendelte az átalános tankötelezettséget, akkor gondoskodnia kellett volna arról is, hogy az a tankötelezettség ingyenes legyen olyan értelemben, hogy az egyesek tandijat ne fizessenek, valamint mikor eltöröltetvén a banderialis rendszer, behozatott az átalános védkötelezettség, bizony a katonákról az állam gondoskodott. Azt tartom, semmi otyan pontja nincs ennek a javaslatnak, — ha azt jól felveszszük, hogy az akármetyik egyháznak érdekét sértené, ha nem állunk azon az állásponton, a melyen állott egyik képviselő ur ennek a dolognak képviselőházi tárgyalásánál, a ki azt mondotta, hogv az egyház az államnak nem subordinált, hanem coordinált, éppen olyan souverain mint az állam, ennélfogva természetesen az államnak — mert különben nem lenne az egyház souverain — még suprema inspectionalis jogát sem ismeri el, a mire nézve nagyon sajnálom, hogy a mélyen t. kormány ezt a nyilatkozatot szigorúbban, erélyesebben vissza nem utasította, mert ez tarthatatlan állapot. Miért tarthatatlan állapot ? Magyarországon a magyar alkotmányos törvények szerint csak egysouverainitas van: a nemzet souverainitasa, a melyet az államfő képvisel külsőleg. Mindnyájunknak sjuverainitása ebben van. Azt mondja a mi törvényünk, hogy minden magyar — a mi a nemesekre mondatott — membrum sacrae coronae. Ha azt mondanók, hogy az állam mellett coordinált az egyház, még pedig minálunk, a hol — örülök rajta — a teljes vallás és lekiismereteti szabadságra méltóztatott Prohászka igen tisztelt tagtárs ur hivatkozni. — a hol tehát nem egy egyház van, akkor itt lehet-e egy segédsouverainitas, a mely, méltóztassék elgondolni, hova vezetne ? Oda vezetne, hogy az állam kimondja az átalános tankötelezettséget, a souverain törvényhozás által meghozva és szentesítve, az egyház pedig ennek ellenében azt mondja, ezt én nem ismerem el, mert én az átalános tankötelezettséggel szemben souverain vagyok. Épen azért, méltóságos főrendek, én azt mondom : nálunk Magyarországon az államnak kétségtelen joga van minden felekezettel szemben megállapítania azokat a feltételeket, a melyek az elemi oktatásnál a minimálisak, — hogy ez az oktatás czéljának megfelelhessen — és ezen feltételek alól, ezen kötelezettségek alól egyetlen egy egyház sem, semmiféle kifogással magát fel nem mentheti, mert különben ez az állam nem volna állam. Ugyanazért ezeket tekintetbe véve, még azt is mondom : hogy ha az állam meg nem váltotta volna a tandij mentességet, vagy azért kártérítést nem adott volna, még akkor is kimondhatná, hogy a tandijakat pedig eltörlöm. Mert mi van ezzel kimondva % Egyszerűen az, hogy fizeti minden iskolafenntartó a maga összes iskolai költségeit, tehát az a tandij is kivettetik a hivekre, vagy akárkire, esetleg fizeti a patrónus. És én azt mondom, — ezt az álláspontot foglalom el a saját egyházamban is — hogv ennek nem a gyermek száma szerint kell történnie, mert a szegény embernek több gyermeke van, a szegény embereknél nincs meg az a gyermekrendszer, hanem ugy kell történnie, hogy fizesse a tandijat az, a kinek vagyona van, fizesse az egész egyház, az egyházi adóba vétessék fel a tandij is és ha az vagyonaránylagosan vettetik ki, ezzel senki sincs. sértve, mert kétségtelen, hogy helyesebb adórendszer az, ha iskolaadó nem szedetvén ; a tandij az egyházi adóban van benne. Tehát kimondhatta volna az állam, illetőleg a törvényhozás azt is, hogy nem adok kárpótlást, de azért megszüntetem a tandijakat mindenütt. És